Anyáék már elmentek,így egyegyedül maradtam... Igen édes testvérkém is elment mondván "megy megnézni milyenek itt a pasik" hát igen. Ő az én húgom, még csak 19 de már pasizni indul. Chh...

Két hónap és iskola... Jajj!!! Bevallom félek hogy nem fognak kedvelni vagy rám szálnak... De nem, nyugi Hai semmi gond nem lessz.
Igen egyetemre járok vagyis jártam de holnaptól fojtatom. Orvosira keztem el járni még Kanadában most is egy ilyen szakra vettek fel. Mindig is vonzott ez a szakma nem tudom miért talán azért van mert szeretek másokon segíteni már kicsi korom óta... Sokan mondják hogy túlságosan is segítőkész vagyok. Igaz páran ki is használtak engem-e miatt. Manapság próbálok talpraesettebb lenni. Nem igazán megy...

Ekkor elkezdett csörögni a kapucsengő. Eléggé megijedtem de már rohantam is ki a kulcsal mikor megláttam ki áll ott. Az unoka testvérem Yoora.De amint közelebb értem eszre vettem, hogy nincsen egyedül. 3 lány van vele. Mind koreaiak...
-Sziasztok! Gyertek be!-mosolyagtam kedvesen rájuk.
-Szia Köszöntek szinte egyszerre.
-Szeretném bemutatni neked néhány barátnőmet-mondta Yoora
-Oké! Várjtok, kezdem én. Park Hai vagyok, 20 éves egyetemista. Most költöztünk a családommal Szöulba. Örülök hogy megismerhetlek titeket-meséltem nekik, majd meghajolok előttük.
-Én is örülök!-mondja egy vöröshajúra festett lány.-A nevem Min Yon. 21 éves vagyok,Szöulban élek és jelenleg pincérnek dolgozom.
-Én Kim SeulBi vagyok, de Bibi nek szoktak hívni szintén 21 éves és ugyan ott dolgozom ahol az a dinka Yon... És ugyan ott lakom ahol ő-kezd el kuncogni Yon-ra mutatva.
-Na jó... Én Kwan MinHi vagyok 22 éves és Biológiai egyetemre járok. És ők a legjobb barátaim
-Akkor most,hogy mindenki ismer mindenkit menjünk be-kuncogok
-Oké-követnek engem be a házba

A délutánt vegig beszéltük és nevettük. Nagyon jól éreztem magam velük és még az is kiderült, hogy MinHi-vel ugyan abba az egyetembe járunk csak ő más szakra és természetesen más osztályba mivel 2 évvel idősebb nálam... Már sötét volt mire elbúcsúztak. Érdekes a tesóm még haza sem ért, felhívom. Nem veszi fel. Jajj ilyenkor annyira imádom... Biztos majd kettőkor hazaállít holt részegen... Jellemző.

*Reggel*

Édestestvérem naggyábol 3 körül ért bazza abba az állapotba amit előre megjósoltam. De majd most megbosszulom! Keltem fel az ágyból majd mentem ki a lehető leghalkabban a fojosóra nehogy felkeljen. A konyhában egy fazékba töltöttem vizet majd indultam is vissza az emeletre a kis meglepetéssel. Benyitottan a szobájába. Mit ne mondjak elég érdekesen alszik. Eggyik lába lelóg az ágyról és a feje most ott van ahol a lábának kéne lennie.
-Na, hugi készülj!
És már borítottam is rá az edény tartalmát. Visítva rohant ki a szobából én meg a hasamat fogva röhögtem rajta a földön.

Pár perc mulva mérgesen jött vissza a szobájába. Én ugyan abban apózban nevettem rajta. Ekkor még nem vettem észre a vizes flakont a kezében. Már készültem felállni és elrohanni, de ő megelőzött és nyakon öntött a jéghideg vízzel. Hangisan felsikítottam majd egy párnával kezdtem ütögetni, de nem hagyta abba a locsolást...
-Fejezd már be!!!-sipákolom mire ő abbahadja végre-Ezt miért kellett csuron víz lettem!
-Te is leöntöttél... Megérdemelted!-vicsorgott rám
-Azért kaptad mert tegnap este a sárga földig is leittad magad ha nem lejebb... És mindezt hajnali 3.-kor azt kiabálva hogy Pikacchuuu téged választalak... Vagy még sorolhatnám...!!!-néztem rá dühösen. De most komolyan hogy lehet ilyen felelőtlen?!
-Ne haraguuuuudj-kezd el aegyozni
Jajj ne már, így nem lehet rá haragudni. Hisz annyira aranyos!!!
-Nem haragszom...-annyira

Most a sulim előtt űcsörgök egy padon... Elég nagy és réginek is tűnik... De majd holnap megnézhetem bellülről is!

Délután kettő lehet... Azt hiszem a telefonom lemerült szóval az időt nem tudom megnézni... Egy ideje bojongok már Szöul utcáin céltalanul. Lehet hogy azért mert nem tudom merre kéne haza mennem... Azthiszem eltévedtem...Tapsot nekem!!!
Azt éreztem, hogy valaki megszorítja hátulról a kezemet és magához ránt. Meglepetésemre a nemrég megismert 7 fiú közül J-hope-val találtam szemben magam...
-Szia Hii!-mosolyog tündérien. Ilyenkor annyira helyes! De komolyan hogy lehet neki ellen állni, vagy nem vigyorogni rajta?
-Hello!-ölelem meg. Kicsit váratlanul érte de vissza ölelt.
-Mi járatban erre?-kérdezi
-Hát...Én csak...-most mondjam neki hogy egy szerencsétlen idióta vagyok aki egyedül csavarog órák óta Szöul utcáin mert nem tudja merre lakik?
-Nekem elmondhatod!-néz rám bizalmasan... Jaj, de kis édes!
-Azthiszem eltévedtem...-hajtom le a fejem...-és a mobilom lemerült szóval senkit nem tudok felhívni...-szomorodtam el.
-Semmi baj Hii majd én haza viszlek!!-csillan fel a szeme.- Hol laksz?-kézdezi
Aish, aish, aish!! Elfelejtettem az utcánk nevét és a házszámot is. Vagyis nem elfelejtettem nem is tudom mert idáig nem nagyon érdekelt...
-Nem igazán tudom... Mondom nagyon halkan.
-Aggodalomra semmi ok!-vigyorog mint a tejbetök, mire gondolsz Hope? Gyanús vagy!-Ma nálam alszol!
-T...tessék?-mi van? Még csak nem is ismerm...(annyira)
-Nem hagyhatlak egyedül az utcán éjszaka szoval ma nálam fogsz aludni!-egyre nagyobb lelkesedéssel beszél.-Majd holnap reggel megkeressük a házadat!!
-Oké.... De én nem szeretnék zavarni.
-Ugyan! Ha zavarnál nam ajánlanám fel!
-Akkor induljunk!-mondtam

10 perc alatt már meg is érkeztünk a házához. Nem is kicsi sőt hatalmas még a miénknél is nagyobb. Wow!
-Ez a ház a tiéd?-kérdezem meglepetten.
-Igen. Vagyis nem a fiúkkal lakom itt. Ez a mi közös házunk. Már szóltam is nekik hogy jössz.-mondja.
-A f...fiúkkal? Óóó már tudom, akik ott voltak a parkban is igaz?!
-Ühüm-bólogat-Na menjünk is be-mutat az ajtó irányába.

Bellülről még sokkal szebb. Vagyis lenne ha nem lenne minden szanaszét dobálva... Hogy tudnak ilyen mocsokban élni?! Ez valami fertelem. Na de még is jobb mint a semmi.-otthonos-nyögöm ki az első szót ami eszembe jut...
-Kicsit kupi van neharagudj... Nem számítottunk vendégre.-Vakarja neg tarkóját.
-Ugyan-legyintek
-SRÁCOK MEGJÖTTÜNK!-üvölti el magát.
Erre szinte egyszerre toppanak be a nappaliba és foglalnak hejet. J-hope engem is be tólt a hejségbe majd leültetett közé és Yoongi közé... Hát jó aszthiszem bepirultam.
-Sziasztok! -köszönök
-Hello!-köszönnek vissza
-Hai megkérdezhetem mi hozott téged szerény kis hajlékunkba?-kérdezi viccelődve Mon.
-Hát az úgy volt...- elmeséltem nekik a 2-3 perces sztorim majd vártam hogy reagáljanak valamit... Pár másodperc mulva elkezdtek röhögni... Kivéve Hopit és Yoongit. Nagyon kösz srácok tényleg...
-Most mit röhögtök? He?-kérdezen feldúltan