Chan x Changbin x Jisung

Aq0a333 kérésére íme a következő rész!Bár már volt ez a ship, de az a helyzet, hogy nekem is a szívemhez nőtt, szóval jó szórakozást!

-Ajj!-sóhajtott Jisung, mikor hazaértek. Lefeküdt az ágyba, várva, hogy hyungja is mellé fog bújni.

-Aludj jól Sung!-feküdt mellé Changbin.

-Chan mikor jön haza?-nézett fel a szemébe.

-Nemsoká biztos!-ölelte át a másik derekát.-Addig be kell érned velem!-mosolyodott el.

-Ne butáskodj!-csapott a mellkasára.-Csak szerettem volna összebújva elaludni!

-Szerintem nem lesz bent sokáig!-fúrta a fejét a vállába.

-Hát jó. Szép álmokat hyung!-ölelte át.

Reggel arra kelt, hogy Changbin majdnem a teljes testével ráfeküdt.

-Hyung összenyomsz!-tolta le magáról óvatosan.

-Bocs!-morogta, majd magához húzva csókolta meg.

A másik oldalára fordulva remélte, hogy Chan is ott lesz, de csalódnia kellett. Senki nem volt ott, sőt, még a helye sem látszott az ágyon, hogy ott aludt volna.

Mérgesen felült, ami miatt Changbin is értetlenül felkelt.

-Elegem van! Most azonnal indulok a stúdióba!-pattant fel.

-Várj, mi az?-nézett rá értetlenül Bin.

-Megint nem jött haza Chan!-kezdett el öltözködni.

-Megyek én is!-kászálódott ki az ágyból ő is.

Fél óra múlva már mindketten a stúdió előtt álltak. Jisung határozott mozdulattal benyitott, ahol egy székében szunyókáló Chan-t talált.

-Hyung!-szólt hangosan, mire az idősebb felugrott ijedtében.

-Huh, hány óra?-nézett rájuk álmosan.

-Reggel 10! Nem jöttél haza megint!-kiabálta.-Hányszor megmondtuk neked, hogy ne terheld le magad, de nem hallgatsz ránk! Elegem van, hogy állandóan üres az ágy mellettem és soha nem bújhatok össze veled, mert állandóan itt vagy!-mondta már-már sírva. Kiviharzott a szobából, otthagyva kettejüket.

Chan leült a földre, felhúzta a lábát és lehajtott fejjel kezdte kémlelni a padlót. Mikor elkezdett rázkódni a válla Changbin rögtön tudta, hogy sír az idősebb. Óvatosan leguggolt mellé és magához húzva simogatta a vállát és a hátát.

-Ne haragudj Binnie!-nézet rá könnyes arccal Chan.-Szörnyű ember vagyok!

-Ha még egyszer ezt hallom tőled én is megharagszom!-fogta meg az arcát.-Túl jó vagy erre a világra, de kérlek ne hanyagolj el bennünket a munka miatt!-csókolta meg.

Sírva bólintott, majd Bin vállára hajtva a fejét adta ki magából a könnyeit.

Percekkel később újabb két kéz ölelte át őket. Jisung visszatért és sírva szorította magához a két szerelmét.

-Ígérem, hogy mostantól kezdve rátok is szakítok időt! Nem érdekel JYP, nem vehet el titeket tőlem!-nézett a szemükbe mikor már megnyugodott annyira, hogy tudjon beszélni.-Szeretlek titeket!-csókolta meg őket.

-Mi is szeretünk!-bújt hozzá Jisung mégjobban.