Habár már kitöröltem az üzenetet, még így is zavarba jöttem a gondolatára, hogy elolvashatta volna. Jézusom, mit csináltam volna akkor? Tuti elástam volna magam a kertünk végében.

Chanyeol és Jongin beljebb léptek az ajtótól, és míg Jongin Sehunnal kezdett el beszélgetni, addig Chanyeol elindult felém, útközben pedig levette a pólóját.

Hogy... mi?!

A szokásosnál kétszer nagyobbra nyílt a szemem, amint tökéletesen kidolgozott felsőtestével találtam szembe magam. Az izzadtságcseppek, bár nem tudom hogy, de szexin fedték be a testét, némelyik végiggurult mind a hat kockáján, le a nadrágjáig.

Nagyot nyeltem.

Éreztem, hogy az arcom a kelleténél jobban felhevül, és tükörbe sem kellett néznem ahhoz, hogy tudjam, a bíborvörös árnyalatában tetszelgek.

Az izmos felsőtest egyre közelebb és közelebb jött, a következő pillanatban pedig már csak azt vettem észre, hogy konkrétan pár milliméter választ el Chanyeol csupasz mellkasától. Felemeltem a fejem és egy csillogó szempárral találtam szembe magam, meg egy széles mosollyal. Felgyorsult a szívverésem, amikor az a széles mosoly egy gyengédebbé szelídült és Chanyeol egyre közelebb és közelebb hajolt felém. Már csak pár centi választotta el az arcunkat egymástól, én pedig becsuktam a szemem. Éreztem a teste melegét körülöttem, majd amikor semmi nem történt, lassan kinyitottam a szemem. Chanyeol még mindig ott állt előttem, azzal a különbséggel, hogy egy törülközőt tartott a kezében.

- Megyek fürdeni – jelentette ki, majd sarkon fordulva a zuhanyzók felé vette az irányt. A lábaim abban a pillanatban kezdtek el remegni, amint elhagyta a helyiséget. Egy nagy levegőt kifújva próbáltam rendezni össze-vissza kalimpáló szívemet.

Csak ekkor vettem észre, hogy Sehunék beszélgetése elhalt, és hogy csak a víz csobogását lehetett hallani. Az említett személyek felé néztem, akik döbbenten néztek vissza rám.

- Ember, ettől még nekem is melegem lett – kezdte el legyezgetni magát Jongin.

- Azt hiszem, én is megyek zuhanyozni - mondta, majd a saját cucca felé fordulva felkapta a törülközőjét és magunkra hagyott minket Sehunnal.

Még mindig remegtek a térdeim, de rászántam magam, hogy megmozduljak, így a döbbent Sehunt magam után húzva kikecmeregtem az öltözőből. Mikor Sehun még mindig nem reagált semmit, kicsit megráztam a karjánál fogva.

- Nem hiszem el, hogy ez a szemeim előtt játszódott le – ébredt fel döbbenetéből.

- Azt hittem meg fog csókolni – suttogtam, majd beletemettem az arcomat a tenyereimbe.

- Ez olyan kínos – motyogtam.

- Ha ez megnyugtat, én is azt hittem, hogy a szemem láttára fog lezajlani egy virágtiprás. Bruh – rázta ki a hideg.

- Milyen virágtiprás? Mindketten nagykorúak vagyunk – tiltakoztam.

- Az a te esetedben nem számít. Te egy olyan szép, törékeny virág vagy, mint amilyeneket anyu ültet mindig az ablakba... Bár azok általában mind kirohadnak.

- Gyökér.

- Nem, virág.

- Úgy értem, te vagy a gyökér – forgattam a szemem.

- Szerintem én inkább maga a kertész lennék – filozofált, nyilvánvalóan nem értve a célzásomat – Csak nem szabad hagynom, hogy anyu öntözzön.

- Inkább menjünk haza – sóhajtottam nagyot.