Chan x Hyunjin x Jeongin

Csodás reggel volt. Innie boldogan fordult át az oldalára, de egyből kipattant a szeme amint egy mellkasba ütközött. Ijedten ült fel, vagy legalábbis próbált volna, hisz rögtön fájdalom nyilallt a fenekébe. Ekkor realizálta, hogy anyaszült meztelen ő is és a mellette lévő két alak. Amint rájuk nézett elhűlve pillantotta meg két barátját, Chan-t és Hyunjin-t. Régóta szerelmes volt beléjük, de nem gondolta volna, hogy egy ágyban kötnek ki. Ráadásul a saját házi bulijukon!

Villámgyorsan kikelt és rekordsebességgel felöltözött. Sietve elhagyta a szobát, majd a házat is és egészen a lakásáig futott. Amint kinyitotta az ajtaját rögtön zokogni kezdett. Csak reménykedni tudott, hogy nem emlékeznek semmire! Ő sem értette miért sírt, valószínűleg rettegett a lehetséges következményektől, amik bármelyike bekövetkezhet.

○○○

Az eset óta nem mozdult ki a lakásából, csak ha a boltba kellett lemennie. A barátainak sem válaszolt egyetlen üzenetére sem, csak annyit írt nekik, hogy náthás lett és egy ideig nem találkozhat velük. Teljesen maga alatt volt, úgy érezte nem tudná senkinek elmondani, hogy mi bántja ennyire. Odaadta a legnagyobb kincsét két olyan embernek, akik azóta nem is érdeklődtek felőle. E tényt nagyon nehezen bírta elfogadni. Lehet, hogy a két idősebb direkt leitatta, majd némi szórakozás után nem is akarnak foglalkozni vele többet!

Karikás szemmel ült az ablaka mellett, miközben sokadjára sírta el aznap magát.

A csengő hangjára viszont abbahagyta és kíváncsian az ajtó felé nézett. Nem törődve a borzalmas kinézetével nyitott ajtót. Meglepődve pillantotta meg két szerelmét.

-Innie!-virult fel Hyunjin amikor meglátta és a nyakába borult. Ám Innie mérgesen ellökte magától, bármennyire is jólesett neki az idősebb közelsége.

-Mit akartok?-nézett rájuk kifejezéstelen arccal.

-Bocsánatot jöttünk kérni!-lépett beljebb Chan is.

Jeongin torkában hatalmas gombóc keletkezett erre a kijelentésre.

-M-mivel kapcsolatban?

-Ami köztünk történt...két hete!-hajtotta le Hyun a fejét.-Kérlek ne haragudj ránk! Mi ketten is részegek voltunk, de emlékszünk mindenre. Rettentően éreztük magunkat, hogy nem kerestünk utána!

-És mégis mi volt az indok?

-Az, hogy mennyire szeretünk téged!-nézett rá Chan, mire Innie szíve hatalmasat dobbant.-Elküldhetsz ezekután minket bárhová, de ez az igazság! Szerelmesek vagyunk beléd már elég régóta!

Könnyes szemmel átölelte őket, miközben próbált nem elájulni az izgalomtól.

-Én is szeretlek titeket!

-Komolyan?-lepődött meg Hyunjin.

-Nem hittem volna, hogy valaha viszonozzátok!-sírta el magát.-Sajnálom, hogy csak úgy otthagytalak titeket! Nagyon féltem, hogy mit szóltatok volna!

-Ne sírj baba, nem haragszunk!

-Az elmúlt két hétben mást sem csináltam csak vártalak titeket!-nézett rájuk kissé dühösen.

-Engedd meg akkor, hogy helyrehozzunk mindent!-néztek bele mélyen a szemébe.

-Azt szeretnénk, ha eljönnél velünk randizni.

Zavarában lehajtotta a fejét.

-Persze, elmegyek veletek!

Örömében a két idősebb szorosan magukhoz ölelte.

Erre Jeongin elmosolyodott egy kissé és hagyta, hogy kettejük rengeteg puszival lepjék el az arcát.