4 Rész

Reggel csendben készülődtél vissza az egyetemre, Hyunjin téged figyelt az ágyból. Neki volt ideje bőven, csak délutánra kellett bemennie az egyetemre. Kicsit zavarban voltál, érezted a szemeit magadon, kezeid remegtek is, próbáltad nyugtatni magad, hogy semmi okod zavarban lenni. Ruháidat összeszedve mentél a fürdőbe. Jól ismerted a házat, de legjobban az ő szobáját.

A fürdőben több időt töltöttél azzal, hogy magadat nézted a tükörben, mint az öltözéssel. Az megvolt két perc alatt, a gondolatok kaptak több időt. A tegnap estére visszagondolva mosolyogni kezdtél. Nosztalgikus volt emlékezni a Hyunjin-nal töltött percekre, még ha nem is voltál magadnál egészen. 

Kivánszorogva a fürdőből Hyunjin anyukája meglepetten nézett rád. Kellemetlenül érezted magad, kínos mosolyt erőltettél magara. 

- szia...- motyogtad hallhatóan. A nő nem értette, miért vagy náluk. Sejtelmesen fia szobája felé nézett, megalkotta a számára elképzelhető történetet. Visszanézett rád, de nem túl kedves arccal. 

- szia.- amint elmormolta lesütötte szemeit, és folytatta a dolgát a konyhában. Ajkaidat egy vonalba préselted, sietve mentél vissza Hyunjin-hoz. 

- anyukádnak mit mondtál, miért szakítottunk?- kérdezted rögtön az ajtó becsukása után. A fiú hirtelen a világáról is megfeledkezett, bambán pislogott rád. - Hyunjin!- emelted fel hangod egy picit. 

- hát...azt amit neked is mondtam...hogy nem éreztem már szerelmet.- kicsit nyugodtabban fújtad ki a levegőt. Az nyugtatott, hogy nem állított be rossznak, ami miatt az egész familía megutálhatott. Bár a szakítás valószínűleg elég volt az anyukának, hogy kevésbé bírjon téged. - mehetünk?- kapcsolta ki mobilját, és felkelt az ágyról.

- ahogy elnézlek, neked még fel kéne öltözni.- pillantottál végig a pizsamába bújt fiún. Kócos hajával, fáradt tekintetével, lezser testtartásával aranyosnak találtad őt. Játékos mosolyodat meg se próbáltad elrejteni előle, látva őt így boldognak érezted magad, holott nagyon is jól tudtad, hogy itt se kellene lenned, és szóba se kellett volna állnod vele. 

- minek azt.- horkantott fel. A szekrényhez lépett, és kivett belőle egy vastag pulcsit, és zoknit. Azokat felvette, telefonját eltette pizsamája zsebébe, az íróasztalról felkapta a kocsi kulcsot. - mehetünk.- nézett rád szórakozottan. 

- nem fogsz fázni?- valójában maradni akartál még vele egy kicsit, de az idő sürgetett.

- a kocsiban van fűtés, de a te kedvedért felveszek egy kabátot.- kacsintott rád, amibe önkéntelenül belepirultál. Ő is észrevette, jóleső érzés járta át a testét, tetszett neki piros arcod, a régi időket jutatta eszébe, amikor a kapcsolatotok alatt rendszeresen hozott zavarba, hogy láthassa pironkodó arcodat. - ez volt az egyik kedvenc dolog benned.- motyogta, közben arcodat nézte. Pironkodásodat felváltotta az érdeklődés. 

- fűtés a kocsiban? Az hogy köthető hozzám?- ráncoltad homlokodat.

-nem az!- kiáltott rád. - hanem ahogy mindig elpirultál.- árulta el halkan. Nem mondtál rá semmit, azzal voltál elfoglalva, hogy visszatartsd a boldogságtól feltörekvő visításodat. - menjünk.- szólalt meg egy kis hallgatás után. Boldogan ugráltál utána, mosolyod akkor sem hervadt le, amikor az előtérbe mentetek, és anyukája utánatok szaladt. 

- hova mész?- kérdezte számonkérően a nő a fiát. 

- visszaviszem T/N-t az egyetemre.- vette fel cipőjét, ahogy te is. A nő kelletlenül pillantott rád, de nem túl sokáig. 

- nem vagy turistavezető.- utalt arra, hogy egyedül is vissza tudsz menni, nem kell kísérgetni. A megjegyzésre arcod elkomorodott, a szorongás rád is talált. 

- az lenne a szar, ha az lennék.- vigyorgott rá anyjára. Egy kabátot leakasztott a fogasról,majd szembe fordult veled.- látod? Csak a te kedvedért.- vigyorgott rád, miközben a kabátját vette magára. Lágy mosolyt varázsoltál magadra, de nem volt túl őszinte, az anyja szugerálása nem engedte, hogy ellazulj. 

- alapból fel kéne venned a kabátodat, nem lányok kedvéért.- Hyunjin úgy tett, mintha meg se hallotta volna anyja cinikusságát. 

- gyere.- nyitotta ki neked az ajtót. Anyjától el se köszönt, egyszerűen rácsukta az ajtót. 

- anyukád nem kedvel.- közölted vele a tényt. Száját húzta, bólogatott észrevételedre. 

- majd megbékél. - vont vállat.- hozom a kocsit.- derekadon végig simított, miközben elment melletted. A levegő hirtelen eltűnt előled, legalábbis úgy érezted. Ajkadba haraptál, hogy ne jelenjen meg vigyorod. Szemeiddel követted végig mozdulatait. 

Kinyitotta a garázs ajtaját, utána a kocsinak az ajtajának csapódását hallottad, azt követően a motor felhördülését. Hideg volt, de nem az miatt futott rajtad végig a hideg, hanem a kocsinak a motorja miatt. Gyönyörű muzsikaként zengett a reggeli időkben. Lassan gurult ki vele a garázsból. 

- ülj be.- kiszállt a kocsiból, a garázs ajtót csukta vissza. Te addig lassan lépkedve az autóhoz mentél. Kezeddel óvatosan végig simítottál az autó hideg oldalán. Mintha egy fenevadat törtél volna be, óvatosan, lágyan, gyengéden érintetted meg. Ismerkedtél Hyunjin szerelmével, legféltettebb kincsével. A fiú látta, ahogyan simogattad az autóját, meg is mosolyogta a jelenetet. Azért is adott neked egy pontot, amiért nem tenyérrel, hanem kézfejeddel simítottál rá. 

Amint beültetek a kocsiba Hyunjin feltekerte a fűtést, de nem ment az autóval. Hagyta melegedni a motort, addig felmérted a műszerfalon lévő mutatókat. Még mindig érdekelt a motor. Sportmotor, vagy a sajátja lehet benne? Nem merted tőle megkérdezni. 

Mikor a fiú úgy gondolta, hogy az olaj eléggé meleg, sebességbe tette, s lassan elindult. Vonzotta szemeidet, ahogyan vezetett. Mindig is látni akartad őt kormány mögött, jól állt neki, de ezt csak magadnak vallottad be.  

Hallani ilyen közelről a turbó hangját még jobb volt, ahogy azt gondoltad. A hideg folyamatosan rázta testedet, mosolyod nem akart eltűnni. Még mindig nem szereted a német autókat, de ez az Audi kivételes számodra. 

- tetszik?- kérdezte rád pillantva. Piros lámpát kaptatok, így volt ideje rád figyelni. Tudta, hogy szereted az autókat, ezt is vonzónak találta benned, ahogy te is vonzódtál ehhez a tulajdonságához. 

- az nem kifejezés.- vigyorogtál rá, ő csak mosolygott. 

- azt hittem a német autók nem jönnek be.- jegyezte meg játékos mosollyal. 

- nem is. - értettél egyet.- viszont ez az autó más. Nem a turbó, vagy a kipufogórendszer, vagy a motor miatt. Valamiben más, mint a többi ilyen Audi. Csak azt nem tudom, miben. - gondolkodtál el. Talán a személy miatt más, csak ezt már nem merted vele közölni. 

- ez amolyan, "tudod, hogy ő az igazi, de azt nem tudod, miért pont ő". Vagy, "nem tudod miért, de ő kell neked" kötődés. - homlokod ráncba szaladt a mondatra. 

- nem kötődöm a kocsidhoz.- mondtál neki ellent egyből. 

- nem is ezt mondtam.- mosolyodott el. A váltót egyesbe tette, a kuplungot lassan felengedte, közben nyomott egy kis gázt. - csak azt, hogy szimpatizálsz vele. És ez jó.- vont vállat. 

- dehogy jó!- horkantottál fel. 

- miért?- érdeklődővé vált. Szerinte nincs vele gond, hogy tetszik neked az autója. Inkább imponált neki. 

- ismerem már magam.- néztél ki az ablakon. Már közel voltatok az egyetemhez. 

- és ez mit takar?

- azt, hogy elsőnek csak szimpatikus, majd megtetszik, majd kialakul egy olyan kötődés, amitől csak én szenvedek ebben az esetben. - magyaráztad el neki. Ez az a folyamat, ahogy emberekhez is kötődni kezdesz. 

- miért szenvednél? Nem értelek.- rázta fejét. Nagy sóhajt hallattál. 

- az exed vagyok, Hyunjin!- kiáltottál rá. - már az sem oké, hogy a kocsidban vagyok. Az meg csak rosszabb lenne, ha megszeretném a kocsidat.- mutattál rá a műszerfalra, utalva a kocsira. 

- ha engem szeretsz, akkor már nem mindegy, hogy a kocsimat is?- kuncogott halkan. 

- hát nem!- akadtál ki.- az a célom, hogy kiszeressek belőled, nem az, hogy még jobban megszeresselek.- az okát nem értetted, de könnyezni kezdtél. El is fordítottad a fejedet, hogy ne lássa könnyes szemeidet. 

- mi lenne, ha küzdenél egy kicsit?- értetlenül bámultál ki az ablakon. Az egyetem előtt Hyunjin leparkolt, de még akkor sem néztél rá. Próbáltad visszatartani a könnyeidet. Ő téged figyelt, miután leállította a motort. 

- adnál új esélyt?- firtattad halkan. 

- majdnem eltelt két év, és szerintem változtál.- magyarázta meg döntését.- meg akarlak ismerni újra, ha te is oké vagy ezzel.- vont vállat. 

- persze, hogy oké vagyok vele!- bólogattál hevesen. 

- csak most, ne adj fel olyan könnyen.- mosolygott rád. 

- te pedig ne erőltess semmit.- viszonoztad a gesztust, bár szemeid még mindig könnyesek voltak. 

- nem fogok.- nyújtotta kisujját, mint ahogy régen csináltátok. Boldogan akasztottad egybe ujjaitokat.