Boszorkány konfőrmd
Egyre sűrűsödött a sötétség Suga witézünk körül, ahogy végtelennek tűnő útját járta.
-No most már nem csak süket vagyok, hanem vak is!
Tévedsz Sugácskám, csak a sötétség országába léptél be éppenséggel.
A csillagok is sztrájkba léptek ezen a helyen, mindennek tetejébe megkergült madarak röpdöstek Suga feje felett. Nagyon agyára mentek már.
Plot tviszt: azok nem ártatlan madárkák volt ám, hanem gonosz, emberevő, büdi, káposztaszagú boszik.
Suga meglátta őket, ahogy egy barlang rejtekében, a tűz fényénél vihognak, rötyögnek, főzeteket kotyvasztanak békából, sznéjküből, papucstalpból, féregnyúlványból és...
DZSEMBŐL?
(Még mindig nem unom.)
De a hős Suga witéz még ettől sem kaksizott be, már nyúlt is a zsebébe a varázssípért, amivel hívhatja hiperszuper óriáshadát, amikor a keze megakadt valamiben.
Csak nem egy Tűzvillám?! Suga szeme elkerekedett/kikerekedett/kitekeredett. Mellette egy Kométa, egy Meteor, Nimbusz...
A buta boszik milliméteres pontossággal egymás mellé rendezték a seprűiket, Sugácska meg bölcsen elhordta a drága fát, majd fogta a sípját (NEM AZT) és jó erősen belefújt.
Lett is nagy haddelhadd. Suga katonái, a toronyméretű behemótok sorba verték földhöz a banyákat, akik menekülni sem tudtak a witéznek köszönhetően, aki máglyát rakott a seprűkből, oszt infájörsz meeen.
Suga csak állt a bunyó közepén diadalmasan, ahogy a boszorkák egymás után nyiffantak ki, úgy világosodott, éppen az utolsót kaszabolták volna szét és trancsírozták volna össze-vissza a beleit.
És akkor Suga látta, hogy az áldozat nem más, mint szíve dzsemtelen hercegének, lelke édes kévánságának sanyargatója, Csiminke mostohája.
-Inseong! Tedd le! Abból én pofozom ki a lelket!
Úgy is lett. Muszklis-bicepszes Suga witéz felkapta a kétszázkilós nyanyát, áthajította az Üveghegyen meg a kurtafarkú malacon. Az öreget a falu végén találták meg holtan másnap.
Innen kezdve vakító fény vette át a sötétség helyét azon a vidéken, a boszorkányokra pedig csak por és hamu emlékeztetett.
Elbúcsúzott hát Suga witéz hű jobbágyitól, és koptatta tovább az országutak nem létező macskaköveit.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro