Changbin x Hyunjin x Felix

-Szia Lixie!-jelent meg a kicsi szekrénye mellett Hyunjin.

-Szia hyung!-ölelte meg a magasat.

-Áll még akkor a délután?

-Persze! Alig várom, hogy mit terveztek!

-Az még titok egyenlőre!-tette a szája elé az ujját.

Felix álma teljesült azzal, hogy Changbin és Hyunjin barátkozni kezdett vele. Mindketten idősebbek voltak nála, ezért lehetetlennek találta, hogy valaha megismeri őket. Felix bátyja, Minho viszont az osztálytársa a két fiúnak, így hamarabb megismerkedett velük, mint ahogy azt gondolta. Tud róla, hogy az öccse két fiúba szerelmes, cserébe Felix pedig azt tudja, hogy Minho szerelmes az ő egyik barátjába, Jisung-ba.

-Délután találkozunk akkor!-búcsúzott a magasabb, majd átölelte. Közben észrevétlenül egy puszit nyomott a fejére, de ezt nem vette észre a másik.

-Láttam, hogy itt volt az egyik herceged!-ment mellé Jisung vigyorogva, mikor Hyunjin már elment.

-Nem bírom ki, annyira szeretem őt és Changbin-t!-ugrált örömében.

-Örülök, hogy örülsz!

-Tényleg, te nem is mondtad, hogy van-e valaki aki tetszik!-bökte meg a vállát.

-Elmondom, ha nem mondod el neki!

-Ismerem?

-Igen. Megígéred, hogy nem kotyogod el neki?

-Persze, tudok titkot tartani!

-Nos...-vakarta meg a fejét.-A bátyád, Minho az.

-Komolyan?-mondta elfolytott sikollyal.

-Most mi bajod?

-Te is bejössz neki!-mondta ki gyorsan. Szájára tapasztotta a kezét, majd a lehető leghalkabban elsikította magát.

-Tényleg?-lepődött meg, miközben teljesen elpirult és zavarában csak a cipője orrát nézte, mintha az olyan érdekes lett volna.

-Igen, úgyhogy mondd el neki! Ma délután menjetek el valahova!

-Rendben!-dobódott fel mégjobban.

Délutánra mind kettejük teljesen be volt zsongva. Az iskola előtt azonban el kellett búcsúzniuk egymástól, mert Felix-t már várta Changbin és Hyunjin.

-Most már elmondjátok hova megyünk?-nézett rájuk.

-Igazából egy cukrászdába, utána pedig úgy gondoltuk sétálgathatnánk a parkban. Nem nagy dolog, de gondoltuk tetszeni fog!-magyarázkodott idegesen Bin.

-Nekem nagyon tetszik!-mosolygott szélesen. A két idősebb szíve akkorát dobbant erre, hogy azt hitték szívrohamot kapnak ott helyben.

A cukrászdában Felix csak egy szelet csokis tortát kért mindössze, de az idősek nem engedték, hogy kifizesse magának.

-Igazán nem kellett volna hyungok!-pirult el Lix.

-Mi hívtunk el, a minimum, hogy kifizessük amit eszünk!

A parkban ugyan csendben sétáltak egymás mellett, Felix mégis imádta minden egyes percét. Egy padra leülve gyönyörködtek a virágokban. Pontosabban Lix; a két idősebb a kisebben gyönyörködött.

-Lixie!-szólalt meg végül Hyunjin.-Szeretnénk valamit mondani!

-És mit?-tért magához a bambulásból.

-Tudjuk, hogy mit érzel, és...az az igazság, hogy mi is érzünk veled kapcsolatban!-folytatta Bin.

A szőke ereiben megfagyott az összes vér amint kimondta ezeket az idősebb. 

-Hogy...

-Minho nem tud titkot tartani. Ne haragudj rá, csak segíteni akart nekünk! Nem akarta látni, hogy mindhárman félreérjük egymást.

-És most akkor...?-dadogott.

-Lennél a barátunk?-kérdezték szinte egyszerre.

-P-persze! Ez volt minden álmom!-mondta már-már a sírás határán. A két idősebb átölelte, majd egy puszit nyomtak az arcára.

-Nagyon, de nagyon szeretünk baba!-simogatta a hátát Hyunjin. Bin óvatosan az ölébe húzta és úgy ölelte magához szorosan.

-Én is titeket! Bár így maradnánk örökre!-bújt hozzájuk szorosan, miközben a könnyeit törölgette az arcáról.

-Ne sírj, mostmár itt vagyunk!-puszilta meg a fejét Changbin.

-Remélem Minho is boldog lesz, mikor hazamegyek!-jegyezte meg halkan.

-Jisung?-kérdezte mindenttudóan.

-Igen.

Hosszú csend következett. Nyugtatónak találták ezt, és akár órákat is eltöltöttek volna így. Együtt, egy csendes parkban, csak ők, hárman és senki más. Tökéletes.