Jungikám már el is felejtette, hogy ő lényegében nyugodt lélekkel kivégzett egy egész bűnbandát. RIP EXO.
Megvonta vállát, és kullogott tovább hetedhét országon keresztül a hétmérföldes szvegjével.
Patadobogást hallott, majd egy óriási porfelhőt pillantott meg. Paciiik!
A pacikon délceg, fiatal emberkék feszítettek csinibini rucikban, felszerelkezve géppuskákkal.
Jungi persze azonnal elképzelte magát a nyeregben, szinte látta maga előtt, ahogy ő is megy a harcba a többiekkel.
Amint a közelébe ért a sereg, megszólította őt a vezér.

EZ a pasas.
-Hát te, pajti? Mit lógatod ennyire az orrodat?
-Hosszú sztori... A lényeg az, hogy mostanság földönfutó vagyok. De ha esetleg bevennétek a szkvadba...-nézett kutyusszemekkel Jungi, elfeledve, hogy elvileg szvag.
-Gondold meg kétszer, ember, nem párti hárd lesz, hanem öldöklés, megyünk kisegíteni a csigaevőket. Zaklatják őket a törökök.
-Annál jobb! Ha végre lovon ülhetnék, teljesülne az egyik álmom. És amúgy is, a magyarok lóra vannak teremtve, én pedig...ősmagyar koreai vagyok!

*kínos csend, a huszárok egymásra sandítanak*

-Be vagy véve, közlegény!
Volt az öröm! Jungi magára ölthette végre azt a kúlságos autfitet, és kész modellnek érezte magát. Ha most Csiminke látná őt, szó nélkül olvadna a karjaiba, annyira hendszam gáj, meeen.

Még jó, hogy Jungesznek igaziból is van huszár koszpleje, van mit betennem szemléltetésként.

Társai mind megbambulták, mert tényleg lóra termett legény volt.
(Az persze top szikrit, hogy addig csak szamáron ült.)
Jungi elégedett volt új hátasával, Dzsejhorsszal, aki szintén kitűnt a többiek közül. Igaz, az izgága lovacskát nem volt gyerekjáték megülni, de még a csillagokat is lerugdosta az égről. Szegény Alfa Centauri is pórul járt.
Mindenki egykettőre fanja lett.
Ha megálltak egy faluban, és megszálltak valamilyen háznál, egész biztos hajtani kezdtek rá az idegesítő fruskák, akiket nagy élvezettel koptatott le.
A

z ő Csiminjéhez foghatót persze sehol nem talált.

Trúúú laaav