Hei pov
Amikor reggel belenéztem a tükörbe megijedtem saját magamtól.A szemem vörös volt a sok sírástól.Nem szoktam magamat nagyon sminkelni,de úgy éreztem hogy most szükségem van egy kis alapozóra és púderre.Miután valahogy elviselhetővé tettem bőrömet oldalra néztem.Akkor vettem észre a szennyestartómba levő pólót.Helyesbítek.A Yoongi pólóját.Gyorsan elfordítottam a fejem majd elvégeztem szokásos reggeli teendőimet.Miután kész lettem,elindultam otthonról.Egyáltalán nem voltam késésben,ezért még bementem egy kisboltba hogy vegyek valami péksütit.Miután elfogyasztottam azt,bementem a kávézóba.Mikor beléptem az ajtón,rögtön Seo jött felém.Megragadta karomat majd magaután húzott egyenesen az öltözőig.Mikor megálltunk szembefordult velem.
-Na,mi volt tegnap?-kérdezte.
-Mi lett volna?-kérdeztem vissza egy picit gonoszul amit azonnal meg is bántam.
-Sikerült beszélned Yoongival?
-Nem,miután szóltál hogy elment már nem is kerestem tovább.-mondtam szomorúan,majd éreztem hogy egy újabb könnycsepp készül utat törni magának.
Amikor ezt Seo észrevette magához húzott,majd szorosan megölelt.Hihetetlenül jól esett,ezért azonnal viszonoztam.Nagyon hosszú ideig öleltük egymást amikor elkezdtem halkan sírni.Ezután elengedett majd a kezembe adott egy zsepit.
-Köszönöm-mondtam halkan.
-Nincsmit,menj és tedd rendbe magad nyitásig.
Erre csak bólintottam.Még küldött egy bíztató mosolyt felém majd elment.Gyorsan átöltöztem,majd kimentem az asztalokhoz.Már Yoongi is itt volt.Ezek után nem sokkal nyitottunk.Nem szóltam hozzá,de úgy látszik nem nagyon bánta.A munkaidő kínzóan lassan telt.Ebédszünetkor úgy döntöttem hogy nem megyek át az étterembe.Nem akartam Sugával enni.
-Hei,te nem mész enni?-kérdezte Seo miután észrevett.
-Nem akarok Yoongival enni.
-Akkor eljössz velem boltba?-kérdezte.
Válaszként csak bólogattam.Miután bementünk egy kisboltba,vettem én is enni magamnak.Visszamentünk a kávézóba majd megettük azt.Mikor vége lett a szünetnek Suga jött be az ajtón.
-Hogy hogy nem jöttél enni?-kérdezte.
-Seoval ettem.
Kijelentésemre csak felhúzta az egyik szemöldökét.Sok ideje nézhettünk egymás szemébe,mikor végül elfordítottam a fejem.Szomorú voltam.Hihetetlenül.A munkaidő többi része hamar véget ért.Kedvtelenül vettem át a saját ruháimat.Kimentem majd elköszöntem Seotol.Elindultam haza.Vagyis indultam volna,de nem volt kedvem hazamenni.Gondolkodtam hogy hova menjek aztán eldöntöttem.Sietősen közeledtem a park felé.Ahhoz a parkhoz mentem ahol pár nappal ezelőtt Yoongival voltam.Mikor odaértem leültem egy padra,és akkor már nem bírtam visszatartani a sírásomat.Patakokban folytak a könnyeim.Fájt hogy Yoongi alig szólt hozzám.Fájt hogy nem beszéltük meg hogy most mi is van,de az fájt a legjobban hogy én szeretem őt,de úgy látszik ő nem.A kezembe temettem az arcom és úgy sírtam tovább.Nem tudom mióta ülhettem ott,de egyszer csak lábakat láttam meg előttem.Fel néztem,de nem hittem el hogy ki a tulajdonosa.Yoongi állt előttem aggódó arccal.
-Hei?-tette fel kérdését,bennem pedig megállt az ütő.

Sziasztok.Remélem nem vertek meg a befejezés miatt😅😅😅
Tudom rövid lett.A következőt megpróbálom hosszabbra írni🍙🍙🍙🍙
xKimLiNax