Chan x Felix x Jeongin

Felix
Boldogan értem haza a többiekkel együtt a fárasztó próba után.

Szinte rögtön a közös szobánk felé vettem az irányt és az ágyon elnyúlva próbáltam lepihenni.

-Hyung!-jött be Innie álmos arccal. Az ágyat magam mellett megpaskoltam, jelezve, hogy feküdjön mellém.

-Olyan fáradt vagyok!-bújt hozzám.

-Pihenj akkor egy kicsit te is! Hosszú napunk volt!-öleltem át.

Kis idő múlva Chan is megérkezett, majd a másik oldalamhoz feküdve húzott magához.

-Szia Chan!-dörmögtem Innie vállába.

-Olyan édesek vagytok!-nézett ránk hatalmas mosollyal.-Aludjatok, itt leszek amikor felkeltek!-simogatta meg mindkettőnk derekát.

-Neked is pihenned kéne hyung!

-Én is pihenek, nem fogok most a gép előtt ülni!-takarta be magunkat.

-Akkor szép álmokat!-döntötte Innie a párnára a fejét.

Percek múlva már aludtunk is. Ez viszont nem tartott sokáig, mert megéreztem Chan hiányát a hátam mögött.

Már épp szólni akartam, hogy hova megy, mikor szipogást hallottam felőle.

Megfordulva láttam, hogy az asztala mellett ülve sír, felhúzott lábakkal.

Ez a sírás egy idő után átment szívszorító zokogásba, amit nem bírtam végignézni.

Közben Innie is felkelt, majd a síró Chan-t meglátva neki is nedves lett a szeme.

Felkeltem az ágyból és Chan mögé lépve öleltem magamhoz szorosan. Mikor ezt megérezte rögtön abbahagyta és a szemét törölgetve próbálta elrejteni a bizonyítékot.

-Add ki magadból hyung! Ne érezd magad emiatt rosszul!-simogattam meg a fejét.

-Nem akarom, hogy így lássatok! Ilyen...gyengének! Nem leader-hez méltó a sírás és a gyengeség!

-Attól még, hogy leader vagy, lehetnek rossz napjaid! Nincs ezzel semmi baj!

Innie is kimászott a takaró alól és Chan elé lépve borult a nyakába.

-Ne haragudj picur!-ölelte magához Chan.

-Olyan hülye vagy ilyenkor hyung! Mégis miért kellene haragudnom? Azért sírok, mert...nem is tudom miért! Ha meglátok valakit sírni én is elkezdek!

Mikor mindketten megnyugodtak hálásan fordult felém Chris.

-Szeretlek Lix! És téged is Innie baba! Ti vagytok a legfontosabbak az életemben!

-Miért sírtál?-nézett rá Jeongin lebiggyeztett ajkakkal.

-Stressz. Azt hiszem összegyűlt bennem és most kitört.-dörzsölte meg a szemét.

-Máskor nyugodtan mondd el, ha van valami!-néztem mélyen a szemébe.-Ne várd meg azt, hogy idegösszeroppanásod legyen!

-Ígérem!-ölelt magához, majd minkettőnk szájára adott egy apró puszit.

Páran már láttátok az új könyvemet, ami kivételesen nem poliamor ship-ről szól! Remélem tetszett azoknak, akik belekukkantottak az első részébe!💗