Tüzesen süt le a nyári nap Sugára
Kibírhatatlan meleg volt. Jungi néha-néha elbóbiskolt a nyáj állítólagos őrzése közben. Az minden volt, amit ő csinált, csak őrzés nem. Feküdt a réten, egy nagy fa tövében, és mi tagadás, valami igencsak vonzotta a szemeit. Nem a gyönyörű panorámát nézte, nem a felhők formáját próbálta megállapítani, mint holmi szvegtelen hülyegyerek.
Min Jungi látószervei éppen egy szépséges kerek popsit térképeztek fel, ami nem más tulajdonában állt, mint Pak Csimin.
A fiú homlokán és fedetlen izmain csillogó izzadságcseppek érdekes gondolatokat ébresztettek Jungiban. Mert bármilyen szupermenő személyiséggel rendelkezett, szükségletei egyenlőek voltak egy átlagos vele egykorú fiataléval. Azzal az apró különbséggel-amitől most eltekintünk-, hogy őt egy másik fiú tüzelte fel.
És vajon mit csinálhatott szerencsétlen Csimin, hogy így izzadt? Szegény pára arra volt ítélve, hogy gonosz mostohája trottyos gönceit mossa a patakban. Nem elég, hogy a fél napja ezzel ment el, de még a falusiak is gúnyt űztek belőle, hogy férfi létére ilyen munkát végez.
Jungi gondolt egyet, és megszólította.
-Szívemnek gyöngyháza...várjunk, ez így nem szveg...öh, szívemnek...
Igen, csakis ő lehet ilyen balfék, hogy nem tudja normálisan befejezni a megszólítást!
Közben a patakban szorgoskodó Csimin zavartan nézte a még zavartabb Jungit, de persze nagyon jól tudta, mire megy ki a játék.
Azért nem szólt semmit, csak várta, hogyan oldja a helyzetet Mr. Ego.
-Ne-nem jössz ki egy kicsit, Csim Csim?-kezdett visszatérni Jungiba az istenkirály hiperszuper csodaember.-Megölelgetnélek egy picit-kúszott ravasz mosoly a bojtárgyerek arcára.
Csimin lesütötte szemét a habzó vízre, arcán halvány rózsák kezdtek bimbózni. Ezaz! Jungi kezdte érezni, hogy ez már nyert ügy. Azazhogy majdnem. Mert amikor a másik fiú motyogva megszólalt, azzal menetegetőzve, hogy így, meg úgy ki fog kapni, ha ezzel a kosárral nem végez napnyugtáig, lehervadt arcáról az a bizonyos vigyor.
De erősebb volt a vágy, és Jungi csak kicsalogatta a partra szerelmét.
Aztán meg tizenkilenc pluszos dolgokat csináltak, megfeledkezve a nyájról meg a ruhákról.
Nó szmat 😞😞😞
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro