Minho x Felix x Seungmin

Minho

Torkomban dobogó szívvel szálltam ki a taxiból. Gyorsan kivettem a csomagtartóból a bőröndöm, majd az utat kifizetve csaptam be a kocsi ajtaját.

Félve fordultam a reptér felé. Egyszerűen megszakadt a szívem, annyira csalódottnak éreztem magam.

Már vagy 10 perce álltam ott, magam sem értem miért. Az ég is kezdett beborulni, hamarosan pedig szakadni kezdett az eső is. Pont illett az időjárás a hangulatomhoz.

A telefonom csörögni kezdett, ám amikor megláttam ki hív gyorsan vissza is raktam a zsebembe. Nem vehetem fel, azzal csak rosszabb lesz minden!

Nagyot sóhajtva végül elindultam a bejárat felé. Az órámra nézve realizáltam, hogy nemsoká indul a gépem, úgyhogy sietős léptekkel indultam a pult irányába.

-Hyung!-hallottam meg távolról egy ismerős hangot. Értetlen fejjel fordultam meg, mire megláttam a hang tulajdonosát.

Felix volt az, mellette pedig Seungmin. Teltőtöl talpig vizesek voltak és a levegőt elég rendesen kapkodták; talán futottak, ezért?

Felém rohantak, de én nem tudtam mit csináljak, csak álltam ott, mint egy kérdőjel.

-Mégis mit gondoltál, ha?!-csattant fel Min mikor felém értek, majd egy erőteljes pofont adott az arcomra.-Hogy gondolod ezt, hogy csak fogod magad és elmész?!

-Min, hallgassuk meg inkább?-fogta meg a karját Lix, hogy lenyugodjon.

-É-én...nem tudom...-hebegtem.

-Komolyan? Ennyit jelentesz nekünk?-nézett rám hihetetlen arccal.

-Nem!-csattantam fel most én.-Sokat jelentetek számomra, szeretlek titeket jobban, mint bárki mást ebben a kibaszott világban, de...túl jók vagytok én pedig nem vagyok mellétek való!-mondtam keserűen.-Túlságosan sok bajt okozok nektek, meg kellene védenem titeket, de helyette csak további gondot akasztok a vállatokra! Sajnálom!

Elsírtam magam. Fájdalmamban a földre rogytam és folytattam a sírást. Nehéz belátni a valóságot; hogy mennyit szenvedtek miattam, én pedig nem próbáltam változni.

-Ha most elmész, akkor csak rosszabb lesz minden!-ült le mellém Felix, majd a nyakamba bújva elpityeredett.

Átkaroltam a derekát és szorosan magamhoz húztam. Ekkorra már vagy ezerszer darabokra tört a szívem, annyira szomorú és kétségbeesett voltam.

Éreztem ahogy Seungmin is leül mellénk. A kezemet megbökve jelezte, hogy mondani akar valamit.

-Kérlek, ne menj el! Nélküled...nem tudnánk élni! Kérlek! Könyörgök!-szipogta a sírás határán.-Ne legyél ilyen hülye, hogy itthagysz minket! Jobban fogunk szendevni, mint azelőtt!

-Mindent állandóan tönkreteszek! Nem érdemellek meg titeket sem, azt sem, hogy egy helyen maradjak veletek!

-Lehet, hogy benned van a hiba, de tudsz ezen változtatni!-húzódott hozzám közelebb.

-Már elkéstem.-hajtottam le a fejem.

-Dehogyis!-nézett Felix mélyen a szemembe.-Még rendbe tudsz hozni mindent, amíg nem késő!-simogatta meg az arcom.-Mi adunk neked egy második esélyt!-fogta meg a kezem Minnie-vel együtt.

Annyira vert a szívem, hogy azt hittem menten megáll. Összeszedtem magam, felálltam, velem együtt őket is felhúztam és hosszasan megöleltem őket.

-Köszönöm! Nem fogjátok megbánni, esküszöm megváltozok!-toltam el őket egy kissé és fejüket magam felé húzva csókoltam meg őket.

Sajnálom, hogy ilyen későn tettem ki ezt a részt! Nem igazán voltam és vagyok valami jól mentálisan, úgyhogy arra kérlek titeket, hogy ne lepődjetek meg ha lesznek ehez hasonló kisebb-nagyobb kihagyások! Szóval lesznek részek, de nem biztos, hogy olyan rendszeresen, mint korábban!

Remélem tetszett nektek ez a rész, legyen szép napotok!💙