Chan x Hyunjin x Felix

Hyunjin

Tökéletes embert választott Chan. Már amint megláttam a képen ismerős volt, de nem tudtam honnan és miért. Ma azonban válaszokat kaptam.

Felix és én korábban egy gimnáziumba jártunk. Ugyan nem volt osztálytársam, sőt, nem is egy évfolyaba jártunk, mégis teljesen belehabarodtam. Titokban szerelmes leveleket dobáltam a szekrényébe, szabadidőmben pedig csak róla álmodoztam. Azt gondoltam elmúlik ez, találkoztam Chan-nal, akibe szintén azonnal szerelmes lettem, majd összejöttünk. De most, hogy visszatért hozzám, aggódok magunk miatt. Bár nem tudja, hogy én írtam neki a leveleket, de nem tudnék kettejük között dönteni.

Miután hazaértünk, Chan rögtön elment fürdeni. Leültem a gépem elé, majd rákerestem a többszerelműség szóra. Nem gondoltam volna, hogy van ilyen hivatalos megnevezése; poliamoria. Ezek szerint van ilyen!

Megkönnyebbültem, hogy nem kell elzárkóznom mások elől, viszont kérdéses volt még számomra, hogy Chan mégis mit szólna ehhez? Vagy Felix? Hisz nem is ismerik egymást személyesen!

Chan ekkor jött ki a fürdőszobából, úgyhogy a pizsamámat felkapva indultam be.

Igen ám, de a gépemen véletlenül úgy hagytam mindent. Ez csak akkor tudatosult bennem, mikor kijöttem és Chan-t a képernyő előtt találtam.

-Hyun, nem szeretnél valamit elmondani?

-C-Chan, mit láttál az előbb?-rémültem meg.

-Szerintem ezt te is tudod. Szeretnél erről beszélni?

-Hyung, el kell valamit mondjak ezzel kapcsolatban. Felix, az új alkalmazott régen...a szerelmem volt. Szerettem őt, de évekig nem tudtam vele beszélni. Miután végeztem, találkoztam veled és ismét szerelmes lettem. De azt hiszem, még mindig...szeretem őt is!-hajtottam le a fejem.

Azt hittem kiakad, de ehelyett szorosan magához ölelt.

-Bízok benned Jinnie, hogy az igazat mondod. Őszintén szólva, nekem is szimpatikus, de nem ismerem jobban. Lehet el kéne majd hívnunk egy randira, mit szólsz hozzá?-simogatta meg az arcomat.

-Komolyan mondod, hyung?-örültem meg egyből.

-Fontos, hogy megismerjük előbb önmagát is, nem csak a külsejét.-puszilta meg az arcom.

-Úgy örülök ennek Chan!-öleltem magamhoz mégjobban és a fejem a nyakába temettem.

-Én is. De most menj aludni, holnap is nehéz napunk lesz!

-Jóéjt Chris!-csókoltam meg, majd az ágyba bújva hagytam, hogy magához öleljen.