Neszezést hallottam magam körül, majd egy idegesítő nevetésre lettem figyelmes. Idióta - forgattam gondolatban a szemeimet barátom hangján. Lassan mozgolódni kezdtem, mire hirtelen minden elcsöndesedett. Nyilvánvalóan még mindig a hóban feküdtem, mert kezdtem fázni. Pislogtam párat, mert a hirtelen jött világosság megvakított először. Miután kitisztult a látásom, három fejet láttam közvetlenül előttem.

Sehunét, aki pimaszul vigyorogva nézett le rám.

Park Chanyeol-ét, aki egy kissé aggódva kereste a tekintetem.

És végül Jonginét, aki, egyébként, hogy került ide?

- Hé, Byun - szólalt meg Sehun elsőként.

- Elájultál - folytatta Chanyeol.

- Hogy érzed magad? - kérdezte Jongin, befejezve a kört.

- Eh, egy kissé... nagy a tömeg - feleltem, mire hátrébb húzódtak, épp annyira, hogy fel tudjak ülni. Sehun a vállamon pihentette az egyik karját.

- Hallom, megint alkottál.

- Ugh - nyögtem fülig vörösödve, ahogy emlékeztetett arra, mi történt. Kezeimmel takartam az arcom, mert nem mertem felnézni.

- Fáj valamid? - kérdezte Chanyeol, enyhe aggodalom szűrődött ki a hangjából.

- Nem, semmi bajom - válaszoltam, még mindig kezeim takarása mögül.

- Ez olyan ciki - suttogtam Sehunnak, majd belebújtam az ölelésébe, hogy jobban takarjon. Nem lehettem elég halk, mert Jongin próbált megvigasztalni.

- Nem gáz, mással is biztos megesett már - kissé elfordítottam a fejem és kétkedő pillantást vetettem felé. Sehun mellkasa mellettem a visszafojtott nevetéstől remegett.

- Egészen biztosan - bólogatott nagy lelkesen, mire rácsaptam a karommal.

- Te amúgy, öhm, hogy kerülsz ide? - kérdeztem kissé félénken Jonginhoz fordulva.

- Itt lakom - felelte egy széles vigyorral az arcán, mire tágra nyílt a szemem döbbenetemben.

- Itt laksz? - hüledezett mellettem Sehun is - Hogy-hogy eddig még nem láttunk?

- Csak most költöztünk ide - adott magyarázatot Jongin.

- Ti errefelé laktok? - kérdezte Chanyeol, és habár többes számban beszélt, leginkább engem nézett. Lesütöttem a tekintetem, és hagytam, hogy Sehun válaszoljon.

- Igen, egy 10 percre arról az irányból - felelte, majd kilendítette a kezét balra.

- Én pedig onnan - mutattam az ellenkező irányba, mire Chanyeol csak bólintott

- És te hogy-hogy itt? Tudtommal nem errefele laksz - kérdeztem, de rögtön meg is bántam. Jongin felém kapta a fejét, Chanyeolon viszont nem látszott semmiféle megdöbbenés, helyette inkább meg-megrándult a szája széle, mintha egy mosolyt próbált volna visszafojtani.

- Honnan tudod ho-

- Kai új házát jöttem megnézni - felelte Chanyeol, félbeszakítva Jongint, ezzel megmentve engem egy elég kínos kérdéstől.

- Ehem - köhintett egyet Sehun, mire minden fej felé fordult.

- Azt hiszem nekünk ideje indulni - nézett rám, mire csak bólintottam. Fhu.

Lassan mind feltápászkodtunk, és már indultunk is volna Sehunnal, amikor hirtelen megtorpantam.

- Mi baj? - kérdezte Sehun, látva hogy megálltam.

- Cherry!

- Jézusom - nyílt tágra a szeme - Majdnem itthagytuk!

Gyorsan hátrafordultam, hogy összeszedjem,... de Cherry nem volt sehol.

- Srácok, valami baj van? - kérdezte Jongin, látva kétségbeesett fejünket.

- Hol van Cherry? - kérdeztem.

- Hol a szánkónk? - kérdezte Sehun, velem egyszerre.

- Van neve? - kérdezte megdöbbenve Chanyeol.

- Igen, de Sehun nevezte el - próbáltam menteni a menthetőt.

- Hé! - tiltakozott mellettem Sehun.

- Bocs - motyogtam, amiért kiadtam.

- Tudod, én a korcsolyámat neveztem el, amikor 8 éves voltam - jött oda Jongin és veregette hátba Sehunt, vigasztalásképpen.

- Átcsúszott a kocsi alatt, mindjárt hozom - válaszolt Chanyeol az eredeti kérdésünkre, majd elindult a mutatott irányba.

Miközben vártuk, hogy Chanyeol visszatérjen, Sehun és Jongin Cherryről és a korcsolyáról, Turbóról kezdett el beszélgetni. A végén annyira belelendültek, hogy meg kellett rángatnom Sehun ruhaujját, hogy végre rám figyeljen.

- Sehun, megvan Cherry, mostmár mehetünk.

- Oh - mondta Sehun.

- Majd még beszélünk - szólalt meg Jongin, majd integetett. Visszaintegettünk neki, majd Chanyeolhoz fordultam, aki Cherryt tartotta.

- Köszi - vettem át tőle a szánkót egy apró mosoly kíséretében.

- Nincs mit. Majd még látjuk egymást - köszönt el. Erre nem nagyon tudtam mit mondani, mert hogy én látni fogom még, az egy dolog, viszont kétlem, hogy ő bármikor is észrevenne. Válasz helyett csak bólintottam, majd elindultam.

Sehun mellé léptem, aki elvette tőlem Cherryt és a hóna alá csapta. Mikor hallótávolságon kívülre értünk, Sehun oldalba bökött a könyökével.

- Szóval, elájultál, mi? - kérdezte vigyorogva. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, ezért nem válaszoltam.

- Csak rád néz, te meg már attól kifekszel?

- Kuss, az adrenalin miatt volt!

- Baek, az adrenalin felpörget.

- Márpedig igenis felpörgött a szívverésem. Nagyon fura volt. - feleltem zavarban.

- Biztos vagy benne, hogy az az adrenalin miatt volt? Nem lehet, hogy a magas, vonzó buszos srácnak több köze volt hozzá?

- ...

- Byun - bökött oldalba megint, amikor nem válaszoltam.

- Sehunnie - szólaltam meg egy idő után.

- Igen, Baek?

Nagyot sóhajtottam.

- Azt hiszem, szerelmes vagyok.