Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Boszorkány konfőrmd

Egyre sűrűsödött a sötétség Suga witézünk körül, ahogy végtelennek tűnő útját járta.

-No most már nem csak süket vagyok, hanem vak is!

Tévedsz Sugácskám, csak a sötétség országába léptél be éppenséggel.
A csillagok is sztrájkba léptek ezen a helyen, mindennek tetejébe megkergült madarak röpdöstek Suga feje felett. Nagyon agyára mentek már.

Plot tviszt: azok nem ártatlan madárkák volt ám, hanem gonosz, emberevő, büdi, káposztaszagú boszik.

Suga meglátta őket, ahogy egy barlang rejtekében, a tűz fényénél vihognak, rötyögnek, főzeteket kotyvasztanak békából, sznéjküből, papucstalpból, féregnyúlványból és...

DZSEMBŐL?

(Még mindig nem unom.)

De a hős Suga witéz még ettől sem kaksizott be, már nyúlt is a zsebébe a varázssípért, amivel hívhatja hiperszuper óriáshadát, amikor a keze megakadt valamiben.

Csak nem egy Tűzvillám?! Suga szeme elkerekedett/kikerekedett/kitekeredett. Mellette egy Kométa, egy Meteor, Nimbusz...
A buta boszik milliméteres pontossággal egymás mellé rendezték a seprűiket, Sugácska meg bölcsen elhordta a drága fát, majd fogta a sípját (NEM AZT) és jó erősen belefújt.

Lett is nagy haddelhadd. Suga katonái, a toronyméretű behemótok sorba verték földhöz a banyákat, akik menekülni sem tudtak a witéznek köszönhetően, aki máglyát rakott a seprűkből, oszt infájörsz meeen.

Suga csak állt a bunyó közepén diadalmasan, ahogy a boszorkák egymás után nyiffantak ki, úgy világosodott, éppen az utolsót kaszabolták volna szét és trancsírozták volna össze-vissza a beleit.

És akkor Suga látta, hogy az áldozat nem más, mint szíve dzsemtelen hercegének, lelke édes kévánságának sanyargatója, Csiminke mostohája.

-Inseong! Tedd le! Abból én pofozom ki a lelket!

Úgy is lett. Muszklis-bicepszes Suga witéz felkapta a kétszázkilós nyanyát, áthajította az Üveghegyen meg a kurtafarkú malacon. Az öreget a falu végén találták meg holtan másnap.

Innen kezdve vakító fény vette át a sötétség helyét azon a vidéken, a boszorkányokra pedig csak por és hamu emlékeztetett.

Elbúcsúzott hát Suga witéz hű jobbágyitól, és koptatta tovább az országutak nem létező macskaköveit.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro