A fiúk meghívtak magukhoz erre a hétvégére. Este a külön szobádban forgolódtál az ágyadban. Nem tudtál aludni, túlságosan meleg volt. Telefonodat nyomkodtad, de érezted, hogy egyre álmosabb leszel. Végül elszántad magad, letetted a telefont, és megpróbáltál aludni.
Az álmodban Changbinnel, és Hyunjinnel sétáltál be egy benzinkútba. A mostani Ukrán-Orosz háborúról beszéltetek. Kifele jövet mondtál olyat, ami Changbinnek nem tetszett.

- ha idáig elér a háború elég egy pisztoly, lelövöm magam, és kész. Egyszer úgyis meg kell halni. - vontál vállat.

- te nem fogod fel a jelentőségét, amit mondasz? - rivalt rád egyből Changbin. Megsértődtél, ahogy egyből leszidott. Ő előre ment a kocsihoz, ti pedig ráérősen sétáltatok.

- nem hiszem el, hogy mindig van valami, ami miatt le tud cseszni!- mérgelődtél. Hyunjin csendben hallgatta végig. Mérgedben az egyik Topjoyos üveget, amit kezedben fogtál, földhöz vágtad. Ugyan széttört az üveg, de pár szilánk visszapattant Hyunjinre. Szemeid tágra nyíltak, amikor a fiú a földre esett. - Hyunjin!- guggoltál le hozzá. Szája mindkét szélét eltalálta az üvegszilánk. - Hyunjin! Kérlek ne haragudj!- vetted öledbe a fejét, s haját simítottad el arcából. Szája vérezni kezdett. Hirtelen a szeme is vérzésbe kezdett, amit nem tudtál hova tenni, mivel azt nem vágta meg az üveg. - Hyunjin!- sírtál. Csak azt tudtad hajtogatni, hogy ne haragudjon, nem direkt volt.

- nem haragszom. - mosolygott. Szipogva nézted őt. Kezdted megnyugtatni magad, hogy nem lesz semmi baj, amikor hirtelen a torka is vérezni kezdett.

Ijedten ültél fel az ágyadban. Sírtál az álmod miatt, remegtél is. Szobádból kirohantál, egyenesen Hyunjin szobájába. Aludt. Azonban ez nem érdekelt, nagyon megijedtél. Az ajtót becsuktad, s ráugrottál. Zokogva bújtál a nyakába. Tettedre összerezzenve kelt fel.

- T/N? Mi történt?- kérdezte álmosan. Hirtelen azt sem tudta mit csináljon veled. Te csak sírtál, nem mondtál semmit. Végül csak magához ölelt. Pár perc múlva megnyugodtál.

- rosszat álmodtam. Meghaltál az álmomban. - másztál le róla. - az én hibámból. - sütötted le a szemedet.

- de élek. - emelte fel álladat mutatóujjával. A nyakába ugrottál. - alszol velem?- kérdésén meglepődtél, de eszedben sem volt visszautasítani.

- igen. - dünnyögted nyakába. Kényelmesen elhelyezkedtetek, ő betakart titeket, de lerúgtad magadról a takarót, jelezve, neked meleged van. Végül hozzábújva aludtál el.