Te és Seungmin 2 éve alkottok egy párt. Látszólag minden rendben van köztetek, de a négy fal között, mikor csak ketten vagytok a viták is jelen vannak. Ugyan is nagy BTS fan vagy, sokat hallgatod őket, Seungmin ebből szokott vitákat kezdeményezni. Neked egy szavad sem lehet arról, hogy ő más lányok képeit nézegeti. Esténként mikor bebújik melléd titkon reménykedsz abban, hogy átkarol, mint egykor füledbe suttogja mennyire szeret, puszikkal hallmozna el és jó éjszakát kívánva térnétek nyugovóra.
Eltiltott más fiúk bandák zenéitől, a féltékenysége úrrá lett felette és csak ebből irányít. Ebből adódóan volt mersze arra dönteni, hogy a Stray Kids tagjaitól is eltiltson.
Talán ez volt az eddigi legnagyobb veszekedésetek. A féltékenység két jelre utalhat. Szeret és csak azért féltékeny, vagy mert nem bízik benned.
Elhatároztad, hogy beszélni fogsz erről az egyenlőtlenségről, ami dúl köztetek.
Barátod a nappaliban nézte a televíziós műsorokat. Belépve a helyiségbe a távirányítóért nyúltál, hogy kikapcsolhasd a a figyelmét elvonó készüléket.

- mi a baj ?- fordította feléd mosolygós orcáját, ám mosolygása alább maradt, mikor meglátta a komoly arcodat.

- Seungmin, beszélnünk kell. - helyezted magad törökülésbe.

- mondjad. - fordult egész lényével feléd.

- úgy érzem, mintha...el lennék nyomva melletted.- motyogtad halkan. - mármint nekem egy szavam sem lehet arról, hogy más lányokat nézel meg elég látványosan, de más bandákat nem hallgathatok, mert egyből azzal jössz, hogy megcsallak. - mondandód vége felé szemed kezdett bekönnyesedni.

- nem is nézegetek más lányokat. - ráncolta homlokát.

- ugyan már Seungmin ! Akárhányszor elmegyünk egy lány mellett mindig visszanézel rá. A telefonod is teli van más lányokkal. Azt hiszed nem látom ? - mutattál a dohányzóasztalon pihenő mobilra.

- nem tudom mi ütött beléd, de gyorsan fejezd be. - pattant fel.

- eltiltottál a tagoktól ! Miért nem bízol bennem ?- álltál fel te is.

- én bízok benned, T/N. - fogta meg válladat.

- nem úgy látszik. - ráztad a fejed sírva. Seungmin kezeit elvette válladról és egyenesen megállt előtted.

- mit akarsz ? - tekintete ködös lett, semmit nem lehetett kivenni belőle.

- változtassunk ezen. Bízz bennem jobban, kérlek ! - törölted le a könnyeidet.

- értsd már meg, én bízok benned ! - tette össze a kezeit.

- akkor miért nem hallgathatok fiú bandákat ?! Miért nem találkozhatok a tagokkal ?! - kérdezted erélyesen.

- velem ne kiabálj ! - a fiú keze lendült és arcodra csapódott tenyere. Az erőtől oldalra bicsaklott a fejed, kezed a sajgó területre kaptad. Szemeid kétszeresére nőttek, amint realizálódott benned mit tett Seungmin. Sose gondoltad volna, hogy ezt megteszi veled. - T/N...- szedte ki hajadat az arcodból.

- menj innen. - hátráltál.

- biztos ezt akarod ? - vonta fel szemöldökét közben közeledett hozzád. Jelen pillanatban féltél tőle, ha meg mert ütni akkor mást is megtehet. Félve bólintottál. - rendben. - vont vállat és elindult fel. Sokkoltan ültél le a kanapéra, kezedet az arcodra tetted és hitetlenkedve néztél a semmibe. - itt van a kulcs. - dobta melléd a lakás kulcsát. Könnyezve néztél rá, végig nézett rajtad majd kilépett a házból.

- pedig már az esküvőt terveztük. - motyogtad a jegygyűrűdet nézegetve. Sírva terültél el a garnitúrán.
Végül sírásod álomba ringatott.

Édes álmodból a telefonod csörgése ébresztett fel. Fájjó fejjel mentél a konyhában hagyott csörgő mobilért. Szemeid annyira fájtak, hogy csak hunyorogva tudtad nyitva tartani, nehezen tudtad leolvasni a képernyőről Hyunjin nevét.

- igen ? - szóltál bele rekedtes hanggal.

- szia T/N, Seungmin megjelent a dormban pár táskával..történt valami ? - kihangosítottad a telefont, hogy tudj tölteni magadnak egy pohár vizet.

- elküldtem..- kortyoltál bele a vízbe.

- miért ? - igazából már te sem tudod. Egy pofon volt, semmi több. Talán a félelem miatt cselekedtél így.

- megütött én meg megijedtem tőle és elküldtem. - ittad meg az utolsó kortyot is.

- értem..és arról tudsz, hogy most itt ül a nappaliban, ölében egy másik lánnyal ?- a hallottak alapján kezedből kicsúszott a pohár. Nagyot koppanva a padlón tört össze, mint ahogy a szíved. - ez mi volt ?

- h-hogy mit csinál ? - kapaszkodtál meg a pult szélében.

- azt mondta ennyi volt a ti kapcsolatotok. - ha ennyi lett volna, hogy talált magának ilyen hamar barátnőt ?

- én csak elküldtem, nem egy életre gondoltam ! - rogytál sírva a földre, bele a szilánkokba. Az üvegszilánk bele hatolt tenyered bőrébe és felhasította azt.

- mi volt az előbb az a hang ?- nem bírtad visszatartani feltörekvő sírásod. A fiú fültanúja lehetett darabokra törésednek. - T/N ? Mi történt ? Válaszolj !- egy értelmes szó sem hagyta el ajkaidat. Vérző tenyered felvezetted hajadhoz és idegesen túrtál bele. Nem tudtad eldönteni melyik fáj jobban. A szíved vagy a kezed. - T/N ! Válaszolj már ! Ha nem válaszolsz oda megyek ! - még jobban sírni kezdtél. Mondani akartad, hogy nem kell, nincs semmi baj, de a sírás és az idegesség szinte összeroppantotta a tested minden porcikáját. - öt perc és ott vagyok. - nyomta ki a telefont. Hajszálad egyike beleakadt a sebbe, ami egy elég fájjó szisszenést váltott ki belőled.  Lábadba hirtelen nyilat bele a fájdalom. Oda kapva a tekinteted láttad meg folyni belőle a piros folyadékot. Nehezen álltál fel és sétáltál a kötszerért. Hiába jutottál el odáig, nem éred el. Sóhajtva csúsztál le a földre. A bejárati ajtó nyitódása zavart meg téged. Hyunjin lépett be rajta. Amint beért a konyhába szeme a vérs padlóra terelődött aztán rád. - mi történt ? - rohant hozzád.

-  beleestem a pohárba. - mutattál a törött pohár darabokra.

- gyere. - segített felállni, rá támaszkodva elkísért az egyik székhez. Oda leültetett és ment a kötszerekért, amik félig kint voltak a szekrényből.

- Seungmin ilyen hamar túl tette magát rajtam ? - kérdezted a téged ellátó fiút. Keze megállt a mozgásban és felemelte rád szemeit.

- most nem vele fogsz foglalkozni. Bekötöm a sebeidet és mész aludni. - folytatta tevékenységét. Erőd nem volt vitába szállni, azért az rosszul esik, hogy terelte a témát.

Bekötötte a sebeidet, felkísért a hálószobába, ott addig ült amíg el nem aludtál.