Három rövidebb rész együtt.
Nagyon multikulti, nagyon tuttifrutti, kész világégés. Fantasztikusan izgalmas részek.

Kezdjük ott, hogy a magyar (biztos, hogy magyar volt?) sereg útban Franciaország felé összefutott a kannibálságukkal menősködő tatárokkal.
A cuki kis tatárkáknak az volt az első dolguk, hogy elővegyék a teáskészleteiket, és leüljenek a magyarokkal beszélgetni egyet arról, hogy milyen szép napjuk van...
Hát nem!
A magyarok géppuskái mit sem értek a tatárok tankjai mellett. Még szerencse, hogy a szerecsen királybácsi is arra járt!
Az ő katonái a levegőben köröztek a sztyíhacskáikkal (emberi nyelven: vadászrepülőgép).
Szóval az édesdrága szerencsenek lefizették a tatárokat, hogy a magyarok nyugisan haladhassanak tovább.

*csalódás az elmaradt bunyó miatt*

Mentek csak, mentek a földrajzi képtelenségek érdekes kis világában,
és meg sem álltak szuvenírt venni. Szed sztori.
Tatárországból egyenesen Taljánországba (!) jutott a csipetcsapat, ahol örökös tél (!!!) uralkodott.
Ami pedig a legszürrealisztikusabb: ha vitézeink fáztak, hátukra kapták a lovaikat, és úgy folytatták az utat.
Namármost, Jungi hogylétéről vajmi keveset mondhatok. Lényegében semmi különös nem történt vele, mióta csatlakozott a szívtipró huszárezredhez.
Taljánország után Lengyelország, majd India jött, ahol csupa montevereszt fogadta a sereget.
Egy kis kellemes túrácska a lehetetlenül magas hegyekben annyira megizzasztotta őket, hogy sztriptízelni kezdtek. O.O
Jungi hiperszuper testétől el volt ragadtatva a banda, mindenki az edzési szokásairól kezdte faggatni.
Ő meg csak szépen nyugisan azt válaszolta, hogy ő így született, ilyen zseniális volt mindig, és az is marad, hacsak a napocska le nem olvasztja a kockákat.

Olyan csillagászati magasságokban mászkáltak már a srácok, hogy hű hátasaik a csillagokban botladoztak.
A csillagok között lépdelve Junginak eszébe jutott a mondás, miszerint ha egy csillag leesik az égből, valaki kilép az árnyékvilágból, azaz kinyiffan.
-Bárcsak tudnám, melyik a mostoha csillaga! Ha most lehajítanám, minimum Puszanig repülne! Csimnek többé nem lehetne panasza...

Eképpen elmélkedett magában Min Jungi, észre se véve, hogy célegyenesbe jutottak, elérték a franciák földjét.

WoW