Lélegzet visszafojtva vártam, hogy mikor nyílik ki a kapu és lát meg a szemetes mellett. Valamit ki kellett találnom.

A lehető legkisebbre húztam össze magam, majd elkezdtem tapogatózni az addigra már vékony rétegben leesett hó alatt. Légyszi, légyszi, légyszi. Megkönnyebbülten kaptam föl a kavicsot és dobtam el célzás nélkül az irányába, abban a reményben, hogy a hang eltéríti majd egy időre, és én ez idő alatt el tudok futni.

- Au, mi a franc?! – hallottam mély hangját, majd amikor meglestem, láttam, hogy a lábát fogja. Upsz.

Tehetetlenül feküdtem a kuka mellett. Hallottam a kapu nyikorgását és lépteinek csikorgását a havon. Behunytam a szemem, úgy vártam az elkerülhetetlent. Sajnálom, Sehun. Majd gyere be néha a beszélőre.

Chanyeol:

- Au, mi a franc?! – tapogattam meg a sípcsontomat dühösen. Bármi is volt ez, tuti nyoma marad.

Lassan ismét a szemetes felé vettem az irányt, nyikorogva nyílt ki a fekete vasrácsos kapu. A következő pillanatban azt hittem menten kiugrik a szívem a helyéről, ugyanis valaki ott kuporgott a szemetes mellett. Az utcai lámpa fénye egy nagyon is ismerős alakot világított meg.

Baekhyun? Azt hittem, már hazament.

Lassan közelítettem, úgy téve, mintha nem látnék semmit. Kidobtam a szemetet, majd szép nyugodtan visszasétáltam a házba.

Megkérdezhetnétek, hogy miért nem akadtam ki, amiért egy vadidegen hazáig követett. Nos, a válasz az, hogy azért, mert nem zavar. Baekhyun a maga módján elég cuki.

Igen, a nevét is tudom. Jongin mutatta be nekem (persze nem szó szerint), amikor egyik nap rámutattam arra a fiúra, aki állandóan engem néz a buszon. Habár próbálja leplezni, egyszerűen túl feltűnő. Tegnap egy újságpapír mögül leselkedett, ami, mondjuk, rendben is lett volna, ha nem éppen fejjel lefelé tartja a lapot, ma pedig napszemüveget vett föl, amivel szintén nem lett volna semmi baj, ha nem éppen novemberben, a reggeli félhomályban használja.

Becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, majd az utcára néző ablakon keresztül kinézve még láttam, ahogyan Baekhyun futva veszi be a kanyart.

Mosolyogva ültem le a vacsorához.