10 Rész

Este tízkor jutottatok el arra a pontra, hogy vissza kéne indulni a kollégiumba. Kézen fogva sétáltátok le azt az utat, ami az autóhoz vezet. Élvezted a találkozó minden percét, azt kívántad, bárcsak ne kellene visszamenned, hogy az összes idődet a fiúval tölthesd.

A kollégiumra gondolva eszedbe jutott Jiyeon. A boldogságod alábbhagyott, ezt arcod is kimutatta. Azon agyaltál, hogy vajon beléd fog kötni, vagy sem. Ha igen, foglalkozz vele, vagy engedd el a füled mellett. Nem tudtad, mit kellene tenned. Abban biztos voltál, ha ő nem szól hozzád, akkor te sem hozzá, és úgy nincs vita. Tényleg elgondolkoztál azon, hogy beszélsz valamelyik lánnyal, akivel jóban vagy, hátha befogad a szemeszter végéig, ami amúgy is itt van nem sokára.

Hyunjin kinyitotta neked az ajtót. Mosolyod újra arcodra talált, s miközben szálltál be, ott bújkált. Becsukta az ajtót, megkerülte az autót, végül ő is beült. Elfordította a kulcsot, tekert fel egy kis fűtést, de nem indult el. Várta, míg az autó motorja felmelegedik ahhoz, hogy könnyebben lehessen vele hajtani.

- mi a baj?- kérdezte Hyunjin, közben a sötétbe nézett ki a szélvédőn keresztül. Keze a váltón pihent készen állva, hogy sebességbe tegye, és elhajtsatok. Meglepetten pislogtál a fiúra, de ő nem nézett rád. Tovább nézett kifelé a sötétbe.

- félek. - árultad el sóhajtva.

- attól, hogy nem fogunk működni?- pillantott rád kicsit csalódottan. - mondd meg nyugodtan, ha nem szeretnéd-

- de, igen, szeretném!- vágtál közbe, beléfojtva a szót, ami kissé meglepte. - csak...összevesztem ez miatt Jiyeon-nal, és tudod, elég mocskos tud lenni azokkal, akik összevesznek vele. - ráztad fejedet. A kocsi oldalának döntötted fejed, gondterhelt pillantásokkal néztél ki te is a szélvédőn.

- mit tenne?- érződött hangján, hogy segíteni akar, találni valami közös megoldást, ami neked is jó, de a barátnődnek is elég jó ahhoz, hogy ne üsse bele az orrát a te dolgodba.

- kibeszél mindenkinek, összebarátkozik az ellenségeimmel, akikkel jóban vagyok azokat ellenem fordítja. - Hyunjin szemöldöke homloka közepéig szaladt fel.

- megkérdezhetem, miért barátkozol ilyenekkel?- húzta fel egyik szemöldökét, közben téged figyelt.

- eddig sosem vesztünk össze. - sütötted le szemedet.

- figyelj, ha tényleg szeret, és fontos vagy neki, van benne annyi tisztelet, hogy nem beszél ki, főleg az ellenségeidnek. Ha meg igen, itt az ideje elengedni. Szinte eljátsza a bizalmadat. Azt ne mondd, hogy ezután még tudnál bízni benne!- az utolsó mondatot kicsit rosszalva a dolgot mondta, de a többi tanácsa, meglátása szíven döfött, annyira igaz volt.

- nem állok készen még egy barát elvesztésére. Az utóbbi időben elég sok barátot vesztettem. - gondoltál vissza a baráti körödre, ami állt tíz főből, most pedig csak kettőből.

- ezen ne múljon. Lesz még alkalmad barátokat szerezni. - fogta meg combodat, s bíztatóan rád mosolygott. - ha kell segítek. Egyértelmű, ki az extrovertált kettőnk közül. - nevette el magát, ami kisebb mosolyt csalt arcodra.

- köszönöm, Hyunjin. - mosolyogtál rá könnyes szemekkel.

- bármikor, T/N. - ölelt magához, hajadba lehelve egy puszit.

Végül elindultatok vissza a koliba. Egész úton a műszerfalon volt a szemed. Azt figyelted, hogyan ugrál a fordulatszám mérő mutatója, mikor Hyunjin nagyobb sebességbe kapcsolt. Vigyorogtál, ahogy a piros mutató ugrált a vonalkák, és a számok között.

- azt hiszem szerelmes lettem. - motyogtad, miközben még mindig a mutatót fürkészted.

- a kocsiba?- kérdezte Hyunjin. Szívesen rád nézett volna, de nem tudott, hiszen az útra kellett szegeznie tekintetét.

- igen. - bólintottál rá. Most vetted rá magad, hogy szemeid elvedd a mutatóról, és a fiúra nézz fel.

- hozzám jössz?- kérdésére szemeid elkerekedtek. Nem tudtad, hogy csak poénkodik, vagy komolyan gondolja, de hajlottál afelé, hogy poénkodik.

- mi?- kérdeztél vissza.

- mi?- játszotta a hülyét. Keze jobban rámarkolt a kormányra ezzel leplezve idegességét.

A kollégium előtt Hyunjin leparkolt. Próbált nem felkelteni senkit, de az autó hangja már messziről jelezte, hogy közeledtek. Szomorúan néztél fel az épületre. Újra kívántad, hogy bárcsak a fiúval maradhatnál.

Hyunjin leállította a motort. Mind a ketten kiszálltatok, te sétáltál hozzá.

- jól éreztem magam veled. - néztél fel rá sötét szemeibe.

- köszönöm, hogy eljöttél. - mosolygott rád. Ajkadba harapva nézted őt, ő pedig azon gondolkozott, korai lenne-e most téged megcsókolni. Lenézett ajkaidra, amiről tudtad mit jelent. Jelezni akartad neki, hogy benne vagy, így közelebb léptél hozzá, ajkait te is szemügyre vetted. Egy tincset simított ki arcodból, ám keze ott maradt bőrödön. Tenyere égette bőrödet, arcod perzselte tenyerét. - nyugodtan pofozz fel, de én meg szeretnélek csókolni. - suttogta kettőtök közé.

- csókolj meg!- súgtad vissza. Több sem kellett neki, máris ajkaidra tapasztotta sajátjait. Lassan mozgatta párnácskáit, mutatva neked a tempót, amit követtél elolvadva csókjától. Kabátjába markoltál, kezdett zsibbadni a lábad, s nem voltál benne biztos, meg tudod tartani magad.

Arcodról levezette kezeit derekadra, ahol szorosan tartott karjaival. A te kezeid nyakába vándoroltak, összekulcsoltad tarkója körül, testedet jobban hozzápréselted az övéhez. Hasadban az a bizonyos görcs lépett fel, a jófajta, ami ellazította egész testedet. Egy pillanatra csókja felgyorsult, viszont ahogy kezdett fogyni a levegő, úgy lassult le, míg végül elvált tőled, azonban karjait nem vette le rólad, ahogy te sem róla.

- szeretlek. - mondta ki ő elsőnek. Szíved óriásit dobbant örömödben. Hyunjin nem volt biztos benne, hogy komolyan veszed, holott ő komolyan gondolta.

- szeretlek. - mondtad vissza, ahogy régen is tetted, csak most valódi, boldog érzelmekkel. Fellőtted a bátorságát.

- leszel a barátnőm? Ígérem jobban odafigyelek rád, a te tempódban haladunk, és ha valamit gyorsnak érzel, csak szólj. Szóval, leszel a barátnőm? A kicsikémnek anyuka is kell. - biccentett az autóra.

- igen!- kuncogtad el magad. Újabb csókkal ünnepeltétek meg. A nehéz búcsú után boldogan siettél be a kollégiumba, fel a szobába. Majd kiugrottál a bőrödből, annyira boldog voltál. A szobába nagy hévvel nyitottál be, még Jiyeon sem tudta volna elrontani a kedvedet.

Valóban nem tudta; az összes cucca eltűnt. Az ágyneműt lehúzta, a polcairól eltűntek a tusfürdők, samponok, dezodorok, parfümök, asztalán nem volt ott az ékszertartója, a füzetei is eltűntek. Sokkolt a látvány, újra egy érzelmi hullámvasúton ültél, ami egyre jobban haladt le a mélybe.

- Soonhee, itt mi történt?- kérdezted szobatársadat, aki az ágyán feküdt hanyatt. Sorozatot nézett, közben gumicukrot evett.

- átpakolt Lin-hez, meg Somi-hoz, és azt mondta, hogy ő végzett ezzel az üggyel, sajnálja, de neki nincs szüksége erre. - ült fel török ülésbe, miközben mesélt. - mondtam neki, hogy állítson magán, mert rohadtul túltolja az egészet, és csak ő csinálja a feszkót, erre elhordott mindennek, kérdezte, hogy nekem ehhez egyáltalán mi közöm, én meg mondtam neki, hogy ami veled történik, az mind tartozik rám is, erre vágott egy fancsali képet, és átpakolt végleg. Én meg utána ordítottam, hogy ribanc. - vont vállat, miután röviden felvázolta a történteket.

Rosszul esett? Nagyon is. Elmondhatatlan keserűséget éreztél, azonban két pozitív dolog egyből kiütötte ezt. Soonhee kiállt melletted, és Hyunjin is veled van. Ez a két dolog feldobott kicsit, viszont egy kis szomorúságot mégis éreztél. Csak a legjobb barátodnak tartottad, nem vártál tőle ilyen akciót. Talán könnyebb lesz elengedni.

- na, gyere, és mesélj el mindent! Mi történt?- paskolta meg maga mellett Soonhee az ágyat, és arrébb ült egy kicsit, hogy te is odaférj. Mosolyogva rúgtad le magadról a cipődet, kabátodat ledobtad ágyadra. Már másztál is fel Soonhee-hez.

- szóval, az volt...

Vége