A buszon ültél, fülesedből kedvenc zenéd szólt. Azon gondolkodtál mi lenne az utolsó gondolatod, ha hirtelen érne el a halál. Például egy balesetben.

A busz megállt az egyik megállóban, tekinteted a nyíló ajtókra tévedt. Hárman szálltak fel. Elsőnek egy idős hölgy, mögötte veled egyidős lány, mögötte egy srác, aki hasonló korban lehetett, mint te.

Te a buszsofőr mögötti sorban ültél, a srác a másik oldalra ült le, majdnem a te üléseddel párhuzamban.

Volt valami az arcán, ami megfogta figyelmedet. Nem maszat, vagy folt, semmi ilyen hasonló. Hanem a szépség. Gyönyörűnek vélted, ahogy a nap megvilágítja egy csíkban arcát, haját, és szemét, ami ragyogott a napfény hatására.

Azonban a bámulásodat ő is észre vette. Túlságosan feltűnően bámultad őt. Elsőnek mozgolódásba kezdett, végül nem bírta, így hátra fordult.

A tekintetedet elkapta. Megijedtél, be is pánikoltál. Nem volt jobb ötleted. Nem kaptad el fejedet, nem tartottad a szemkontaktust.

Amit a legjobbnak láttál az az volt, hogy be kellett kancsulnod. Reflex szerűen kaptad mindkét szemedet az orrodra, így játszva el a kancsal lányt. Hogy fokozd idétlen viselkedésedet egy mosolyt is elejtettél felé.

Kevés kellett a srácnak, hogy ne nevesse el magát. Inkább visszafordult az ablak felé. Látta, hogy nem vagy kancsi, hanem csak játszottad, hiszen nem voltál olyan gyors, mint ahogy azt képzelted. Ezért is röhögte el magát, de persze csak halkan.

A megállóban, amiben leszálltál rögtön kaptad elő telefonodat. A névjegyzékben kikerested legjobb barátnőd telefonszámát, s hívni kezdted. Amint felvette belekezdtél mondanivalódba.

- hallod, a buszra felszállt egy srác, és én meg jól megbámultam. Furán volt helyes, szó szerint vonzotta a szememet. És hallod, addig bámultam, amíg oda nem nézett rám, és...- saját bénaságodon kezdtél el nevetni, amit barátnőd nem értett, de már ő is nevetett.

- és mi?- kérdezte várakozva, de közben nevetett.

- ahelyett, hogy elnéztem volna...- muszáj volt leülnöd egy padra. Annyira nevettél, hogy hasad is belefájdult.

- na mondjad már!- sürgetett, de csak jobban nevettél.

- szóval, ahelyett, hogy elnéztem volna, eljátszottam, hogy bekancsultam. - röhögted el még jobban magad.

- Jézus, te csíra!- röhögött veled együtt. Mély levegőt vettél, hogy nyugtasd magad. - legalább látta, hogy kancsi vagy?

- igen, és rámosolyogtam. - tetted hozzá, ami fokozta nevetését. - megyek haza, majd otthon felhívlak. Így is már mindenki engem néz. - fojtottad vissza nevetésedet.

- rendben. - tette le a telefont nevetve.

- furán helyes?- jött egy hang a hátad mögül. A mosoly lefagyott az arcodról. - ezt se mondták még rám. - vágódott le melléd a srác, akit a buszon bámultál.

Mit tennél?