Reggel kipihenten ébrettem, ami tőlem elég szokatlan. Felkeltem pihe-puha ágyikómból és már mentem is a fürdőbe. Hideg vízzel megmostam az arcomat, felvittem egy kis spirált a szememre és mentem vissza a szobámba öltözni.
Kivettem egy fehér inget és egy fekete szoknyát. Felöltöztem és rohantam is a konyhába. Elfogyasztottam a reggelimet. Úgy döntöttem ma elmegyek sétálni a városba.

Először egy hangulatos kis kávézóba mentem be. Vettem egy latte-t és már mentem is tovább. Céltalanul bojongtam Szöul utcáin, néztem az embereket akik oly' boldognak tűnntek.
Egy kicsit elszomorodtam mert a családomon kívűl nem ismertem itt senkit. Aztán megszólalt a telóm. Előhalásztam a táskámból,rápillantottam a képernyőre. Megnéztem az üzenetet. Majd kiugrottam a bőrömből, ez állt benne:
"Szia. Reméltem, hogy bejelölsz! Ha ráérsz gyere a parkba"-Ezt suga írta nekem. Mondanom sem kell elkezdtem rohanni a park felé.

*A parkban*

Mikor odaértem a bejárathoz sehol nem láttam őt csak egy fiúcspatot láttam. Gondolom ők azok... Így hát odasétálok és köszönök. (koreaiul)
-Hello.-köszönök nekik mire mindenki rámszegezi a tekintetét.
-Szia!-jön közelebb Suga.-Be szeretném mutatni neked néhány barátomat.-mutat a fiúkra.
-Hello, én Park Hei vagyok.-bemutatkozok mivel nem nagyon akarnak megszólalni.
- Várjunk csak egy pillanatot!-szólt közbe az egyik fiú- Ti honnan ismeritek egymást???- kicsit oldalra biccentette a fejét és értelmetlen tekintettel meredt rám majd Yoongira.
-A reptéren találkoztunk...- mondta
-Ooooh. Én J-hope vagyok. Örülök a találkozásnak.-mondta kis szünet után majd meghajolt.
-Én Jimin. De neked csak ChimChim.- kezdett el viccelődni
-Örvendek, Jin vagyok!- hajolt meg méjen az említett személy.
-Jungkook vagyok.-rántott magához és elkezdett ölelgetni?!...
Majd következett cuki fiú:
-Tae vagyok vagy V ahogy tetszik, de szólíthatsz akár Taetae-nak is.-villantott egy ezervattos mosolyt.
-V???!!! Ez most komoly?-kezdtem kuncogni. De most tényleg V, egy betű???
-Igen! Nagyon is komoly! Most megbántottál!-tettetett sírást V.
-Sajnálom! Nagyon tetszik a neved V!!!-mosolyogtam rá kedvesen, malyd megsimogattam a hátát.
Most elém ált a legmagasabb fiú is és mély hangon megszólalt:
-Hello. A nevem Kim Namjoon de hívhatsz Rap Monsternek is. Én vagyok ennek a csapatnak a leadere. Nagyon örülök a találkozásnak!-nézett rám komolyan.
Erre csak valamit oda nyögdöstem neki válaszként.-É...én is örülök.
Ezzel a bemutatkozást le is tudtuk... Hála az égieknek!
Elmentünk fagyizni, és sokat beszélgettünk.
-Te Hai honnan is jöttél?-kérdezte édesen J-hope.
-Kanadából költöztünk ide, de éltem már Angliában és Magyarországon is. Pontosabban ott születtem.
Elég furán néztek rám...
-Hogy milyen ország?
Elkezdtem kuncogni- Magyarország. Gondoltam, hogy nem ismeritek mivel eleve Európában van plussz nagyon kicsi is... Igazából már nem is emlékszem rá...-gondolkodtam hangosan.
-Áhhh. Szóval Magyarország... Nekem aztán oly' mindegy...-mondta közömbösen Jungkook.
Furán néztem rá, majd legyintettem egyet...
Már délután lehetett mikor megcsörrent a mobilom.
-Elnézést.-mondtam majd pár métert arrébb mentem es felvettem a telefont.
-Ahhhj mi az hugiiii?????- nyafogtam a telefonba.
Erre a válasz csak egy sóhaj volt.
-Anya azt mondta hogy most azonnal gyere haza!-mondta
-Ömm mi olyan fontos?- kérdeztem
-Valami jó híre van számodra. Azthiszem. Na mindegy a lényeg hogy gyere. Puszi!-letette.
-Kössz tesó!
Vissza battyoktam a kis csapatunkhoz majd búcsút vettem tőlük.
-Sajnálom, de nekem most mennem kell. Jó volt megismerni titeket! Remélem találkozunk még!
-Még szép, hogy találkozunk.-pattant fel Taetae mosolyogva.
-Oké! Aztán úgy legyen! Sziasztok!- intettem a többieknek is. Már indultam volna mikor valaki megragadta a csuklóm és visszarántott.
Yoongi volt az a "swag" srác.
-Hazakísérhetlek???-kérdezte hihetetlenül édesen!!!
Nem tudtam mást mondani csak annyit,hogy:- Igen, de nem lakom messze szoval nem muszály... Félbeszakított.
-De én mégis inkább elkísérlek!-mondta.
Én pedig csak biccentettem.
Ő is elköszönt a többiektől és már indultunk is. Szép csendben vonultunk egymás mellet. Éppen készültem megtörni a csandet, de ő megelőzött.
-És te kikkel is érkeztél ide?- kérdezte allig érthetően.
-A szüleimmel és a húgommal Hana val.-mosolyogtam rá.-Miért kérdezed?
-Csak úgy... Amúgy te tényleg nem tudod kik vagyunk mi? Mármint a fiúkkal?-kérdezte.
-Nem.-kicsit furán éreztem magam,mintha valamiből kimaradtam volna.-Miért kik vagytok??
-Senkik...-vigyorgott magaelé.
-Hát nekem mindegy...-rántottam meg a vállam.
Közbe megérkeztünk a kis házikónkhoz.- Hát itt is lennénk.
Köszönöm, hogy elkísértél.-mosolyogtam
-Nagyon szívesen.-mondta. Aztán közelebb jött és megölelt?!
Majd megfordult és azzal a lendülettel el is viharzott...

Bementem a házba...
-Fuuu hát ez a mai nap nem volt semmi!-kezdtem el magamnak beszélni... Amúgy teljesen normális vagyok
-Kivel beszélsz kincsem?-kérdezte anyu
Észre sem vettem mikor jött be... Na mind egy.-Hugi mondta beszélni akarsz velem-tértem a lényegre.
-Igen! Arról lenne szó hogy apáddal el utazunk Jappánba egy hétre és neked kellene vigyázni a húgodra-mondta
Ez fantasztasztikus... Ide költözünk egy napot sem tültünk eggyütt de máris lelépnek... Köszi anya!-Értem, semmi gond!-mondtam kicsit szomorúan.
-Annyira köszönöm Hai!-vigyotgott rám anya.
Aish nem tudok rá haragudni...