J I M I N

Ahogy beestem a lakásomba, semmivel sem törődve vettem az irányt a hálóba. Egyenesen az ágyba zuhantam és a nemrég történteket játszottam vissza a fejemben újra meg újra. Miután Jungkook elrohant, rosszullétre hivatkozva hazajöttem. Nem így akartam a tudtára adni, hogy máshol is dolgozom, valójában nem is akartam neki elmondani. Nyöszörögve ültem fel az ágyon és meredtem magam elé, majd grimaszolva vetődtem a matracnak, miközben hajamat tépkedtem, lábaimmal a levegőben rugkapálva.

- Egy idióta vagy, Jimin! - beszéltem magamhoz, mint egy örült. - Most hogy nézzek ezek után a szemébe?

Úgy gondoltam, hogy jobb ötlet lenne ha nem megyek be dolgozni, mert egy gyáva nyuszi vagyok és ez sosem fog megváltozni. Ajkamat harapdálva feküdtem a párnák közé, de képtelen voltam elaludni. Hisztérikusan siettem ki a konyhába, hogy tejet melegítsek, hátha az segíteni fog és hamarabb elalszom. Míg a tej melegedett, addig én a konyhapulton könyökölve temettem arcomat tenyereimbe. Próbáltam összeszedni magamat és pozitîvan hozzáálni a helyzethez, de erről egyáltalán nem lehetett pozitívan gondolkodni.

Egyszerűen meggondolatlan voltam, elbénáztam és emiatt leszek kirúgva. Ha ez fog történni, nem hiszem, hogy egyhamar találok egy olyan munkát, amit Jungkooknál is végeztem. Legalább is nem olyan élvezhetőt és jól fizető állást, mint ami nála volt..

Gondolataimban elmerülve nem figyeltem annyira, így hát nemes egyszerűséggel a kezembe vettem a felmelegedett lábas szélét; de rögtön elengedtem, ugyanis rohadt forró volt. Kezemet a csap alá tartottam és fájdalmas grimaszba torzult az arcom, ahogy ránéztem a sérülésre. Ujjaim vörösek voltak és megállás nélkül sajogtak. Szüntelen folyattam a hideg vizet az égetett területre, de amikor megkíséreltem elvenni onnan a kezemet, iszonyatosan fájni kezdett. Ezt még háromszor eljátszottam, de egyszr sem sikerült elérnem a fürdőbe így hát megelégeltem a balfaszkodásom és amilyen gyorsan csak tudtam, a fürdőbe rohantam, tűrve a fájdalmat.

Akaratlanul is, de elkezdtem sírni, amiért ennyire szerencsétlen vagyok. Nem csak szavak terén, de még abban is, hogy egy tejet sem tudok gondmentesen megmelegíteni. A fájdalom csak rátett még egy lapáttal és jobban sírni kezdtem. Könnyeimtől alig láttam, így pár percbe beletelt, míg megtaláltam az égési sérülésre használt kenőcsöt és kötszert. Kissé összeszedtem magam és szipogva töröltem meg vizes ujjaimat, amin már jó pár hólyag díszelgett. Alsó ajkamat beharapva kentem fel fel ujjaimra a kenőcsöt, majd a kötszert sem sajnálva tekertem fel a kezemre.

Szemeimet megtöröltem, majd miután elpakoltam a cuccokat, egyenesen a szobámba mentem. Úgy gondoltam, hogy nem fog már kelleni a meleg tej, a sírás bőven elég volt arra, hogy elaludjak.

- Szerencsétlen vagy, Jimin, törődj bele... - motyogtam alig hallhatóan, majd szemeimet lehunyva préseltem ki az utolsó könnycseppeket, amik arcomon lefolyva égették bőrömet.

Reméltem, hogy reggel jobb kedvvel fogok ébredni, de ugyanolyan szarul voltam, mint éjszaka. Igaz az ujjaim nem fájtak már annyira, de szemeim bedagadtak a sok sírástól. Nem is csodáltam, hiszen szó szerint álomba sírtam magam. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy elkéne mennem dolgozni, de rögtön elhessegetem ezt a gondolatot. Most biztos nem tudnék a főnököm elé állni. Valójában nem csak attól tartok, hogy kirúg, hanem még a véleményétől is fosok rendesen.

Nem szeretném, hogy ő is undorodva nézzen rám, még ha tudja is, hogy hónapokon át szinte minden éjjel velem szemezett a bárban. Mindvégig a Vadmacskát látta, bele sem gondolva abba, hogy az a személy én lehetek. Így már erthető, hogy miért undorodna tőlem, végülis mi okból rohant el az éjjel? Nyilvan nem akart látni, én pedig emiatt azért is itthon maradok.

J U N G K O O K

Hogy nem vettem észre? Hónapokon át figyeltem és csorgattam rá a nyálam és egyszer sem ismertem fel, hogy ki is ő valójában. A titkárom miatt állt a faszom minden egyes nap!

Fel s alá járkáltam a szobámban, minden pillanatot felelevenítve. Nem bírtam tovább egy percig se ott maradni, muszáj volt elrohannom onnan, mielőtt bármi olyat tettem volna, amit másnap megbántam volna. Vegyes érzésekkel ültem le ágyam szélére és szigorúan magam elég bámbultam. Le voltam döbbenve, amiért végig Jimin után csorgattam a nyálam, de ott volt az a bizsergető érzés is, ami nagyon ritkán fordult elő velem. Valamiért nagyon mélyen megkönnyebbülést éreztem. Megtudtam, hogy a Vadmacska Jimin és ha jobban belegondolok, az elmúlt napokban, mintha valmi megváltozott volna. Mintha nem titkáromként tekintenék rá, mégis olyan furcsa érzés tölt el, amit még saját magamnak sem tudok megmagyarázni.

Fejemet ökleimmel tartottam, mindkét könyökömmel a térdeimen támaszkodva. Alsó ajkamat harapdáltam és meredtem magam elé, míg Boram be nem bújt a két lábam közé, hogy megnyalja az orrom hegyét. Halványan elmosolyodva kezdtem el őt simogatni, néha megpaskolva oldalát, hiszen azt nagyon szerette.

- Te mit gondolsz, kislány? - kérdeztem tőle, miközben fülével játszadoztam. - Mi ez a furcsa érzés, amit most érzek?

Boram csak fejét oldalra biccentve vizslatott engem, mintha próbálná megérteni azt, amiről hablatyolok.

- Vajon ő most mit csinál, hm?

Sóhajtva álltam fel és indultam el a konyhába, hogy egy nagy adag kajával szolgáljak a kutyámnak. Azok után készítettem egy meleg teát, és a nappaliba vonulva helyezkedtem el a kanapén. Gondoltam felhívom Yoongit, hogy kiadjam magamból azt, ami gyötör. Mással nem igazán tudtam volna megbeszélni, de még neki se szerettem volna elmondani részletesen, hogy mi is történt. Megígértem Jiminnek, hogy egy szót sem szólok róla, így hát mindenemmel azon voltam, hogy ne szerencsétlenkedjek és ne buktassam le.

- Miért hívsz ilyen későn? - hallottam meg Yoongi hangját. - Úgy látom neked nem drága az életed, Jeon!

- Bocs, Hyung - sóhajtottam, majd kortyoltam egyet a teámból. - Valami felkeltette az érdeklődésem és hallani szeretném a te véleményed is.

- Na és mi lenne az? Gondolom nem várhat holnapig - hangján hallani lehetett, hogy beletörődött sorsába.

- Van egy egyetemista ismerősöm... - kezdtem bele egy eléggé béna hazugsággal. - Nemrég megismert egy lányt, akivel idővel nagyon jóba lett, de most kiderült, hogy a lány nem az, akinek látszik. Mármint, ne gondolj semmi rosszra, a csaj még így is imádnivaló és rendes, csak eltitkolta, hogy mégis mivel foglalkozik.

- Na és mivel foglalkozik?

- Hát...

- Maffiózó? Bérgyilkos? Drogdíler? Ha egyik sem, akkor meg mi a gond?

- Hát, hogy eltitkolta.. - kezdtem bele, ám Yoongi a szavamba vagott.

- Na és, ha eltitkolta? - kérdezte Yoongi kissé felháborodva. - Biztos jó oka volt rá, a lényeg, hogy kiderült és nem titkolózik többet a kilétéről. Üzenem a haverodnak, hogy szedje össze a golyóit és viselkedjen felnőtt ember módjára!

Hát kösz, haver!

- Átadom! - válaszoltam, de ezek után már a síri csendet hallottam, ugyanis Yoongi bontotta a vonalat.

Szemeimet forgatva tettem le a telefonom, majd esti teendőim elvégzése után beestem az ágyba. Órákig a plafont bámultam és forgolódtam, ugyanis egyik pozíció sem volt kényelmes számomra, ami később már az idegeimre ment. Csak pár perceket aludtam, azt sem egyhuzamban, így elég nyúzottan szálltam ki reggel az ágyból.

A kávéból dupla adagot töltöttem egy nagyobb bögrébe, de szinte alig hatott és csak még álmosabb lettem, miután leültem az irodai asztalomhoz. A hajamat sem volt kedvem megigazítani, így csak hanyagul végighúztam ujjaimat a tincseimen, a nyakkendőt pedig levettem, ugyanis olyan rendezetlenül állt, hogy más, ha latná azt hinné, hogy másnapos vagyok, vagy esetleg még részeg.

Később feltűnt, hogy Jimin nem jött be dolgozni, amit nem is bántam. Ha látnám, csak még több kérdésem lenne hozzá. Mivel titkárom nem volt itt, így kenytelen voltam Jiahnak átadni Jimin feladatait, a maradékot pedig én vállaltam el. Így legalább elterelem a figyelmem és nem gondolok annyit Jiminre és arra, hogy valójában ki is ő.

————————
Sajnálom, hogy mostanában inaktív vagyok😪

Köszi a kihívást bettinakuksi 💖

2. Jeges tea

3. Hát csak egy kicsit, mondjuk úgy, hogy nem esek túlzásokba, mint egyesek

4. Szemüveget

5. Lee Taemin

6. már rég kijártam volna a 12-őt ha nem halasztottam volna egy évet a némettel xd szakiskolába járok, itt szakmákra vannak osztva az osztályok

7. Ashfall és The Tunnel, na meg a Marvel filmek

8.

9.

10. - Feltett lábbal eszem, mármint ráülök az egyik lábamra és úgy.

- Kenyszerbetegségben és depresszióban szenvedem (?), inkább csak próbálom elfogadni, hogy mindig velem vannak.

- Az arcomat piszkálom, amikor zavarban vagyok.

- Utálom a tömeget, messziről elkerülöm a kisebb csoportokat is, ha lehetőségem adódik rá.

11. Fekete és bordó

12. Bocsi most nem hívok ki senkit, de aki akarja az nyugodtan megcsinálhatja🙏🏻

Találkozunk a következő részben♥️

2020.07.14