Abba hagyták végre a nevetést...
-Naharagudj Hai...-kezdi mondani Jungkook-de nálad szerencsétlenebb emberrel még nem találkoztam.-kezdenek el újra röhögni... Na ne már!!!
-Hagyátok már abba... Előfordul az ilyen!-mondja Yoongi kicsit idegesen. Erre mindenki fél fordul és értetlenül néznek rá. Én is, de miért ideges?
-Jól vagy hyung?-kérdezi V az ufó.
-Én jól vagyok csak bunkóságnak tartom hogy ilyenen nevettek...-de édes, kiáll melletem!
-Ne haragudj Hai-mondják egyszerre
-Semmi gond. Álltalában nem vagyok ilyem szerencsétlen...-kezdek el kuncogni-Ja és hívjatok nyugottan Hi-nek.
-Na jó... Ezt meg is beszéltük de hol fog most aludni Hi? Ugye aludhat nálam hyung?-kérdezi Hopie Mon-tól.
-Veled?-kérdezi Suga-Egyértelműen velem fog aludni.-húz magához közelebb.
Én meg csak kapkodom a fejem kettejük között. Most mi van?
-Srácok nekem jó lessz a kanapé is.-szólok közbe de nem is figyelnek rám.
-Mon mond hogy nálam fog aludniii!-hisztizik Yoongi.
-Na még csak az kéne!-vágja rá Hope
-Fogjátok már be!-szinte már kiabál Nam.-Hi ott fog aludni ahol ő szeretne! Hi?-kérdezi felém fordulva
-Ömmm... N... Nekem tényleg megfelel a kanpé is...-mondtam bizonytalanul. De mit tehettem volna nem akarom megbántani eggyikőjüket sem.
-Na azt már nem! Nálam alszol!-jelenti ki Suga elég hangosan... Kicsit megijesztett
-O...o...oké... Nekem az is jó...-motyogtam.
-Megijeszted hyung!!-ordít rá Hope.
-Na jó most lett elegem belőletek! Hi az én szobámban fog aludni én padig itt a nappaliban.-mondja Mon.-Jó lessz így ?
-Nem-vágja rá egyszerre a két marakodó fiú.
-Nem tőletek kérdeztem!-fordul felém-Szóval?
-Nekem tökéletes!-nézek rá mosolyogva. Köszönöm Mon megmentettél! Jövök neked eggyel!
-Akkor ezt meg is beszéltük.-visszament a szobályába kihozni a takarót és pár párnát.
A többiek szépen felszívódtak így én is kezdtem el keresni a nekem kijelölt szobát. Hát ezen a folyosón van hét szoba... Ez hosszú lessz. De én nem akarok mindegyikbe bekopogniii. Aish.
Ekkor Yoongi állt meg előttem. Hogy került ő ide,
-Hello kicsi lány!-kezd el mosolyogni-Megbántottál...-a mosoly a szályáról azonnal legörbült és elkezdett duzzogni.
-M...mégis mivel?-nézek rá értetlenül.. Persze tudtam mi a baja...
-Nem akarsz velem egy szobába aludni.-emeli kicsit feljebb a fejét, de csak annyira hogy a szemembe tudjon nézni.
-Aish! Én szívesen lennék veled egy szobába oppa, de tudod nem szeretném megbántani J-hope oppát hisz' ő mentett meg...-Hajtom le a fejem. Miért mondtam el ezt neki?! Aish!
-Óóó... Ééértem... Tudod én már nem is haragszom rád!-kezd el vigyorogni.
-Ennek örülök. Ömm... Oppa, meg tudnád nekem mutatni, hogy hol van Nam szobája?-kérdezem aegyozva.
-Gyere-int a kezével és indult is a szoba felé.-ez az-mutat az egyik ajtóra (ami ugyan olyan mint a többi)
-Köszönöm oppa!!!-Lábúj hegyre álltam, meg öleltem és nyomtam egy puszit az arcára.
Eléggé megdöbbent de vissza ölelt. Milyen jó illata van!
Kis ölelkezés után elszakadtam tőle.
-Jóéjt oppa!-és már mentem is be a szobába.
-Jóéjszakát!-mondja lelkesen.
Ledőltem az ágyra és el is nyomott az álom.
Sugával álmodtam. Nagyon jó volt.

*Reggel*

Valaki kezét éreztem az arcomon... Igen valaki az arcom cirógatja. De puha a keze. Vajon ki lehet ?
Morogtam egyett jelezve hogy fent vagyok.
Erre az illető elkapta a kezét az arcomtól és ment is volna el, de én megragadtam a kezét és vissza húztam.
Kinyitom a szemem és meglátom, hogy ki ül az ágy szélén.
Yoongi. De mit akar?
-Jó reggelt álomszuszék! Neharagudj, hogy felkeltettelek...-mondja kicsit letörten.
-Nemgond.-mosolygok rá bíztatóan.-Mióta vagy itt?-kérdezem
Megvakarja a tarkóját-Egy ideje...
-Yoongi!?
-Egy órája... Maximum kettő...-vigyorog pajkosan.
-Te két órája bámulsz?-nézek rá furán. Majd elkuncogom magam.
-Most mit nevetsz?-dönti meg a fejét így haja a szemébe hullik.
-Olyan vicces vagy oppa.-nevetek hangosabban a rajta... Annyira aranyos mikor nem ért valamit, meg úgyálltalában mindig cuki.
-Igen? Szerinted vicces vagyok?-kérdezi
-Ühümm
-Hát jó te akartad.-És már el is kezdett csikizni.
A röhögéstől nem kapok már levegőt
-Oppa...hagyd...abba!-köhögtem ki ezt a pár szót.
Abba is hagyta szerencsére. Én már 2 percig legalább röhögtem de sikerült megnyugodnom...
-Szerintem akkor én felhívom a Hana-t...-még este kértem egy töltőt a srácoktól hogy fel tudjam tölteni a telóm és tudjak beszélni a tesómmal.
-Oké. De ki az a Hana?-kérdezi miközben ide hozza a telefonomat.
-A húgom.-mondtam

Már a harmadik csengésre fel is vette a telefont.
-HI TE HOL VOLTÁL EGÉSZ ÉJSZAKA??? HE?? A BARÁTNŐID IS TÉGED KERESTEK,FELVÁLTVA HIVOGATTUNK DE TE PERSZE NEM VESZED FEL AZT A KIBASZOTT TELEFONT-ordítja a telefonba amit időközbe eltartottam a fülemtől mert majdnem megsüketültem.-AZTÁN TEGNAP TE PAPOLTÁL NEKEM ARROL HOGY MILYEN VESZÉLYES SZÖUL UTCÁIN EGYEDÜL!!! HOL VAGY HAI??? HEH???-fortyogott a dühtől. Megnéztem Suga arcát. Azt az arcot soha nem felejtem el. A pupillája kitágult, óriási szemekkel és nyitott szájjal nézte a telefonomat.
-Neked is jó reggelt Hana!-kezdtem viccelődni.
-NEKEM TE NE VICCELŐDJÉL!-ordít továbbra is.
-Na ide figyelj! Én idősebb vagyok nálad szóval ne ordibáljál itt nekem!!
Mellesleg most nem tudom hol vagyok egyik barátomnál azt hiszem. Lemerült a telóm így nem tudtalak felhívni. A házszámunkat pedig nemtudom. Szerencse hogy oppa rám talált...-csönd. Nem szólt semmit.-Akkor a házszámot elmondanád? Tudod hogy haza tudjak menni?
-O...oppa? Hi te fiúval vagy?-suttogja
-Fiúkkal a barátaimmal...
-Ahha. A barátaiddal.-mondja szarkaztikusan.
-Igen. Szóval akkor kinyögöd végre azt a szaros házszámot? Hümm?
-Inkább elmegyek érted taxival. És együtt vissza megyünk.
-Úgy tudtam!!-röhögök a telefonba. A húgom mindig pasi mániás volt.
-Na akkor hova menjek?-kérdezi türelmetlenül.
Kérdően nézek Yoongira. Ő hallotta az egész beszélgetést szóval elvette a telefont és lediktálta a házszámot. Majd letette

-Köszönöm Oppa!-ölelem meg.
-De mit?-ölel vissza
-Hogy megengedted azt hogy Hana ide jöjjön.-magyarázom neki.
-Ohh semmiség-legyint a kezével-Szerintem nemsokára itt lessz úgyhogy öltözz fel.-Nyomta kezembe a tegnapi cuccaimat. Mert este adott egy pólót szóval abba aludtam meg a bugyimban.
-Hol a mosdó?-kérdezem.
-Aish, gyere!-húz fel az ágyról és vezet ki a szobából-Ez az...
-Köszönöm!

*20 perc múlva*

-Hana végre...-húsz perc után sikerült neki ideérni. Taps, taps!