Hei pov
-Azt akarom hogy Yoongi az enyém legyen-mondta és az eddig ismert kedves énje eltűnt.
Kikerekedtek a szemeim és nem  hittem a fülemnek.
-Hogy mi?
-Nézd,Yoongi egy fél isten,és te?-itt gúnyosan elnevette magát-te egy senki vagy.
Meg sem tudtam szólalni annyira megdöbbentem azon amit mondott.
-Fogd fel Hei,Yoongi nem való hozzád,biztosra veszem hogy eddig is csak kihasznált.
-M-micha most miért mondod ezt,azt hittem barátok vagyunk.
Na jó lehet hogy ez nem teljesen volt igaz.Már ezelőtt is feltűnt hogy elég sok időt töltenek együtt,de annak tudtam be hogy biztos csak paranoiás vagyok.
-Barátok?-nevetett fel ismét-ugyan,sose lennek egy olyan szerencsetlensegnek a barátnője mint amilyen te vagy.
Már épp szólásra nyitottam volna a számat amikor beelőzött.
-Egyet jegyezz meg Kim Hei,Yoongi az enyém lesz-mondta és beleharapott a pizzájába.
Felvettem a kabátomat,majd a táskámat is a kezembe fogtam és már indultam volna ha Micha nem fogja meg a csuklómat.
-Mondd el nyugodtan Yoonginak,úgy sem fog hinni neked.
Nem mondtam semmit csak kihúztam a kezem a szorításából,és kiléptem az ajtón.Kint sokkal hidegebb volt mint amire számítottam,ezért sietve próbáltam megtenni a hazafelé vezető utat.Miközben mentem végig a Michával való beszélgetés járt a fejemben.Abban biztos voltam hogy nem fogom elmondani Yoonginak.Bízom benne.
Utólag jöttem rá,hogy ez volt életem egyik legnagyobb hibája.
---------------
Ezek után teltek a napok.Micha semmit nem csinált.Az igaz hogy yoongi még mindig sok időt töltött vele.Kezdtem megnyugodni hogy Micha mégse akar semmit,vagy hogy yoongi nem hagyja magát.
Ebben a tudatban kicsit megkönnyebbültem miközben kivittem egy kávét a hetes asztalhoz.Ez volt az utolsó amit ki kellett vinnem.Már egy ideje nem láttam yoongit,ezért úgy döntöttem hogy miután bementem az öltözőbe egy pulcsiért,utána megkeresem.Elindultam az öltöző felé.Amikor már az ajtó előtt voltam,furcsa nyögések hallatszódtak bentről.Nem értettem hogy mi folyik bent,ezért minden mindegy alapon benyitottam.Te jó istenem,bárcsak ne tettem volna.Hogy mit is láttam?
Azt láttam ahogyan egy asztalon khm a barátom éppen Michával elégíti ki vágyait.
Ahogy meghallották hogy kinyílt az ajtó mind a ketten rám néztek.Amíg Micha gonoszul mosolygott,addig yoonginak elkerekedtek a szemei.Valószínűleg nem számított arra hogy rájuk nyitok.
-Hei-mondta miközben lemászott Micháról,és felkapott magára valami ruhát.
Én nem tudtam megszólalni.A lábaim a földbe gyökereztek és úgy éreztem,hogyha valaki nem visz majd ki,örökre itt ragadok.
-Hei,én s-sajnálom-mondta miközben a vállamhoz próbált volna érni
-Ne érj hozzám-szóltam rá halkan,de erőteljesen.
Micha csak nézett minket miközben ő is felöltözött.
-Hei,ez..-nem hagytam hogy végig mondja.
-MIN YOONGI,HIHETETLEN VAGY,NEM AKAROM HOGY KÖZÖM LEGYEN HOZZÁD-itt már kiabáltam,és éreztem ahogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon.
Yonngi csak állt ott és inkább semmit sem szólt.
-É-én azthittem szeretsz-mondtam miközben elfordultam tőle és már patakokban folytak a könnyeim.Yoongi elkáromkodta magát,majd kiviharzott az öltözőből.
Micha elindult az ajtó felé,majd úgy tűnt mintha eszébe jutna valami,visszafordult,és odajött hozzám.
-Tényleg jó az ágyban-mondta majd elnevette magát.
Nem szóltam semmit sem,csak elmentem a pulcsimért meg a többi cuccomért.Gyorsan átöltöztem,majd elindultam haza.Futva tettem meg a maradék távot.Miután hazaértem,egész nap csak sírtam.Ez ment amióta szabadságot vettem ki...

Sziasztok.
Tudom elég rövid lett,de azért remélem hogy tetszett.
Megpróbálom minnél hamarabb hozni a következő részt.😄🍙🍜
xKimLiNax