9 Rész

Pont sikerült kiérni a tisztásra úgy, hogy láthattátok a naplementét. Mivel Hyunjin nem tudott bemenni kocsival az amúgyis szűk út, és a behajtani tilos tábla miatt, ezért gyalog tettétek meg azt a rövid földutat. Útközben Hyunjin kérdezett a napodról, minden részletét tudni akarta. Nem tudtad, hogy elmondd-e neki a kis vitádat Jiyeon-nal. Nem láttad fontosságát, ezért inkább kihagytad, hogy amúgy összevesztél a legjobb barátnőddel miatta, meg minden miatt is, és úgy tűnik ennyi volt a barátságotok. Helyette azt említetted meg, hogy milyen nehéz tartani a tempót a professzoraiddal, milyen a kolis élet, és mennyire várod, hogy haza tudj menni. 

Jobban kiveséztétek az egyetemet; ő is mesélt a sajátjáról, összehasonlítottátok a kettőt, és mind a ketten arra jutottatok, hogy egyformán rossz a kettő. Neki abból a szempontból jó, hogy nem kell utazgatnia, csak beül a kocsiba, vagy simán elsétál, míg neked órát kell utaznod, hogy időben beérj. Neked abból a szempontból volt jó, hogy normális közösségbe kerültél, normális tanárokkal. 

A tisztásra érve Hyunjin elterült a fűben. Nem volt egy pad sem, ahova le tudtatok volna ülni, ő pedig nem vacakot; kifeküdt. Te csak szerényen ültél le mellé, s nézted hogyan változik az égbolt narancssárgából izzó vörösbe. Lábaidat felhúztad magadhoz, álladat térdeiden támasztottad meg. Csendben, somolyogva nézted a Napot. 

- még mindig csendes vagy.- ült fel Hyunjin, veled együtt nézte a Napot.- és még mindig szereted az eget nézni.- állapította meg, közben rád nézett, utána az égre. 

- néhány dolog nem változik. - mondtad. Szemeid elvándoroltak a napról, le a virágokra. - te sem változtál túl sokat.- török ülésbe heyezted át magad. Rózsaszín virágokat kezdtél szedni, a leghosszabbakat összefontad egymással. 

- miből gondolod?- pillantott rád kérdőn. 

- ugyanolyan sokat jár a szád.- nevetted el magad. Mosolyra húzódtak ajkai. Oldalasan elfeküdt, és ő is a virágokat kezdte piszkálni. 

- talán ezért nem voltunk jó páros...- motyogta halkan. Szemöldöködet felvonva néztél rá. Nem akartad elhinni, hogy erre fogja rá a szakítás okát, miközben messze nem ez volt a probléma. - én mindig mondtam a magamét, te pedig csak hallgattál, és akkor beszéltél, ha kérdeztelek.- cinikus mosollyal fordultál el tőle. 

- én szerettem hallgatni a meséidet. Sosem láttad, hogy néztem rád, miközben meséltél a napodról, vagy bármiről?- fordultál vissza felé, de csak addig, míg válaszként megrázta fejét, miszerint nem. - mosolyogtam, élveztem hallani a hangodat. - motyogtál hallhatóan.- de te is tudod, hogy nem ez miatt szakítottunk. - sóhajtottál. 

- tudom, de ez is zavart.- új volt a hír számodra. Mikor még együtt voltatok kérdezte, hogy miért nem vagy beszédes, amire azt felelted, hogy ilyen a személyiséged. Azután úgy, ahogy próbáltad magad arra sarkalni, hogy többet jártasd a szádat, mikor vele vagy. Az első hónapban ez nehéz volt, nem is szeretted, nem is bíztál benne. Aztán, ahogy kezdtél beleszeretni a bizalom nem növekedett, ez miatt nem meséltél annyit. Ő kibeszélte neked az egész életét, míg te éppen, hogy mondtál a sajátodról egy-két szót. 

- de az ilyeneket miért nem mondtad? Azt tudtam, hogy bosszant, hogy mindig visszautasítottalak, ha úgy közeledtél, de erről fogalmam sem volt.- ültél vele szemben. A Nap vöröses fénye megvilágította arcát, szemeinek gyönyörű árnyalatát. Úgy érezted, mintha újra szerelembe estél volna. 

- azt hittem, tudtad.- nézett szemeidbe.- de ezek szerint nem.- hajtotta le fejét. - ami meg a szexet illeti...- kezdett bele tarkóját vakarva.- meg kellett volna értenem, hogy neked az első lett volna, nekem pedig nem. - halvány mosolyt csalt az arcodra.- sajnálom.- pillantott rád. 

- mindketten hibásak voltunk.- ismerted el.- de a hibákból tanulunk.- mosolyogtál rá. 

- kérdezhetek valamit?- zavartan pillantott el rólad. Érdeklődve húztad fel szemöldökeidet. 

- nyugodtan.- adtál neki szabad utat. Kellett neki egy kis idő, mire összeszedte magát, hogy feltegye azt a kérdést. Nem sürgetted, hagytad, hogy rendezze gondolatait. 

- volt azóta valakid?- kérdezte halkan. 

- beszélgettem fiúkkal, de egyik se maradt addig, míg kapcsolat lehetett volna belőle, mondjuk egy olyan volt, amit bántam, hogy nem jött össze, de a többinek örültem, hogy nem sikerült.- vallottad be. 

- miért? Mármint miért bántad, és miért örültél?- ült ő is török ülésbe. 

- jól nézett ki a srác.- vontál vállat.- a többi meg vagy fiatalabb volt, vagy úgy akart összejönni velem, hogy egy másik lányba volt szerelmes, én meg csak arra kellettem volna, hogy féltékennyé tegye a lányt, vagy csak szimplán csúnyák volt. - forgattad szemeidet. 

- én is tudok egy paraszt lenni, de egy lánnyal se jöttem még úgy össze, hogy más tetszett volna.- nevette el magát. 

- fiatalabb volt, mint én. - ráztad fejedet. Mintha a kora felmentesítette volna a fiút az alól, amit csinált. - úgy voltam vele, egy esélyt adok, de hamar megbántam.- nevetted el magad kínosan. 

- jó, én se vagyok valami szent, de ez gáz.- rázta fejét. 

- na és neked? Volt valakid?- kérdeztél vissza. Sokat gondolkoztál már ezen, és biztos voltál benne, ha kapcsolata nem is volt, de kalandjai tuti voltak. 

- volt egy-két lány, akikkel volt valami, de nem volt semmi komolyabb. - gondolkodott el egy pillanatra.- nem is beszélgettem lányokkal, csak ha összeakadtunk egy bulin, de másnap reggelig tartott a barátság.- szemedbe mondta, így igyekeztél kitalálni, vajon igazat mond, vagy nem. 

A Nap lement, az égbolt pedig kezdett sötétbe burkolózni. Megjelent az első csillag, ami neked háttal volt, ezért nem is vetted észre. Hyunjin viszont igen, amint meglátta a fényes pontot az égbolton, közelebb ült hozzád. 

- nézd!- fordított meg. Érdeklődve ültél a másik irányba, s szemeiddel követted Hyunjin ujjának végét. A csillagra mutatott.- még mindig szereted nézni őket?- húzott közelebb magához. 

- igen.- fejedet vállára hajtottad, onnan nézted a sötét eget, amin egyre több csillag bukkant fel. 

- akkor nézzük együtt.- ölelt magához, amit mosolyogva élveztél.