Seungmin.
Kora reggel a legjobb barátnőm oldalan èbredtem. A tegnapi buli kicsit elhúzódott.
Mèg ugyan abba a autfitemben vagyok mint volnat.
-Jó reggelt.-mondta kómásan a meletem fekvő lany.
-Inkább dèlutant, de amugy neked is.-mondtam majd elköszöntem tőle ès elindultam haza.
Az utcán egy óriási sikoltozó csorda futott velem szembe. Mèghozzá egy fiút követek aki teljesen világos szinteben pompázót csak a maszkja volt fekete.
Èn ugy nèztem szembe az emberekkel mint aki szellemet látott.
A fiú csak megragadott a csuklomnal fogva ès húzott maga után.
Egy kis idő múlva mar bem követett minket a nagy csorda.
-Mi a franc?! Ki vagy te?! Ès milyen engedèjel ráncigálsz?!-kèrdeztem idegesen az ismeretlentől mire csak lehúzta a maszkját de szamomra nem változott semmi.
-Hahó, mondanal valamit?!-kèrdeztem mire èrtetlen fejet vágott.
-Te tènyleg nem ismersz?-kèrdezte.
-Kelene?!-kèrdeztem mire a falnak nyomot ès befogta a számat.
-Ne. Üvöltve. Beszèlj.-mondta szotagolva mire csak mele haraptam a tenyerèbe mire felkialtott.
-Te meg ne órdics.-mondtam kereszte font kézzel ès elsètáltam . De vissza rántott így beleütköztem a melkasába.
-A nevedet tudhatnám?-kèrdezte egy arany......mi nem nem tetszik a mosolya!!
-Majd ha piros hó esik!-mondtam majd elmentem de követett.
-Most meg mi van?!-kèrdeztem.
-Mond meg a neved ès itt sem vagyok.
-Amanda.-vágtam rá.
-Az igazi?-kèrdezte. Azt gondoltam magamban amit az elöbb mondot 'Mond meg a neved ès mar itt se vagyok ' akkor inkabb elmondom csak akagyon le vègre.
-Maya.-mondtam mire ide jött hozzám.
-Eljösz velem randizni?-kèrdezte mire fère nyeltem a levegőt(?).
-Most?!-kèrdeztem mire bólintott egyet.
-Nem fog menni. Most haza kell menem bocsi.-mondtam majd megindultam.
-Ès nem adod meg a teló számod?!-kèrdezte mire kikaptam a kezèvől a telefonjat ès beírtam majd mentem is .
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro