Chan x Minho x Changbin x Hyunjin x Jisung x Felix x Seungmin x Jeongin

5000IQ kérte ezt a részt, az igazság viszont az, hogy régebben írtam meg ezt. Egy kicsit féltem kitenni, de mikor láttam, hogy kérte úgy döntöttem itt az idő.

Ha valakinek ez már túl sok, megértem, nyugodtan skippeljétek a részt, nem kötelezek senkit arra, hogy elolvassa!
Aki viszont szeretné, annak jó szórakozást!💙

Chan

Sóhajtva parkoltam le az autóval a bevásárlóközpont előtt. A többiek szokásosan hangzavart csináltak, én és Minho pedig türelmesen vártuk, hogy lecsillapodjanak.

Mikor ez 5 perc után sem történt meg hátra fordultam.

-Srácok, figyelnétek egy pillanatra?

Mikor harmadszorra sem hallották meg, hogy szólok, Minho is közbelépett.

-Csend legyen!-ordította el magát.-Chan beszél, figyeljetek rá!

-Köszönöm!-néztem rá hálásan.-Mindenki kap egy papírt, rajta van, hogy miket kell megkeresnetek. Mi a kosarat visszük Minhoval, de Changbin is velünk marad most.

-Miért?-hördült fel értetlenül az említett.

-Mert nem bírsz megülni a seggeden és állandóan leversz valamit a polcról. Nincs kedvünk felesleges dolgokért fizetni, amiket eltörsz!-válaszolta flegmán Minho.

Duzzogva szállt ki az autóból, majd a többiek között szétosztottam a papírokat.

-Lehetőleg ne kerüljön olyan a kosárba, ami nincs rajta!-kiáltott utánuk Minho, miközben kihúztam a bevásárló kosarat a helyéről.

Bin még mindig szomorkásan baktatott mellettünk. Óvatosan megfogtam a kezét, de nem látszódott változás az arcán. Ebből már sejtettem, hogy valami nem oké.

-Gyere, keressük meg a leveseket!-húztam a megfelelő sor felé.

-Ehhez miért kell két ember?-nézett rám értetlenül.

-Beszélni szerettem volna veled amúgyis. Mi bánt téged annyira?-simítottam meg az arcát.

-Nem fontos.-rázta meg a fejét.

-Tudod, hogy nekem elmondhatod!-biztattam.

Nagyot sóhajtva öltelt át és a nyakamba fúrta a fejét.

-Néha azt érzem, hogy nem szeret Minho. Olyan érzésem van, mintha gyűlölne, de a többiek is mondták már ezt. Olyan furán viselkedik velük és velem is...-dörmögte a nyakamba.

-Tudod, hogy milyen! Nehezebben mutatja meg az érzéseit, de biztosan nem szeretett volna megbántani!-simogattam meg a derekát.

-Bin!-hallottam meg magam mögött Min hangját.-Tényleg így érzed?

Az ölelésemből kibontakozva fordult felé. Bánatosan bólintott, mire magához szorította.

-Kérlek ne haragudj! Néha nem veszem magam észre, de ígérem, javítok ezen magamon!-tolta el magától egy kissé, majd az arcához hajolva megcsókolta.

Majd kicsordult a szívem az örömtől miközben néztem őket.

-Menjünk, sok dolgot kell még vennünk!-paskolta meg Bin fenekét, mire az arca pirossá változott.

-Hyungok!-jelent meg a sor végén egy mosolygós Innie. A keze tele volt a listán szereplő dolgokkal. Egész hamar megtalálta őket! Boldogan szökdécselt felénk, amitől mindhármunk arcán hatalmas mosoly jelent meg.

-Ügyes vagy baba!-pusziltam meg a fejét.

-Ezt megvehetjük?-nézett ránk boci szemmel, miközben egy csomag gumicukrot tartott a kezében.

-Nem, vidd vissza!-mondta durván Minho.

-Oh, oké.-szontyolodott el.

Minho-ra néztem, aki egyből realizálta tettét.

-Innie!-ment utána.-Ne haragudj! Azért szeretném, hogy visszatedd, mert mikor megvettünk mindent szeretnénk ha választana majd magának mindenki valami fagyit.-fogta meg a kezét.-Vagy te ezt szeretnéd inkább?

-Nem, fagyit szeretnék!-mosolyodott el ismét.-Visszateszem akkor!-fordult meg, de előbb Minho magához húzta és adott az arcára egy apró puszit.

A többiek is visszatértek hozzánk, úgyhogy a fagyis pulthoz indultunk.

-Tudjátok, olyat válasszatok, amit meg is esztek!-karoltam át Felix derekát, hogy én is a fagylaltok közé jussak.

-Hyung, melyiket válasszam?-nézett rám nagy szemekkel.

-Nem tudod eldönteni?

-Nem!-biggyesztette le a száját.

-Mi lenne akkor, ha ezt választanád, legközelebb pedig a másikat?

-Hát jó!-egyezett bele, majd egy hosszú csók után Seungmin felé igyekezett.

Szerencsére hamar végeztünk, majd fizetés után mindenki nekiesett a saját jégkrémének.

-Hyung, megkóstolhatom a tied?-nézett rám nagy szemekkel Jisung.

-Tessék!-adtam a kezébe.

A végére nem csak ő evett belőle, hanem már mindenki. Nem bántam, de azért hagyhattak volna egy kicsit többet.

-Köszönjük hyungok!-öleltek át engem és Minhot. Sorban adtam a szájukra egy puszit, majd az autóba szállva elindultunk.

-Fiúk, tudnátok figyelni egy pillanatra?-szólt nekik Minho mikor már otthon voltunk és a vásárolt cuccokat pakoltuk ki a szatyrokból.

-Csak szeretnék bocsánatot kérni, amiért ilyen gorombán viselkedek veletek néha. Szeretlek titeket, ti vagytok a legjobb dolog az életemben, úgyhogy próbálok magamon változtatni!

-Mi is szeretünk hyung!-bújt hozzá Lix.

-Nem haragszunk!-csatlakozott az ölelésbe Seungmin.

Hyunjin és Jisung is megölelték az idősebbet, Innie viszont időközben elszunyókált a kanapén.

-Olyan édes!-puszilta meg a homlokát Bin.

-Felviszem a szobájába!-emelte fel óvatosan Hyunjin. Mindenkinek adott egy-egy apró csókot az arcára, majd a karjában felvitte az emeletre.

-Én filmezni akarok!-ugrált Lix.

-Én felmegyek Innie-hez és Hyunjin-hoz! Én is elfáradtam egy kissé!-dörzsölte meg a szemét Seungmin.

-Menj nyugodtan!-pusziltam arcon. A többiektől is hasonló módon elköszönt, majd felment ő is.

-Mit szeretnél nézni baba?-simogatta meg a fejét Bin.

-Nem tudom. Igazándiból, lehet nem is kéne nézni semmit. A többiekkel akarok lenni!-gondolta meg magát.

-Akkor menjünk!-húzta fel Jisung. Mi hárman követtük őket a közös szobánk felé.

Bent már Seungmin is az igazak álmát aludta, Hyunjin pedig mellette fekve simogatta az arcát.

Én a második ágyra feküdtem Bin-nel és Minho-val, Jisung és Lix pedig a kimaradt kisebb ágyra.

-Jó pihenést!-suttogtam, majd Minho derekát átölelve hunytam be a szemem.