Chan x Seungmin x Jeongin

Chan

-Papa!-hallottam meg egy hangot magam mögül. Álmosan húztam jobban magamra a takarót további alvás reményében, de valaki megakadájozott ebben.

-Papa papa papa!-húzta le rólam a takarót.

A hangzavarra Innie és Minnie is felkelt.
Pontosabban csak Minnie, hisz Jeongin nem volt mellettünk.

-Mi a baj Sujin?-kérdezte Seungmin a lányunkat.

-Megígértétek, ha jól fogok viselkedni az óvodában akkor elmegyünk a hétvégén a vidámparkba!-mászott be mellénk.

-Na és jó voltál?-kérdeztem.

-Igen, jól viselkedtem! Segítettem az uzsonnánál megteríteni a többieknek és mindig minden játékot a helyére tettem!-húzta ki magát büszkén.

-Akkor úgy tűnik tényleg megérdemled a vidámparkot!-mosolyogtam rá.-Hol van Apa egyébként?

-A konyhában van. Már csak rátok vártunk, hogy gyertek!-tette karba aranyosan a kezét.

-Akkor siessünk!-simogatta meg a fejét Minnie, majd Sujin-al együtt kimentek a szobából. Pár percig még mosolyogtam a szituáción, majd én is felkeltem az ágyból.

-Jó reggelt Innie!-karoltam át a derekát és egy puszit nyomtam a szájára

-Én is kérek!-viccelődött a száját csücsörítve Seungmin. Neki is adtam, mire Sujin is kérte a reggeli pusziját.

-Nekem bezzeg senki nem ad!-pusziltam meg neki a fejét és helyet foglaltam a székemen.

-Papa, reggel adtam volna neked, de akkor fáradt voltál! Apa és Apu is biztos adott volna neked!

-Biztosan!

-Legközelebb Papának időben kéne lefeküdnie, és akkor nem lenne fáradt!-jegyezte meg Jeongin, miközben szúrós szemmel rám nézett. Mosolyogva megvakartam a fejem, majd folytattam a reggelimet.

-Mikor megyünk a vidámparkba?

-Délután. Előtte még ebédelünk egy kicsit és utána indulunk, rendben?

-Az nagyon soká lesz!-dobolt a lábával a széken.

-Türelem rózsát terem! Addig rajzolgathatsz egy kicsit, jó?-javasolta Seungmin.

-Jó, rajzolok valami szépet!-állt volna fel a székből, de megállítottam.

-Állj állj állj, hercegnőm! Először is fejezd be a reggelit! Tudod, mindent szép sorrendben!

-Bocsánat!-huppant vissza.

Reggeli végeztével elmosogattam és az ebédet kezdtem el készíteni. Seungmin segített nekem, Innie pedig Sujin-nal játszott főzőcskéset.

-Hát ez nagyon finom volt!-hallottam Jeongin hangját a szobából.

-Mi jót főztél angyalom?-kukkantottam be kíváncsian.

-Csináltam tortát! Tessék kóstold meg te is!-nyújtotta felém a műanyag játékot.

-Nahát, ez tényleg isteni lett!-dicsértem.

-Megyek Aput is megkínálni!-szaladt ki a konyhába.

Mi is utána mentünk, majd mosolyogva néztük ahogy Seungmin is megkóstolja játékból az édességet.

-Hogy te milyen ügyes vagy!

-Berry szereti a tortát?

-Szerintem Berry jobban örülne ennek!-vett elő egy konzerv kutyaeledelt a szekrényből.

-Akkor adjunk neki belőle! Biztos éhes már!-fogta meg a kezem. Általában velem szokta megetetni Berry-t, szóval ketten kimentünk hozzá és egy kicsit játszottunk vele.

Mikor visszajöttünk az ebéd már készen is volt.

-Alig várom már a vidámparkot!-rugdosta az asztal lábát.

-Ha így viselkedsz mégsem megyünk!-szólt rá Minnie, mire rögtön nyugton maradt.

Ebéd után a vidámparkban a lehető legtöbb játékot kipróbáltuk amire felmehetett. Annyira elfáradt Sujin, hogy visszafele úton elaludt a kocsiban.

-Milyen édesen alszik!-simogatta meg a fejét Innie.

-Hosszú napja volt!-nézett hátra a visszapillantóból Seungmin.

Hazaérve bevittem a szobájába és lefektettem a kiságyába.

-Legalább hamar elaludt!-sóhajtotta Innie. Leültünk a kanapéra és a tévét kezdtük nézni.

-Szeretlek titeket!-jelentettem ki hirtelen. Meglepődve fordultak felém, majd mosolyogva öleltek át.

-Mi is téged, Chan!-bújt közelebb Jeongin, miközben Seungmin megpuszilta a fejét.

-Ennél tökéletesebb életet nem is várnék!-nyújtóztam egyet, majd hagytam, hogy a vállamra hajtva elnyomja őket az álom. Az ujjamon lévő gyűrűre néztem. Az emlékek hatására csak vigyorogni tudtam, mint a tejbe tök.

-Nagyon fontosak vagytok számomra!-suttogtam halkan, annak ellenére, hogy mindketten aludtak.-Örökké veletek akarok maradni!