3 Rész

Csak azért mentél a fiúkkal, mert szerettél volna beszélni azzal az eggyel, akihez érzelmek kötöttek, és talán még kötnek is. Nem tudtad eldönteni, hogy szereted-e még őt, vagy utálod. Mindenki azt mondta, hogy utáld, de rosszul érezted magad, ha csak egy kis undorral is gondoltál rá.

Az úton Han egész végig beszélt hozzád, viszont a te szemeid erősen bámulták az előttetek sétálót. Néha bólogattál a magyarázó fiú szavaira, vagy hümmögtél, de a teljes figyelmedet más kapta meg. A szórakozóhelyen sem volt másabb. Bár volt barátod Minho-val ment a pulthoz, szemeid akkor is követték őt.

Mérhetetlen féltékenység tört rád, mikor egy ismeretlen lány közéjük állt, és a szőke fiúval állt le flörtölni. Ez volt az a pillanat, amikor a fiú rád nézett, egész idő alatt. Rád pillantott, majd visszafordult a lányhoz, édes mosollyal próbálta elcsábítani. Szíved fájdalmasan dobbant bele a látványba, el is fordítottad a fejedet.

Az előttetek lévő asztalon már volt pár üveg. Szemeztél az egyikkel, agyad közben próbált ésszerű érveket dolgozni, hogy ne tedd meg, amibe belegondoltál. Viszont a figyelmére vágytál, hogy lássa, már nem ugyanaz vagy, aki voltál. Már nem vagy olyan unalmas, mint egy évvel korábban.

- az a tiéd?- kérdezted Han-tól, aki melletted ült, cigijét gyújtotta meg. Az egyik üvegre mutattál rá. A fiú bólogatott, nem tudott beszélni, a cigi már a szájában volt. Miután letüdőzte a füstöt, válaszolt.

- igen, de igyál belőle nyugodtan, baby. Az olyan lesz, mintha csókolóztunk volna. - kacsintott rád ravasz mosollyal. Nem is érdekelt a becenév, amin szólított, vagy a megjegyzés. Az üveg nyakára markoltál, és rendesen meghúztad azt. - ejha! Valaki nagyon szomjas!- mért végig ravasz mosollyal.

A fiúk nem érezték annak a felelősségét, hogy velük voltál, és sokkal részegebb lettél, mint ők. Jót nevettek rajtad, ha hülyeségre készültél, csak az az egy ember volt komor arccal. Észrevetted, ahogy néz rád, és csak büszkébb voltál, pedig nem cselekedtél valami helyesen.

- gyere velem táncolni!- húztad fel Han-t a helyéről. Vigyorogva kísért téged a többi táncoló ember közé. Bejöttél neki, jó csajnak gondolt, de csak is a tested miatt. Úgy gondolta, nyert ügye van, amiért kerested a társaságát. Kezeit csípőd köré emelte, közelebb húzott testéhez.

Egyáltalán nem érezted magad feszengve, de ez az alkohol miatt is volt. Annyira azért nem voltál részeg, hogy összemelegedj vele, csak annyira, hogy ellazulj, bátrabb legyél velük szemben. Han azonban úgy gondolta, van esélye, hogy te is akarod, hogy legyen valami. Arcodhoz közelebb hajolt, te nem hátráltál, mikor már majdnem összértek ajkaitok kezek választottak el tőle.

- haver!- kiáltott Han. Te is dühös tekintettel nézted az illetőt, bár az ő tekintete sem volt másabb.

- te velem jössz. - ragadta meg a csuklódat, s maga után húzott. Nem volt annyira egyszerű feladata, visszarántottad őt.

- a kabátom. - mosolyogtál rá édesen. Fújtatva ment vissza a barátaihoz a kabátodért, amit utána hozzád vágott. Megvárta míg felveszed, azután újra csuklódra ragadott, és húzott ki a szórakozóhelyről.

- mit akarsz a barátaimtól?- tolt neki az épület falának. Jót szórakozva rajta nevettél fel, még meg is tapsoltad őt.

- nem érdekelnek a barátaid. - ráztad fejedet mosolyogva. - csak hozzád akartam közel kerülni. - ragadtad meg ingjének a gallérját.

- minek?- flegmán tette fel a kérdést, ami kiábrándított belőle. Kezeidet leengedted magad mellé, arcodról eltűnt a mosoly.

- mindegy. - ellökted az útból, és elindultál a kollégium felé.

- hova mész?- kiáltott utánad.

- hagyjál békén!- kiabáltad vissza, még be is mutattál neki. Fejedet lehajtva szedted egymás után lábaidat, bár nem jutottál messze. Szomorú lettél, ahogy rájöttél, már nem akar tőled semmit, és már nem szeret.

- részeg vagy!- fogta meg csuklódat.

- te meg egy paraszt!- lendületből vágtad arcon, aminek nyoma is maradt. Ahogy megláttad pirosodó arcát az utca lámpáinak fényében, elnevetted magad. Nem szólt egy szót sem, hagyta, hogy nevess, de kezedet nem engedte el. - bunkó. - váltottál hirtelen komor arcra.

- hazaviszlek. - kezdett el húzni. - szerintem nem szeretnél a kollégiumba visszamenni részegen, hogy másnap kirúgjanak. - magyarázta, miért magához visz.

- nem érdekli őket. - vontál vállat, de már kezesebben sétáltál mellette.

Hullámvasútra jellemző hangulatingadozás tört rád. Egyik pillanatban rúgtad, verted, haraptad őt, a másikban közömbösen távolodtál el tőle, de volt olyan, hogy hozzá bújtál, előadva a kislányos szerepet. Az esti, hideg levegő hatott rád, s mire elértétek a házát, már józanabbul viselkedtél. Ezt ő is észrevette, hiszen már nem jártattad a szádat, hanem csendben voltál. A szobájában kabátodat ledobtad az íróasztalára, cipődet levetted magadról, és felé fordultál.

- én alszok belül, hogy ha kedved támadna megerőszakolni, le tudjalak rúgni az ágyról. - fontad össze karjaidat melleid előtt.

- te lennél az utolsó, akihez hozzá nyúlnék. - fintorodott el, ahogy levette magáról a nadrágját. Szemeidet forgatva feküdtél be az ágyba, pulcsidat még ledobtad magadról, egyenesen rá a fiúra. Miután átöltözött pizsamára befeküdt melléd.

- basszus!- kiáltottál fel, és fel is ültél az ágyon.

- mi az?- félig ülő pozícióba tornázta magát.

- elfelejtettem levenni a melltartómat. - bújtál ki a pólód ujjából.

- levegyem?- kérdezte suttogva, ám egészen kihallható volt a nagy csendben.

- az előbb még hozzám se nyúltál volna. - vágtad hozzá morcosan, ez viszont csak a hangodból volt hallható. Arcodat a sötét miatt nem látta.

- változnak az idők. - vont vállat. Nem válaszoltál neki. Melltartódat ledobtad a padlóra, visszabújtál a pólóba, azután te is takaró alá feküdtél. Hasadban az a jófajta görcs rándult össze, ahogy érezted közelségét, melegségét. Közelebb is bújtál hozzá, amit ő sem bánt meg, inkább átkarolta testedet.

- gyorsan változnak az idők. - sóhajtottál, ahogy megfordultál karjai közt.

- ez rá a jellemző. - vont vállat. - miért akartál a közelembe kerülni?- tért vissza erre a témára. Elég józannak gondolt, hogy tudj erre válaszolni.

- mert azt hiszem még mindig szeretlek. - vallottad be, kicsit kínos volt, de nem annyira, mint ahogy elképzelted. - tudom, hogy te már nem, meghogy nem is szerettél, meg a szexért voltál velem, és én se szerelemből mentem bele a kapcsolatba, csak az, hogy valaki érdeklődést, szeretetet mutatott felém teljesen elvette az eszemet. - hadartad el neki. Szerencséjére értett minden egyes szót. Némelyikkel nem is értett egyet.

- szerettelek. - árulta el csendesen. - az elején, nagyon szerettelek. - kezeit elvette rólad, és a hátára feküdt. A sötét plafont bámulta gondolkodása közben. - csak unalmas voltál. - nyögte ki. - nekem pedig kell a változás, nem szeretem az állandóságot. - magyarázta el miért múltak el az érzelmei.

- tudtam volna változtatni, ha szólsz, és nem lépsz le öt napra, majd miután nagy nehezen visszaírsz egyből szakítasz. - oktattad ki csendesen.

- azért te is könnyedén elengedtél. - fordította feléd fejét. - mintha nem is szerettél volna, olyan gyorsan belementél a szakításba. - nagy levegőt vettél, bent tartottad egy-két másodpercig, majd kifújtad.

- akartam küzdeni, de rájöttem felesleges lenne. Az elején tényleg nem szerettelek, aztán...mikor két hónaposok lettünk, akkor szerettelek meg nagyon. - árultad el, nem mondott rá semmit. Azt próbálta összetenni, hogy ha annyira szeretted, miért nem akartál küzdeni.

- lehet nem kellett volna elsőnek feladni.

- lehet. - értettél egyet. - arra viszont kíváncsi lennék, hogy engem is úgy elhordtál mindennek, mint az előttem lévő barátnődet?- néztél arcára kíváncsian.

- rólad csak annyit tudnak, hogy voltál. - rázta fejét. - rólad nem tudtam mondani semmi rosszat. - tette hozzá csendesen. Büszkén mosolyodtál el. Vetted a bátorságot, és közelebb bújtál hozzá. Mellkasára hajtottad a fejedet.

- jó éjt, Hyunjin. - nem látta, de arcodon nagy mosollyal tértél nyugovóra.

- jó éjt, T/N. - karolta át a válladat.