J I M I N

Az ébresztőre kelni nem a legjobb élmény a számomra. Alig aludtam pár órát, ezért kellett pár perc, mire teljesen magamhoz térek, mert még mindig szemeim előtt láttam azokat a dolgokat, amikről álmodtam. Szüntelen dörzsöltem szemeimet, miközben kinyújtóztattam elgémberedett lábaimat, majd karjaimmal is ezt tettem. A tavaszi napfény egyenesen a szemeimbe sütött az ablakon át, a függönyön keresztül átszűrődve. Szebbnél szebb jelzőkkel illettem a nap sugarait, amik kiégették a retinámat.

Amikor keveset alszom és korán kell kelnem, mindig morcos vagyok. Ilyenkor jobb, ha nem szólnak hozzám, csak miután megittam a kávémat. Megjegyzem, hogy amikor nyugodtan körülmények között iszom meg a kávémat. Ám a mai reggelen úgy tűnt, hogy nem éppen fogom a kávézgatást élvezni, ugyanis Vernon a kanapémon elterülve horkolt, nyála pedig egy csíkban folyt le arcán, egyenesen a kanapéra! A drága kanapémra!

Fogaimat csikorgatva szeltem át a köztünk lévő távolságot, hogy jól tarkón csapjam ezt a bolondot, aki azonnal fel is ébredt, a fájó pontra simítva kezeit.

- Hyung! - kezdett el nyafogni. - Ezt miért kaptam? - kérdezte még kómásan.

- Összenyálaztad a kanapémat! - szóltam rá szigorúan, majd a konyhába mentem, hogy ténylegesen megigyam a napi energiabombámat.

Miután elkészítettem a forró italt, leültem az asztalhoz és ezt a jómadarat kezdtem el figyelni, ahogy nagyot ásítva feláll a kanapéról. Jobb kezét a nadrágjába csúsztatta, megvakarva hátsó felét, mire én fintorogva kortyoltam bele a kávémba.

- Istenem, mit tegyek vele? - motyogtam tehetetlenül, majd próbáltam mindent kiűzni a fejemből, hogy csakis a kávé isteni aromájára tudjak figyelni, ezzel felkészülve a mai napra.

Már rég elmúlt negyed nyolc, amikor kiléptem az ajtón, amin a zár még mindig fel volt törve. Úgy éreztem, hogy én aztán várhatok Vernonra, a végén úgy is én fogom megjavítani, amit ő tönkretett.
Szerencsére közel volt a cég, ezért csak pár megállót kellett buszozzak, hogy odaérjek. Mint mindig, most is pontos voltam, nyolckor már kopogtam is Mr. Jeon irodájának ajtaján. Miután szabad utat kaptam a belépésre, valamennyire rendeztem arcom vonásait és egy széles mosoly kíséretében léptem be a hatalmas irodába.

Mr. Jeont alig lehetett látni a papírtömeg közül, közvetlen mellé kellett lepjek, hogy rálátást nyerjek főnökömre.

- Jó reggelt, Mr. Jeon! - hajoltam meg illedelmesen, mire a férfi egy apró, de tényleg csak egy aligha észrevehető mosolyt ejtett meg köszönésképpen.

- Úgy látszik nem lesz gond veled - szólalt meg hátradőlve a székén. - Pontban érkeztél, ami egy plusz pont. Csupán csak az lenne a dolgod, hogy munka előtt kávét hozz nekem és a papírmunkát elvégezd. - csapott rá az egyik papírtömbre, mire kissé megrezntem, hiszen váratlanul ért. - Hozattam neked egy asztalt, be is rendeztem, ha szeretnéd még otthonosabbá tenni a helyed, egész nyugodtan megteheted. Mostantól egy irodában fogunk dolgozni.

- Köszönöm az információkat, keményen fogok dolgozni és nem okozok csalódást! - szorítottam ökölbe a kezeim, ezzel is jelezve, hogy komolyan gondoltam.

- Rendben, akkor először is kérek egy kávét, mivel ma kivételesen korábban bejöttem, csakis miattad - biccentett felém.

- Ugyan nem kellett volna, megvártam volna, míg bejön a szokásos időpontban - hajoltam meg alsó ajkamat beharapva, mire kezével a vállamra fogott. - Máris hozom a kávéját.

Bevallom őszintén, fingom sem volt arról, hogy mégis hol találok egy olyan helyet, ahol kávét tudnék venni. Nem ismertem az épületet, azt sem tudtam, mi hol van. De szerencsére elég hamar rátaláltam egy kávé automatára, így gyorsan megvettem a kávét, hiszen már öt perce eljöttem az irodából. Futólépésben siettem vissza Mr. Jeonhoz, aki még mindig az asztalánál ült, mélyen belemerülve a papírokba.

- A kávéja, Mr. Jeon - tettem le elé, mire kezébe véve pillantott a kávéra, majd rám, szemeit résnyire szűkítve. - Valami gond van?

- Máskor a szemben lévő kávézóból vegyél, az itteni nagyon pocsék - fintorogva adta át a kezembe. - Megihatod, majd szólok másnak, hogy hozzon nekem.

Rendesen rosszul éreztem magam, amiért ennyire sem voltam képes és már az első nap ilyen hibát vétettem. Főnökömön látszott, hogy igen is dühös, mégsem adta ki magából. Alsó ajkamat rágcsáva ültem le az újdonsült helyemre, ami kissé srégen állt Mr. Jeontól. Az asztalomon már ott díszelegtek a pecsételésre váró papírok, így hát nekiláttam. Idővel Mr. Jeon kérte hogy csináljak egy listát azokról a vállalatokról, amiknek tulajdonosuk szeretné a főnökömmel felvenni a kapcsolatot és támogatni őt mindenben.

Mivel elég jól ment és végre belejöttem a munkába, nem volt nehéz dolgom, csak felvenni a tempót és hamar elvégezni a rámhárult feladatokat.

J U N G K O O K

Kissé izgultam, hiszen Jimin a mai nap kezdi el a próbaidejét, ezért is jöttem korábban a céghez. Egyszerűen nem bírtam nyugton maradni, muszáj volt bejönnöm és mindent előkészítenem. Pontban nyolckor Park Jimin már be is dugta a fejét az ajtómon és széles mosollyal lépett bentebb. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy mitől mosolyog ennyire. Mindig ilyen boldog és jó kedvű, vagy csak megjátsza mindezt és valójában otthon a négy fal közé zárva sír magányában? Túlságosan kíváncsi volt, ami miatt teljesen belemerültem gondolataimba, nem figyelve, hogy kis idő múlva Jimin megérkezett az általam kért kávéval.

Kezembe véve a kisebb műanyag poharat kezdtem el azt tanulmányozni. Egyetlen egyszer ittam a cégtől vett kávéból, de nagyon rossz íze volt, azóta is a szemben lévő kávézóból hozatom a barna löttyöt. Látszólag Jimin rosszul érezte magát, amikor közöltem vele, hogy máskor ne a cégnél vegyen kávét, de nagyfiú már, majd kiheveri. Szeretném tesztelni, megtudni, hogy mennyit bír és hogyan teljesít, míg jól kifárasztom. Nem szép dolog tőlem, de szükségem van egy kíváló titkárra.

Délután egy órakor egy nagyot sóhajtva álltam fel az asztaltól, ezzel Jimin figyelmét magamra keltve.

- Ideje ebédelni - léptem oda hozzá, ezzel is megfigyelve, hol is tart a munkával. Meglepődve konstatáltam, hogy nemsokára kész van.

- Nyugodtan menjen, én ezt még befejezem - biccentettem a monitor felé, mire orromat megdörgölve kapcsoltam ki azt.

- Úgy értem, ebédeljünk együtt - mondtam neki, mire egy megvilágosult fejet vágva felállt az asztalátol. - Mostantól velem fogsz ebédelni, mert ez így szokás és kötelességemnek érzem azt, hogy az alkalmazottam ne üres gyomorral dolgozzon.

- Oh, ez kedves öntől - hajtotta le a fejét, amikor ismét formálisan kezdett el velem beszélni.

- Nyugodtan tegezhetsz, amikor kettesben vagyunk - böktem meg könyökömmel, mire ő megrezzenve pillantott rám, majd egy aprót bólintott. - Nem hallom - incselkedtem vele.

- Rendben, J-Jungkook - nevemet hallani a szájából olyan volt, mintha másnak egy kellemes melódia lett volna.

- Mit szeretnél enni? - kérdeztem tőle, amikor beléptünk a közelben lévő étterembe. - Én mindig levest eszem.

- Nekem jó lesz a jjajangmyeon is - rántott vállat, mire bólintottam egyet.

Leadtuk a rendelést, majd leültünk az egyik asztalhoz.

- Az a kártya - mutattam a nyakában logó kártyájára, amin a neve és egy kép volt feltüntetve, na meg egy vonalkód, aminek segítségével bármikor ki-és be léphet a cégbe és annak különböző termeibe. - Minden hónapban utalnak rá némi pénzt, amivel az ilyen ebédeket illetve céges vacsorákat fogod majd fizetni. Ma még én fizetek, hiszen ez az első napod.

- Köszönöm, kedves ön...mármint tőled - apró nyelvbotlása nevetésre késztetett, mire ő is elmosolyodott.

Jimin rámpillantott és így tettem én is. Tekintete mintha az enyémhez láncolta volna magát. Meglepődve figyeltem mélybarna íriszeit, ahogy engem figyelnek, de a kellemes hangulatot megzavarta a pincér, ugyanis kihozta a rendelt ételeket.

Ahogy az imént Jimin szemeibe néztem, mintha éreztem volna egy nagyon halvány, de tényleg egy kisebb bizsergést átfunni a gerincem mentén. Nem tulajdonítottam neki több figyelmet, hiszen az általam imádott leves illata orromba kúszva követelte, hogy elfogyasszam.

2020.04.27