Chan x Changbin x Felix

Changbin

Sok időt töltöttem Chan-nal és Felix-el amíg a kórházban voltam. Most, hogy ismét kiengedtek egy kicsit egyedül éreztem magam, egészen addig amíg Lix fel nem hívott.

-Binie hyung, nem lenne kedved eljönni valahová?

-Csak úgy? Mire gondoltál?

-Vásárolni!-mondta izgatottan.

-Rendben!-mosolyodtam el.

Megbeszéltük, hogy hol találkozunk és hogy mikor, majd letettem a telefont. Bő háromnegyed óra múlva már a pláza felé tartottam. Messziről is ki lehetett szúrni, merre van Lix, de amin meglepődtem, hogy Chan is ott volt.

-Sz-sziasztok!-hebegtem. Lix szorosan megölelt, amitől kissé tartottam, hisz mégiscsak Chan a barátja. De úgy tűnt nem zavarja ez, szóval visszaöleltem.

-Gyertek!-fogta meg mindkettőnk kezét és a bejárat felé húzott.

Vásárlás közben párszor rajtakaptam magam, hogy Chan-t és Felix-t bámulom. Pedig nem szabadna, ők már egymásra találtak!

Ezt a találkozót később több követte, amik során jobban megismertem Chan emberi oldalát. Nagyon aggódó és törődő volt velem is, nem csak Lixie-vel. Mindig kérdezgette, hogy jól vagyok-e, meg hogy bevettem-e rendesen a gyógyszereim. Igazán figyelmes tőle, hogy érdeklődik felőlem és hogy ezt komolyan is veszi.

Egy idő után pedig inkább magukhoz hívtak át, vagy filmezni vagy pedig csak úgy beszélgetni. Hetente találkoztunk, néhány kihagyással, ha Lix éppen a depresszív hangulatában volt.

Nekem viszont nyomta valami a szívemet. Egyszerűen nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy lehet közéjük állok. Rá is nyomták ezek a gondolatok a kedvemre a bélyeget; kissé lehangoltabb gondolataim lettek, mint azelőtt.

A mostani alkalommal nem igazán akartam átmenni hozzájuk. Kedvem sem volt semennyi, mégis elmentem valamiért.

-Binie hyung!-nyitott ajtót boldogan Lix, de amint meglátta az arcom az ő szája is rögtön lekonyult.

-Minden oké?-nézett rám Chan is.

-Persze, minden király!-ültem le hanyagul egy székre.

-Hyung, lehet nem jókor hívtunk át, de egy fontos dolgot szeretünk volna mondani!-fogta meg a kezem Felix.

-Ha nem szeretnél itt lenni, nyugodtan hazamehetsz, nem erőltetünk rád semmit!-simította meg a vállam Chris.

-Miről van szó?

-Szeretnénk, ha tudnád, hogy fontos vagy nekünk! Nem csak mint barát!

-Szeretünk téged, és lehet, hogy ezek után nem szeretnél találkozni velünk, de...nekünk több vagy, mint barát!

A szívem majdnem kihagyott egy ütemet, mikor meghallottam ezt.

-Én...is kedvellek titeket!-mondtam ki gyorsan.

-Biztos? Ha szeretnéd, adhatunk egy kis időt, hogy átgondold!

-Ezt már nem tudom jobban átgondolni!-álltam fel.-Szeretlek mindkettőtöket!

Megöleltük egymást hosszasan, majd Chan mindkettőnk arcára adott egy hosszú puszit.

-Hyung, megcsókolhatunk?-hajolt hozzám közelebb Lix.

-Nem kell megkérdezned, hát persze!-érintettem össze az ajkainkat. Chris ajkát is megéreztem a magamén. Őt is közelebb húztam, mire átölelte a derekamat az egyik kezével.

-Szeretlek titeket!-jelentette ki, miután elváltunk.

Mindezek után betettünk egy filmet és a kanapéra ülve bújtunk egymáshoz szorosan. Nem is igazán a filmre, hanem egymásra gondoltunk. 

-Azt hiszem ez volt a legjobb nap a világon!-mondta bágyadtan Felix, majd a vállamra hajtva a fejét elaludt.

-Itt alszol ma?-nézett rám nagy szemekkel hyung.

-Csak ha nem baj!-dőltem a mellkasára és lassan én is elaludtam.

VÉGE

Remélem nem untátok meg nagyon, hogy ilyen hosszúra sikerült ez a pár részes sztori!😅