Miután abbahagytuk a nevetést hejet foglaltunk a fíúk mellett. Pontosabban én Suga és V mellé Hana pedig Jin és Kookie mellé.
-Hana?-szólal meg bizonytalanul Jin-Esetleg nem lenne kedved ma elmenni valahova?-kérdezi a tarkóját vakarva.
-Dehogynem! A többiek is jönnek?-hogy lehet ilyen hülye most hívta randira...
-Nem mi nem megyünk!-szólok gyorsan közbe.
-Miért?-néz rám Jimin
-Mert mi fagyizni megyünk, jó?-nézek rá szúrós szemekkel
-Jólvan na...-emeli fel a kezét védekezés képpen
-De hülye vagyok!-ugrik fel a kanapéról a testvérem.
-Hát... tudod... igen...-mondom
-Aishhhhh! Ne haragudj Jin!!!-néz rá boci szemekkel
-Nem haragszom.-mosolyog rá-Akkor hova menjünk?
-Sétáljunk aztán majd kitaláljuk...-mennek ki a házból boldogan. Jin-en természetesen volt maszk, basebball sapka és napszemüveg is nehogy felismerjék.
-De cukiiiiik!-kezdek visítani
-Most randiznak?-kérdezi V.
-Nem bazdmeg... Szerinted?-förmed rá Nam.
-Jólvan na... Csak azt hittem nekünk nem lehet barátnőnk.
-Nektek nem is lehet-mondja Yoongi-Csak Namjoonnak, Jinnek és nekem engedték meg.-vigyorog rájuk gúnyosan.
-Felőlem...-mondja Kookie
-Na akkor mi lessz a fagyizással?-kérdezi lelkesen Jimin
-Milyen fagyizással?-visszakérdezek.
-Azt mondtad, hogy mi fagyizni megyünk míg ők randiznak.-emlékeztet Kook
-Jaaa. Hát menjetek!... Nekem nincsen kedvem.-mondom
-Hyung??? Akkor mehetünk ugye?-kérdezi V Namjoontól.
-Aish... Menjünk.-forgatja szemeit.-De nekem aztán jól álcázzátok magatokat! Nem akarom, hogy megismerjenek...-mondja majd indul öltözni.
-Én nem megyek.-jelenti ki Suga
-Miért nem???-kérdezi J-hope
-Nincsen kedvem...-magyarázkodik
-Na jó! Induljunk!-szól a csapatnak Rap Monster
-Ugye elmegyünk moziba is... Tudod kijött az az új film...-kezdi mondani V
-Moziii! Yeee!-ugrál ki az ajtón Jimin és Kook.
-Majd jövünk! Sziasztok!-köszönnek el.
-Vigyázzatok egymásra és érezzétek jól magatokat!-kísérem őket ki.
-Túl aggódó vagy... És kedves... És gyünyörű, és okos, és szép-húz be a szobájába Suga
-Köszi?!-mondom halkan
Leül az ágyra majd az ölébe húz.
-Figyelj én mondani akarok valamit...-kezdi eléggé halkan.-Szóval én... Szerelmes vagyok beléd Hi.
-Be...Belém?-kérdezem meglepetten
-Igen Hi. Az óta tetszel mióta megláttalak a reptéren.
-De édes vagy!-mondom neki kedvesen
-Tényleg?-néz rám csillogó szemekkel. Istenem, annyira imádom a szemeit!
-Ühüm-bólogatok.
-És akkor estleg nem lenne kedved holnap randizni?-kérdezi félénken
-Dehogynem! Szívesen randizok veled Yoongi!-mondom neki mosolyogva
Erre ő megcsókolt. Lassan átvezette nyelvét a számba és az enyémmel kezdett el érzéki táncot járni. Majd kezét levezette derekamra és azt kezdte el simogatni, ez után feljebb ültetett és közelebb húzott magához. Én a kezem nyakán pihentettem és néha beletúrtam a hajába. Keze kicsit lentebb vándorolt testemen egészen a fenekemig, amit aztán megmarkolt. Kicsit felnyögtem de már folytattuk is a csókunkat. Kis idő mulva felállt velem az ölében és lefektetett az ágyra majd felém feküdt. Pár másodparcre elngedtük egymást de én a szája után kaptam. A keze újra az oldalamat cirógatta majd a hasamra tévedt. Én eközben az izmos hasát tapogattam végig. Mikor megunta a felső testem lejebb tévedt a keze én meg megfogtam azt. Én még nem akartam vele lefeküdni hisz' nem is randiztunk.
-Suga, ne. Még nem is randiztunk.-válok el ajkaitól.
-Megértem...-gördül le rólam.
-Ugye nem haragszol?-kérdezem aggódva.
-Nem, dehogy.-mosolyog rám

Délután még beszélgettünk és rendeltünk pizzát is.
A fiúk is épségben megérkeztek. Elmesélték milyen volt a film meg hogy mennyire jól szórakoztak. Annyira aranyosak velem.
Már este hat óra de Hana és Jin még mindig nem értek haza.
-Most mit fogunk enni?-kérdezi kétségbe esetten Jimin
-Rendelünk kaját.-mondja J-hope
-Én sushit kérek!-mondja V
-Igeeeen! Együnk Sushit!-ugrálnak a fiúk.
-Sziasztok!-lépnek be a házba Jinék.
-Hello.-köszönünk nekik.
Hana elég szomorúnak látszik... Mi van vele? Örülnie kéne!
-Mit csináltál Jin?-kérdezem tőle gyanakvóan
-Semmit nem csinált...-mondja kisírt szemekkel Hana
-Ahha... Látom.-hitetlenkedem-Na gyere.-húzom Suga szobájába
Mikor beértünk a szobába elkezdett zokogni.
-Mindjárt jövök!-indultam ki zsepkendőért. Még a nappaliban is lehetett hallani a sírást.-Tudnátok adni zsepit?-kérdezem. Jimin már hozta is a 100 darabos kiszerelést.-Köszönöm!-rá nézek dühösen Jinre és már rohanok is fel a szobába.
-Jólvan tesó! Itt vagyok! Nyugodj meg kérlek és mond el mi történt!-próbálom nyugtatni. Majd magamhoz ölelem, de még hangosabban zokog.-Semmi baj...-még szorosabban magamhoz szorítom.
Pár perc mulva kicsit megnyukszik, de még mindig pityereg és szipog.
-Na most már mesélj.-simogatom meg a hátát
-E...elment...tünk innen é...és...-újra el kezd sírni.
-Gyere. Ma veled alszom. Majd holnap elmondod mi volt. De most nyugodj meg.-át hoztam a pizsomáját, át öltöztünk és befeküdtünk egymás mellé. Én átöleltem szorosan és így aludtunk el. Szegénykém álomba sírta magát... Mikor elaludt vártam még egy kicsit és kimásztam mellőle. Nem tudtam aludni, muszály megtudnom mi történt így hát elindulok Jin szobálya felé. Bekopogok majd szól, hogy jöhetek.
-Szia. Nem alszol?-kérdezi
-Szia. Nemtudok. Figyelj, Hana nem mondott semmit, szerencsére elaludt de még mindig nem tudom mi történt. Szóval esetleg elmondhatnád.-nézek rá közömbösen. Látom hogy ő is nagyon rosszul érzi magát és a szemei is vörösek.
-Mi elmentünk itthonról, de nem tudtuk mit csináljunk így elkezdtünk sétálgatni a parkba meg mindenfele. Beszélgettünk és sokat nevettünk. Aztán jött egy csapat Army akik felismertek.-vett egy mély levegőt és folytatta.-Kértek képet aláírást és elkezdtek velem beszélgetni. Naggyából 10-20 perce állhattunk ott de valahogy Hana kisodródott a körből. Aztán egyre többen lettek...-megint megállt.-Aztán észrevették hogy nagyon nézem Hanat. Persze ő egy szót sem szólt. Öt lány arrébb hívott, de mondtam nekik hogy nekem mennem kell. Ezért elrángattak jóval meszebb és el sem engedtek.-teljesen ledöbbentem. Hogy tehetik ezt az Armyk?-Annyit láttam hogy Hanat is elrángatják valahova közbe rugdossák, ütögetik és gonosz szövegeket vágnak a fejéhez.-láttam hogy elkezd könnyezni- É...én próbáltam hozzá odamenni, de sokkal többen lettek tizen vagy tizenöten és nem engedtek. Rugdlóztam, kapálóztam sőt még könyörögtem nekik hogy engedjenek el de ők csak bámultak rám. Hallottam ahogyan Hana zokog és a bunkó, gonosz szövegeket amiket mondanak neki, inkább nem is mondom mik voltak azok. Aztán elmentek, egyszerűen otthagytak. Rohantam keresni Hanat, de sehol sem találtam. Kb fél órás kutatás után megtaláltam a földön ülve kisírt szemekkel maga elé meredve.-itt már én is naggyon meg ijedtem.-éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe.-Nagyon megijedtem. Próbáltam felállítani, beszéltem hozzá, vígasztaltam de semmit sem reagált. Csak bámult valamit. Naggyából 30 perc mulva annyit mondott, hogy "menjünk haza". De nem tudott feállni így hát vártunk még egy kicsit. Hirtelen felállt és elkezdett sírni és fel-alá járkálni a kicsi utcában. Majd megállt és engem kezdett el bámulni. Megpróbáltam közelebb menni de hátrált. Majd megszólalt: "nem akarom, hogy közünk legyen egymáshoz"-elkezdett sírni, és én is-Kértem hogy beszéljük meg de nem szólt hozzám csak azt hajtogatta "menjünk haza" úgyhogy hívtam egy taxit és hazajöttünk.
-É...én annyira sajnálom Jin!-öleltem meg. Majd hoztam neki és magamnak zsepit.-Akkor mi legyen most?-kérdezem
-Nemtudom...-mondja szomorúan-Esetleg beszélhetnél vele. Rád hallgat!
-Holnap beszélek vele ígérem! De addig is próbálj meg aludni! Jóéjt Jin!
-Jóéjt Hi! És köszönöm-mondja még mindig szomorúan...