2 Rész

Sokkolt a látvány a két értesítést kapcsolatban, viszont szíved eszeveszett tempóban dübörgött odabent. A telefont kikapcsoltad, örömödben kezdtél el ugrálni egy szál törölközőben a koli szoba közepén. Amint lenyugodtál felvetted pizsamádat, és engedélyezted a két fiút, de egyiket sem követted vissza. Üzenetet vártál tőlük, ám egyik sem erőltette meg magát arra, hogy írjon neked. A lányoknak nem szóltál erről, csak baj lett volna belőle, ha elmondod, mit tettél.

Másnap, egész nap azon agyaltál, hogy vajon ma is összefutsz-e velük? Csak ezen tudtál gondolkodni, az előadásokra egyáltalán nem figyeltél. Fél hat körül léptél ki az egyetem kapujából, ezzel szinkronban hallottál turbókat töltődni. A hang irányába kaptad fejedet. A fényszórók megint elvakítottak, de nem is volt szükség arra, hogy lásd milyen kocsi közeleg. Ahogy észrevettek téged is a kocsiban utazó személyek, a sofőr jobban oda lépett a kocsinak.

Muszáj volt megvárnod, míg a kocsi elhajt előtted, hiszen az út túloldalán volt a kollégium. Ahogy elhaladt előtted, benéztél az utastérbe, bár csak az anyós, és a sofőr ülést láttad. A hátsó két ablak sötétítve voltak. Volt barátod nem nézett rád, neki az utat kellett figyelje, nem pont a legegyenesebb útszakaszt készült bevenni nagyobb sebességgel, a megengedettnél. A haverja viszont bámult rád. Megtaláltad a szemkontaktust, s amíg a kocsi el nem tűnt, tartottad is.

Szíved hatalmasat dobbant, miután az autó elhúzta a csíkot előtted. Mosolyod akaratod ellenére szökött fel az arcodra. Büszke voltál magadra, amiért tudtad tartani a szemkontaktust, és nem paráztál be. Az már más kérdés volt, hogy a lábaidat megint nem érezted.

A kollégium szobájában a lányok már ott vártak rád. Jiyeon az ágyában pihente ki hosszú napját, Soonhee íróasztalánál ült fülhallgatóval fülében. Csendben pakoltál le az asztalodra, utána ágyadra leülve ellenőrizted az Instagramot. Nem volt új üzeneted, ami kicsit elkeserített. Pedig biztos voltál benne, hogy kapni fogsz üzenetet.

- jössz majd boltba?- fordult feléd Jiyeon. Felnézve a telefonból vetted őt szemügyre. Szemeit dörzsölte, fáradtan sóhajtott egyet, mintha az alvás kifárasztotta volna.

- aha. - vontál vállat. Az alkalmat ragadtad meg, hátha összefutsz a bordó Audival. - melyikbe akarsz menni?- minél távolabb mentek, annál több esélyed van látni volt barátodat.

- oda, ahova tegnap. - mosolyogva bólintottál, miszerint benne vagy. - te jössz?- fordult Soonhee felé, de a lány nem hallotta a fülében hangosan szóló zene miatt. Jiyeon-nal összenéztetek, barátnőd sejtelmesen elmosolyodott. Megragadott egy kisebb párnát, és azt vágta a lány fejéjez, aki kicsit felpaprikázva kapott a párna után, miután az fejbe találta.

- mi az?- nézett rátok homlok ráncolva, kezében a párnát szorongatta.

- jössz boltba?- kérdezte Jiyeon mosolyogva.

- nem hiszem. Még be kell fejeznem egy szakdogát. - húzta el a száját, a párnát visszadobta Jiyeon ágyára.

- akkor nem jössz. - vont vállat Jiyeon. Soonhee nem mondott semmit, visszadugta a fülhallgatót.

Hét óra után pár perccel indultatok a boltba Jiyeon-nal. Ahogy kiléptetek a kollégium ajtaján, már akkor kezdődött meg a kutatásod a bordó kocsi után, de nem találtad. Séta közben Jiyeon mesélni kezdett a párkapcsolati problémáiról, ezzel el is vonta a figyelmedet a keresgélésről. Kicsit meg voltál szorulva a tanácsadásban a barátnődnek, de hosszú hallgatás után sikerült összekaparnod egy értelmes, hasznos mondatot, amivel előrébb juttatad.

A visszaúton viszont csendben sétáltatok, így keresni tudtad az autót. Már az útnak a felénél tartottatok, de az autó nem bukkant fel. Lemondóan lépkedtél tovább Jiyeon mellet.

- azok ott kolisok?- kérdezte barátnőd, s a távolba bámult megerőltetve szemeit. Nagyjából tíz méterre ült az egyik padon három lány. Másodévesek voltak az egyetemen, ahol ti is tanultok.

- aha. - ekkor vetted észre, hogy egy csapat fiú közeledik veletek szemben. Pontosabban fogalmazva, csak négyen voltak, de elegen voltak ahhoz, hogy mindkettőtökben életre keljen a szorongás. Ismerős szőke hajat világítottak meg az utca sárgás lámpái, arcát nem nagyon láttad, de testalkata is ismerős volt. - Jiyeon, azok Potter-ék. - kaptál barátnőd kezéhez, rápillantva.

- innen felismerted?- hitetlenkedett, közben próbálta ő is beazonosítani a fiút.

- igen. Szerintem ő az. - suttogtad. Szíved egyre hevesebben dobogott, lábad megint zsibbadni kezdett, kezed izzadni. - ő az. - mondtad halkan. Mosolyod feltörekedett, bár elég erősen tartottad kordában.

- T/N, ne. - szólt rád mosolyod miatt. Igazából csak azt akartad megmutatni a fiúnak, hogy nélküle is boldog vagy.

- nyugi, nem fogok csinálni semmit. - forgattad szemeidet továbbra is vigyorogva. Jiyeon nem mondott semmit, előre bámulva szigorú tekintetével haladt tovább. Mosolyod egyre büszkébben ült az arcodon, kicsit sem fagyott le, amint közelebb kerültetek a fiúkhoz.

- szia, T/N. - köszönt rád az, aki tegnap volt barátoddal volt. Megtorpantál, ahogy neveden hívott. Ebből tudtad, hogy biztosan szó volt rólad a barátai körében. Véve a bátorságot magadon, szembe fordultál vele.

- már megint te?- kérdezted összefonva karjaidat melleid előtt. Barátai gúnyolódva kezdték lökdösni, csak az az egyetlen személy nem szórakozott jól. A srác összepréselte ajkait, megvakarta homlokát majd visszanézett rád.

- talán nem látod?- eresztett feléd egy játékos mosolyt. Cinikusan mosolyodtál el. Lopott pillantással néztél végig háta mögött az útszéli parkolókban, de sehol nem láttad a bordó színű kocsit.

- talán befuccsolt a TDI, amiért gyalog vagytok?- most te mosolyogtál rá játékosan. A srác barátaira nézett, de leginkább arra az egyre, akié a kocsi.

- az? Soha. - tette zsebre kezeit vigyorogva. Jiyeon melléd lépett, a füledbe akart súgni valamit.

- mi az a TDI?- szemeivel a négy fiút szugerálta kérdés felvetése közben.

- direkt befecskendezésű, turbófeltöltős motor. - súgtad vissza neki.- majd később elmagyarázom. - tetted hozzá. Volt barátod elismerő pillantásokkal jutalmazott, még ha te nem is láttad. Hiába suttogtatok Jiyeon-nal, hallható volt.

- egyébként, Han vagyok. - hajolt meg egy picit az előtted álló fiú.

- ideje volt bemutatkozni. - biccentettél felé.

- mindent a maga idejében. - vont vállat. - nem tartotok velünk? Az egyik szórakozóhelyre megyünk. - váltott komoly arcra. Mielőtt válaszolhattál volna Jiyeon szólt neked.

- T/N, menjünk vissza. - nézett rád. Rápillantva gondolkodtál mit kéne tenned. Tudtad, hogy a helyes az lenne, ha visszautasítanád az ajánlatot, és visszamennél Jiyeon-nal a kollégiumba. Viszont annyira megörültél, hogy volt barátod itt áll tőled két lépésre, hogy legszívesebben velük mentél volna. Tudtad, hogy még mindig érzel iránta valamit, ami nem nagyon akar elmúlni.- T/N!- sürgetett barátnőd. Ajkadba harapva néztél rá. Ő értette a célzást, hevesen kezdte rázni a fejét. - ne is gondolj rá!- lépett közelebb hozzád, kezedet szorosan megfogta. - holnap egyetem!- dobta be az érvet, amivel a maximalista énedet tudta előhozni. Csakhogy most vágyaid erősebbek voltak az akaratodnál.

- nos?- kérdezte Han, felvont szemöldökkel.

- megyek. - tépted ki karodat barátnőd ujjai közül. Meg akartad mutatni, hogy nem vagy annyira szégyenlős, mint amilyen voltál. Azt akartad, hogy a srác lássa, hogy változtál, hogy új kihívás lettél.

- T/N!- Jiyeon hangja idegesen szelte a levegőt. Felmérgelted őt ezzel a megjátszott önbizalommal. Nem tartotta helyén, hogy az exeddel mész bulizni.

- te is jöhetsz. - biccentett felé Han, de Jiyeon nem vette kedvesen szavait.

- csesszd meg, T/N!- sziszegte barátnőd, majd gyorsan hátat fordított, és elment onnan. Egyedül maradtál a négy sráccal, akik közül kettőt ismertél. Legalábbis az egyiknek csak a nevét tudtad.

- kicsit mérges. - nézett Jiyeon után Han.

- majd megbékél. - vontál vállat.

- szerintem rá kellett volna hallgatnod. - a szőke fiú hangjára szíved nagyot dobbant. Semmitmondó arccal indult meg előre, eredeti célállomásuk felé.

- ne is foglalkozz vele. - karolta át a vállad Han, így indultatok neki az éjszakának. - srácok, ti nem akarnátok bemutatkozni?- szólt a két fiúnak, kiknek még nem tudtad a nevüket.

- Changbin. - árulta el nevét a fekete, kissé hullámos hajú fiú.

- Minho. - biccentett a magasabb.