Nem sok földinek adatik meg egy mesebeli sípra működő óriáshadsereg, de a jó Suga witéz ezen szerencsés kevesek közé tartozott. A boszikat legyőzve bandukolt tovább.

Ráadásul a depijéből is kezdett kigyógyulgatni a rózsának köszönhetően, amit még mindig olyan büszkén viselt, mint kiscserkész a kitűzőt.

A virágra nézve szinte érezte Csimin érintését, ahogy a hajába túr, ahogy...

Háttő...Suga kezdett virágofil lenni, asszem.

Beesteledett, Suga pedig, azt sem nézve, hova fekszik, ledobta magát egy halomra. Egy olyan szép kis földhalomra. Egy olyan szép kis földhalomra, ami alatt valami random emberke aludta örök álmát.

Mert nem máshová vitte a witézt a sorsa, mint egy temetőbe. Kész horror.

Bimm-bamm. Kondultak meg a nem létező harangok a nem létező templom nem létező tornyában.
Elérkezett az éjszaka közepe.

A sírokból lassan kezdtek előmászni-lebegni a holtak szellemei, irdatlan visítás kíséretében. Szegények próbálták utánozni Majköl Dzsekszon Triller című számát, de csak fogyatékos kecskéket is megszégyenítő hangok jöttek ki a rég elrohadt torkukból.

Ment a halott-diszkó nagyban, csak úgy rázták a jó öregek, de Suga witéz nem zavartatta magát. Aludt, mint a tej. SWÜEG.

Csak hát horkolt szegényke, könnyen észrevették őtet. Meg aztán ki ne figyelne fel egy szekszi szögben aluszkáló witézre egy temetőben, akit ráadásul állandó reflektorfény és paparazzi-nyulak kergetnek?

-Te Piri-bökdöste meg az egyik foszlóban lévő tata egykori feleségét-az ott...csak nem? Asszony, az egy élő ember!!!4!4!4!44!!!

-Igazad van, Jóska!-tátotta el fogatlan száját a nénike.-Hé srácok! Zsákmány!

A szellem-zombi-élőhalottak körbevették Sugát. Az öregasszonyok persze azonnal sápítozni kezdtek, hogy jaj, de sován szegínke, de már várták a korai reggelit, már nyúltak is a witéz után...

KUKURIKÚÚÚ!!!

Eképpen üvöltötte el magát a közelben egy nem létező kakas egy nem létező ház nem létező kerítésén.

A hullák kénytelen-kelletlen visszamásztak a helyükre, főhősünk pedig mit sem sejtve az éjjel történtekről, kipihenten ébredt.