Nem tudom hova megyünk mert Suga nem mondta el a címet csak egy papírt nyomott a sofőr kezébe amit természetesen nem láttam.
Ránéztem a mellettem helyet foglaló emberre és azon gondolkodtam, hogy most boldog vagyok hisz' miért ne lennék boldog?! Itt ül mellettem a világ leghelyesebb, legaranyosabb, legkedvesebb embere aki iránt Armyk milliói epedeznek, de ő még is velem randizik. Gondolatmenetemből Suga hangja zökkentett ki.
-Miért bámulsz?-kérdezi
-Nem bámullak... Csak...
-Csak?
-Gondolkodtam.-mondom neki egyszerűen.
-Ahha... Min kattogsz cica?-karol át és fejét nekem dönti.
-Csak... Mindegy... Hülyeség.-nevetem el magam kínomban.
-A Swag srácot érdekli.-fordítja komolyra a szót, ami kicsit furán jött ki, de mindegy.
-Miért én?-nézek bele gyönyörű fekete íriszeibe.
-Tessék?-kuncog fel olyan hallkan, hogy csak én halljam.
-Hát... Tudod miért pont én ülök itt?-nézek mélyen a szemébe- Mármint úgy értem ott van rengeteg Idol akik sokkal szebbek, sokkal jobban táncolnak, sokkal jobbak mindenben nálam, de te...-ajkait az én ajkaimra tapasztotta ezzel belém folytva a szót. Csókunkat a sofőr zavart meg aki közölte velünk, hogy megérkeztünk és dünnyögött valamit, hogy nem itt kéne nyalkodnunk amin mi jót nevettünk.
-Hol vagyunk?-kérdezem mivel ezen helyen sem jártam még soha.
-A Han folyó partján.-válaszol mosolyogva.
Ahha a híres Han folyó. Mindig is el akartam ide jönni.
-Na?-néz rám fürkésző tekintettel.
-Mi van?-kuncogok a fura fején...
-Semmi... Menjünk.-ezzel összekulcsolja ujjainkat és indulunk is a híd felé.
-Szép.-nézem a vizet a hídról.
-Ahha. Régen a családommal mindig ide jártunk piknikezni a születésnapomon. Apa minden évben óriasi csokis tortát rendelt amit eggyütt vágtunk fel. Aztán akár milyen hideg is volt az egész család belement a folyóba fürdeni, de persze másnapra jól meg is fáztunk.-nevetve meséli a régi emlékeit. Biztos nagyon kedves a családja.-És a te születésnapodat hogyan ünnepeltétek kis korodban? Biztos ott volt csomó rohangáló kislány, meg lufik. Eltaláltam?-kérdezi érdeklődve.
-Ömmm.-nekem a születésnapom egy kicsi tortából és valami béna ajándékból állt. Persze szinte minden évben apa nélkül. De nem szeretném neki elmondani. Nem akarom hogy sajnáljon. Akkor mit mondjak?-Eltaláltad.-hazudok neki.
-Tudtam. Gyere együnk fagyit!-mondja és elindulunk a fagyis kocsi felé, ahol vettünk a finomságból majd Suga kifizette és egy padhoz sétáltunk.
-Tiszta fagyi a szád! Úgy eszel mint egy óvodás.-jelenti ki és hüvejk ujjával letörli szám sarkából a fagyimaradékot.
-Kössz!-háborodok fel majd a kezét amiben a saját fagyiját tartja meglököm így az szétkenődik az arcán. Hangosan kezdek el nevetni rajta és a fagyis arcán.-Tiszta fagyi az arcod! Úgy eszel mint egy ovodás!-idézem szavait továbra is nevetve.
-Igen?-kérdezi feháborodottan.
-Igen!-röhögök az arcába.
-Akkor tessék!-ezzel a fagyiját szétkente az arcomon.-Mostmár nem vagyok egyedül.
-Min Yoongi! Fuss amíg még futhatsz!-suttogom neki allig hallhatóan.
Gyorsan elkezd hátrálni és rohanni én pedig utánna. Most nem menekül. Utolértem és ráugrottam amire természetesen el is estünk. Gyorsan legördültem róla de ő meg sem moccant. Elkezdem rázni de még mindig nem történik semmi. Nagyon megijedtem a mosoly az arcomról azonnal lefagyott.-Suga? Suga minden rendben?-Mi van ha történt vele valami, mit mondok majd a fiúknak? Megfordítom úgy hogy feje felém nézzen és akkor veszem észre, hogy röhög rajtam.
-Mit nevetsz? He? Tudod mennyire megijedtem?-kezdem el ütögetni a még mindig nevető Sugat.-Rohadtul nem vicces Yoongi!!!-hirtelen magára húz és megcsókol. Nagyon jól esett ahogyan puha ajkai az enyémet érintik.
-Sajnálom-ráncigál fel a földről.
-Tessék.-nyomok a kezébe egy zsepit, hogy törölje meg a fagyis fejét. (én már megtöröltem az enyémet) de ő könyörögve néz rám.
-Jólvan na, megycsinálom... Gyere ide te.-közelebb húzom és próbálom letörölni Suga arcáról a rászáradt vanília fagyit. Kissebb-nagyobb sikerrel a felét eltávolítottam a kis pofikájáról. Elkezdtem nevetni a szeretlencsétlenségünkön.
-Mit nevetsz? Ez mind miattad van!-néz rám komolyan és kezével az aracára kezdett mutogatni jelezve azt, hogy ezt én műveltem vele.
-Sajnálom!!!-gyorsan a nyakába ugrok hátha megenyhül. A tervem sikkerel is járt csak felemelt és elindult velem valahova... Naggyából fél perces gyaloglás után éreztem, hogy megáll de nem tesz le csak áll és a fülembe suttogja:
-A cicák ugye nem félnek a víztől?.-oda hajolok az arcához naggyából 10 centire lehettünk egymástól és akkor beledobott a vízbe de én magammal húztam szegényt... Így ketten csapódtunk be a hideg vízbe, én persze végig sikítoztam. Az a szerencsénk hogy csak 1-2 ember sétállgathatott arra de ők is elég hülyének nézhettek minket.
A víz nagyon hideg volt de mivel Sugahoz simultam, akinek a teste meleg volt így már nem is fáztam annyira.
-Suuga... Te... Én... Megöllek!-vacogtam
-Ahha látom, menni is allig bírsz.-röhög az arcomba amire én hátba vágtam.-Na jó... Gyere kihozlak.-megfogott egyik kezével a térdhajlatomnál másikkal a hátamnál felemelt és kihozott a hideg vízből. Én természetesen hozzásimulva vacogtam tovább. Nem volt hideg a levegő, de a víz az annál inkább.
-Annyira aranyos vagy így. Pont olyan mint egy cica.-néz rám mosolyogva. Szerintem rendesen el is pirultam, ezért inkább arcomat a mellkaságoz nyomtam és szorosabban hozzá bújtam részben azért mert majdnem megfagytam részben meg azárt mert nem akartam hogy meglássa a fejem.
Leültünk egy padra, vagyis ő ült a padon én meg az ölében foglaltam hejet. Előhalászta a mobilját és hívott egy taxit, ami pár percen bellül meg is érkezett.(oda már a saját lábamon mentem) Beszálltunk a kocsiba majd bediktálta az utca és a ház számát és indultunk is.
Nevetve estünk be a házba (majdnem el is csúsztam, de Suga a megmentőm elkapott) mindenki a nappaliban ült és beszélgettek. Előfordulhat hogy nem vettek észre?! Intettem Sugának hogy maradjon csendbe, majd odalopóztam a testvérem mögé és elkezdtem ölelgetni amire sikítással reagált.
-Te meg mi a fa...-nem fejezte be a mondatot mert gyorsan szálya elé kaptam a kezem.
-Nono tesó! Nem szabad csúnyán beszélni!-csóváltam a fejem.
-Hogy nézel ki?-néznek rám ijedten a fiúk.
-Kicsit csapzottan tudom... Mivel az a hülyegyerek-mutatok Suga irányába-beledobott a vízbe!-kezdek el nevetni magamon.
-Ti nem vagytok normálisak!-néz rám és szerelmemre Jimin.
-Tudjuk.-ad egy csókot Suga mire a többiek hangos újjongásban törnek ki.
-Na jó... Én megyek fürdeni.-ezzel gyorsan felfutottam a bőröndömhöz amiből kihalásztam egy világos farmer sortot és egy combközépig érő fekete rövid ujjút.
Gyorsan letusoltam, felkaptam magamra a kiválasztott darabokat megmostam az arcom és a fogam és már indulta is le a lépcsőn a kis társaságunkhoz.