————————
Egy gyors kérdés mielőtt elolvasnátok a részt.
Ennyire rossz lenne az, amit írok? Mostanában észrevettem, hogy kevesen lettünk és sokan már nem is olvassák ezt a történetet. Nem tetszik? Vagy az írásommal van a baj? Úgy érzem már mindenki utál ezen a platformon és szinte rettegek feljönni, mert mintha mindenki a hibáimat keresné, hogy aztán azon csámcsogjanak. Nagyon jól esne egy kis bíztatás, vagy visszajelzés, hogy igen is jó lett az, amit írtam.
Mintha feleselegesen kínlódnék és dolgoznék sokat a semmiért.
Így olyan mintha a levegőnek írnék...

Csak ennyit szerettem volna, köszönöm annak, aki idáig elolvasta és nem görgetett tovább..
————————————

J U N G K O O K

Tokió egy csodálatos hely. Már a legelső látogatásomnál szemet szúrt és szinte első pillantásra beleszerettem Japán fővárosába. Tavasszal a legjobb ellátogatni, hiszen akkor virágzanak a cseresznyevirág fák, amik szinte mindenhol jelen vannak a városban. Különösebben a parkokat szoktam egymagam járni, amikor lehetőségem adódik arra, hogy eljöjjek, de egy-két utcai éttermet is meglátogatok, az ízletes ételek miatt. Hiába voltam jelen pillanatban is egy étteremben, a kaja gondolatától még így is összegyűlt a nyál a számban. Ám nem álmodozhattam sokáig egy istenien ízletes sashimi tálról, ugyanis Michitaki Sawada, azaz a Kao kozmetikai cég elnöke indulni készült, ezzel pedig véget ért a mai megbeszélésünk.

- Úgy tűnik, hogy semmilyen probléma nem adódhat a projektünkkel kapcsolatban, és külön köszönet, amiért a cégünket válsztották. Már alig várom a közös munkát! - fogtam kezet az idős férfival egy meghajlás kíséretében.

Közel egy órán át tartott a megbeszélés. Az ételt is dísznek rendeltük, legalább is én, mert egy falatot se ettem, ugyanis folyamatosan beszéltem a cég vezetőjével. Miután mindennel végeztünk, Jimin mellém lépett, miközben megigazította fekete keretes szemüvegét. Míg meg nem láttam, fogalmam se volt arról, hogy szemüveges és be kell vallamom, nagyon is jól állt neki. A mappát szorosan mellkasához szorította, emiatt pedig úgy nézett ki, mint a suli strébere. Minden esetre egy édes strébernek nézett ki a szememben.

- Mit gondolsz? - kértem ki a véleményét, mire egy pillanatra rám nézett, majd vissza, hogy továbbra is az embereket fürkéssze szemeivel.

- Szerintem ez egy jó fogás lesz és a cég érdekében is nagyon jó döntést hoztál - válaszolt kérdésemre.

- Hoztunk - javítottam ki,mire egy félénk mosollyal bólintott egyet. - Bekapunk valamit? - hajoltam hozzá közelebb, ezzel elérve hogy ijedten rám nézzen.

- Mit? - meglepett arckifejezésén hangosan felnevettem. Szándékosan ejtettem el ezt a bénán hangzó, de két értelmű mondatot és nem is számítottam másra, mint hogy a maga módján meglepődjön.

- A közelben van egy kisebb étterem, finomabb kajákkal  - válaszoltam, mire ő egy megvilágosult fejjel figyelt a távolba, aminek irányába mutattam.

Evés után Jimin hívott egy taxit, hogy elvigyen minket a szállásunkra, ami valójában egy villa volt, hátsókerttel és medencével. Úgy gondoltam, hogy sokkal kényelmesebb lesz, ha csak ketten vagyunk egy hatalmas házban és nem egy hotelban sok más emberrel. Mivel ma nem volt más programunk munkával kapcsolatban, ezért levettem minden ruhámat és egy fürdőnadrágot vettem fel, hogy azután csak egy törülközővel a kezemben menjek egyet csobbani. Jó idő volt, még a szél sem fújt és nem is volt nagy hőség.

Megfelelő idő volt arra, hogy kint töltsem a szabadidőmet, de azzal nem számoltam, hogy hamar megszomjazom.
Ezért is kellett kiszálljak a medencéből, ám ahogy beléptem volna a házba, Jimin nekem ütközött. Kitágult szemekkel vezette tekintetét kockáimra, majd szemei lassan az egész felsőtestem körbejárták, mire muszáj volt önelégülten elmosolyodnom. Ahogy Jimin a szemeimbe pillantott, szinte azonnal tátva maradt a szája, így állához nyúltam és helyette is becsuktam a száját. Jimin nyelt egy aprót, majd az arcát kezdte piszkálni zavarában.

- Hova-hova? - kérdeztem, kissé felé hajolva, hogy közelebb legyek az arcához, ezzel még jobban zavarba hozva őt.

- Olvasni - emelte fel a kezeiben lévő vaskos, bordó színben pompázó könyvet. - Gondoltam leülök a fa tövében, úgy is kellemes az idő odakint.

- Hm - bólogattam, majd engedélyt kérve a kezembe vettem a könyvet, hogy elolvassam, miről is szól. - Minden, ami szerelem - olvastam el hangosan a könyv címét, majd felvont szemöldökkel Jiminre pillantottam. - Te ilyeneket olvasol?

- Megtetszett a tartalma és ez nem olyan könyv, mint a többi nyáltól csöpögő szerelmes történet - rántotta meg vállát, én pedig hirtelen már nem is voltam olyan szomjas. - Ez egy verses könyv, sok-sok szerelmes verssel.

- Érdekesnek hangzik - kezdtem el a könyvet lapozgatni, majd megálltam egy oldalon, hogy elolvassam, de már a felénél abbahagytam, ugyanis ez nem az én műfajom volt. - Akkor jó olvasást!

- Köszönöm! - válaszolt, majd kikerült engem és kilépett az üvegajtón.

Elindultam a konyhába, hogy igyak egy-két pohár vizet, végülis ezt terveztem már az elejétől fogva. Mikor visszamentem a medencéhez, megláttam Jimint, ahogy a fa tővében üldögélve olvassa a könyvet. Lehunyt szemekkel elmerültem a vízben, majd a medence másik végéhez úsztam, hogy ott felkönyökölhessek a szélére, így figyelve tovább a titkáromat. A szél is elkezdett enyhén fújdogálni, megtáncoltatva Jimin szőke hajkoronáját. Lábait felhúzta, a könyvet pedig a combjához támasztotta, úgy olvasva tovább a szerelmes verseket. Párszor elmosolyodott, aminek láttán én is azt tettem, hiszen nehéz lett volna nem elmosolyodnom. Jimin teljes lénye elvarázsolt, már csak úgy, hogy ott ült a fűben egy könyvet olvasva.

Órakig tudtam volna nézni, ahogy kecses ujjaival lapozgatja a könyvet, gyönyörű szemeivel követve a gyöngybetűkkel írt sorokat. Különös érzés kerített hatalmába, amitől szívem dobogása felgyorsult, ahogy a fiúra néztem. Tudtam jól, hogy mitől van ez, de képtelen voltam elhinni, hogy ilyen rövid idő alatt bele lehet szeretni egy emberbe. Nem akartam ismét csalódni, amiért túl hamar beleszeretek, hiszen ez történt pár évvel ezelőtt is. Amikor mindenáron a szerelmre vágytam és valakire, aki megadja ezt nekem, ám csúnyán át lettem ejtve miután két hónap elteltével kimondtam a bűvös szót.

Nem szerettem volna ismét csalódni, hogy megint a fájdalom uralkodjon a testem és lelkem felett. Azon a napon megfogadtam, hogy nem fogom még egyszer ugyanazt a hibát elkövetni, de úgy látszik, hogy ennek már késő. Jimin rabja lettem, még ha a tudta nélkül is de, elvarázsolt és semmiképpen sem akart elengedni.

Ami pedig még rosszabb volt, hogy nem is akartam, hogy elengedjen.

J I M I N

Jungkook túl naiv szokott lenni abban a pillanatban, amikor hosszasan engem figyel. Azt hiszi, nem látom, miben mesterkedik, de valójában mindennel tisztában vagyok. Próbáltam minél higgadtabb lenni és nem remegő kezekkel lapozgatni a könyvet. Már hosszú percek óta nem figyeltem a sorokra, amiket bár elolvastam, de egy szó sem maradt meg elmémben. Láttam, ahogy Jungkook a medence szélén könyökölve hajtja fejét a karjára, úgy bámulva engem, ami zavarba kellett volna hozzon. De ennek ellenére nyeregben éreztem magam, amiért magamra vontam a figyelmét. Jó érzéssel töltött el, hgy engem nézett, bárcsak hallhattam volna a gondolatait.

Egy apró sóhajt hallattam, majd becsuktam a könyvet és egyenesen Jungkookra pillantottam. A férfi szemei kitágultak, majd hirtelen elmerült a víz alá, mire muszáj volt felnevessek. Úgy viselkedett, mint egy zavarban lévő tini, aki a szerelme előtt bukott le, ahogy titokban őt figyelte. Fejemet ingatva indultam el az ajtóhoz, de egy pillanatra megálltam és leraktam a könyvet az egyik napozóágyra. Leguggoltam a medence széléhez, nem sokkal azután pedig Jungkook bukkant fel a víz alól.

- Jól érzed magad? - kérdeztem tőle hunyorítva, ahogy a nap egyenesen a szemeimbe sütött.

- A legjobban - villantotta ki fogait, mire én mosolyogva felálltam, hogy bemenjek. - Gyere te is, kellemes a víz!

- Kihagyom! - kialtottam vissza, amikor már kellő távolság volt közöttünk.

Épp a kilincset nyomtam volna le, amikor az üvegajtón észrevettem a felém rohanó Jungkookot. Ijedten megpördültem tengelyem körül, így szembe találtam magam a vigyorgó képével. Időm se volt reagálni, amikor Jungkook felkapott az ölébe, csupán csak annyit tehettem, hogy eldobom a könyvet, hogy az ne legyen vizes. Egyre jobban közeledtünk a medencéhez, Jungkook pedig nemes egyszerűséggel beugrott a vízbe velem együtt. Ahogy a víz alá merültem, kissé összehúztam magam a hirtelen ért hidegre, ugyanis kicsit sem volt kellemes, hiába emlegette annak a főnököm.

Nagy levegőtt vettem, miután feljutottam és egyenesen Jungkook arcába fröcsköltem a vizet.

- Elment az eszed! - kiáltottam rá, mire ő vigyorogva bólogatni kezdett. - Na és ha nem tudok úszni?

- Akkor itt vagyok én, hogy megmentselek - válaszolt azonnal, mire egy sóhajt eleresztve kezdtem el a medence lépcsőjéhez úszni. - Maradj még!

- Fázom - mondtam kissé dideregve, a hatás kedvéért pedig még jobban összehúztam magam.

Jungkook továbra is mosolyogva úszott oda hozzám, majd karjaiba vett.

- Mit csinálsz? - kérdeztem bizonytalanul, amikor is Jungkook a lábaimat a dereka köré kulcsolta. Kénytelen voltam megkapaszkodni a nyakában, hogy hátra ne essek, miután kilépett a medencéből.

- Beviszlek, hogy felmelegedj, szerinted mit csinálok?

- Tudok járni.

- Én pedig bírlak, szóval legyél csendben és élvezd ezt a ritka pillanatot. - kacsintott, én pedig enyhén piros arccal kezdtem el mellkasát bámulni.

Jungkook egészen az emeletig cipelt engem, majd a fürdőszobában tett le. Az egyik szekrényben kezdett el kutakodni, azután pedig egy nagyobb törülközőt vett elő, amivel a hajamat kezdte el megtörölni, azt követte az arcom, majd az egész testem, még így ruhán keresztül is.

- Na jó, ez kezd ijesztő lenni - szólaltam meg, amikor visszatért a hajamhoz.

- Akaratod ellenére bevittelek a hideg vízbe, had engeszteljelek ki - felelte halkan, mindvégig a hajamat stírölve. - Menj és öltözz át, csinálok valami kaját!

Aprót bólintottam, majd a szobámba indultam, ami tulajdonképpen Jungkook szobája mellett volt. A szekrény előtt állva kiválasztottam egy kék rövid nadrágot és egy fekete-fehér csíkos pólót. Kezembe vettem az ágyamon hagyott törülközőt, majd a visszamentem a fürdőbe, ugyanis jobbnak láttam, ha meleg vízben lezuhanyzom. Ahogy beálltam a fülkébe, középső fokozatra állítottam a vizet, hogy azért mégse forrázzam le magam. Egy pillanatra kirázott a hideg, ahogy bőrömre csapódtak a jéghideg cseppek, de másodpercekkel később egyre jobban melegedett a víz, amitől egy jóleső sóhaj csúszott ki a számon.

Szemeimet lehunyva álltam egyenesen a vízsugár alá, ujjaimmal pedig a hajamba túrtam, hogy vizes tincseimet hátra csapjam, ezzel is nem fognak a szememben lógni. Alig tíz percen keresztül áztattam magam, amikor is eszembe jutott, hogy ideje lenne kiszállnom. Ahogy a meleg és párás fülkéből kiszálltam, azonnal megcsapott a hüvös levegő, ami a fürdőt lengte körbe. Dideregve szárítkóztam meg, majd ruháimat magamra aggatva léptem a tükörhöz, hogy hosszú tincseim megfésüljem. Ideje lett volna már fodrászhoz mennem, de tulságosan tetszett a hosszú hajam és nem szerettem volna ilyen hamar megszabadulni tőle.

Miután mindennel végeztem, lementem a konyhába, hogy megfigyeljem, Jungkook mit is remekelt. Ám, amikor megpillantottam főnököm, az állam kis híján a földet súrolta. Ugyanis Jungkook egy szál nadrágban sütögetett és fütyörészett, ami nem volt nagy szám, de aztán megláttam az izmait, ahogy azok minden mozdulatára fel-le táncoltak a hátán. Alsó ajkamat beharapva próbáltam visszafogni kitörni készülő nyögésemet. Úgy tűnt, Jungkook nem vett észre és nagyon reméltem, hogy nem is fog a következő pár percben, míg az izmai stírölésével leszek elfoglalva.

—————————
Instagram: @powerfulprincess_

Köszönöm, hogy elolvastad!💜