Amikor sírsz előttük

𝐶ℎ𝑎𝑛

Míg barátod a cégnél rótta mindennapjait, te addig az iskola padot koptattad. Kapcsolatotok friss és titkos, még legjobb barátnőd előtt is titokban áll. Chan elszerette volna mondani ország világnak, hogy te vagy a barátnője, viszont te nem akartad. Féltél, hogy ha megtudják, akkor az iskoládban lévő rajongók szörnyű dolgot tehetnek veled. Nem egy históriáról hallottál már, ami ilyen szituációból született. Chan és a barátnőd gyerekkori barátok, szüleik révén volt köztük annyi kapcsolat, hogy egy iskolába jártak, és egy évben váltottak egy szót. Barátnőd mutatta be neked a fiút, hátha végre lesz egy pasid, de ő úgy tudja semmi nincs köztetek, csupán csak barátság.

Szünetben barátnőddel sétáltál az udvaron mikor is szembefordított magával. Értetlenül álltál előtte.

- T/N, nekem el kell mondanom valamit és mivel azt mondtad, Chan csak egy barát el szeretném neked ezt mondani. Persze akkor is elmondanám, ha lenne köztetek valami, csak hát így bátrabb vagyok. - egy szégyenlős mosoly bújkált ajkán.

- mondjad. - mosolyogtál kedvesen.

- az az igazság, hogy sokkal többet érzek Chan iránt, mint egy barát iránt. Amikor meglátom a szívem egyszerre nyugszik meg és ver olyan hevesen, hogy majd kiugrik, a hasamban mintha valami motoszkálna,  ha szomorú vagyok, elég annyit mondania, hogy szia és jobb lesz a kedvem. - sokkolva hallgattad végig barátnőd áradozását. Nem akartál hinni a fülednek. Már-már könnyes szemekkel hallgattad végig.

- ré-régóta ismered...biztos...viszonozza..- erőltettél magadra egy mosolyt, a mondat végére már halkulni kezdtél. Iskola után volt egy találkozód barátoddal. Félsz attól, hogy elhagy téged a barátnődért. Hiszen őt jobban ismeri, mint téged. Sok mindent csinálhattak együtt.

A találkozón teljesen megfeledkeztél barátodról. Egész végig az járt a fejedben, hogy elhagy téged, érte. Chan ezt észre vette, kezét kézfejedre helyezte és aggódóan nézett rád.

- mi a baj, T/N ?

- semmi...- fordítottad el a fejed.

- ezt mond a hülyének, látom, hogy van valami baj. Mi a baj ? Valaki megbántott ? - guggolt le eléd.

- ne-nem csak...- remegett meg a hangod.

- csak ? - simított arcodra. - nem érzed jól magad velem ? - nem bírtad tovább. Szemeidből kibuggyantak a könnycseppek, egy mély sóhajt eresztettél ki.

- B/N szerelmes beléd.- néztél szemeibe. Meglepetten guggolt előtted. - és..és attól rettegek, ho-hogy...- nem bírtad befejezni a sírás miatt. Chan mindent megértett, gyengéden mosolyogott, miközben arcodról törölgette a könnyeket. 

- téged szeretlek T/N. Nem hagylak el senkiért sem. - mosolygott. - ne aggódj ezen. Nekem csak te vagy az egyetlen.

𝑀𝑖𝑛ℎ𝑜

Szüleiddel a viszonyod...azt most hagyjuk. Minho az a fiú az életedben, aki kirakózni képes a gyomroddal. Egyszer olyan kedves, hogy az már mesébe illő, máskor olyan bunkó, mint egy tuskó. Imád szórakozni az érzéseiddel, de nem csak a tiéddel, a többi lány érzéseit is szívesen használja ki.

Egy vitán vagy túl a szüleiddel, ugyanis négyest kaptál matematikából és nem ötöst.

Nos ez a gond velük. Mindig a tökéletesre törekednek. Nekik, ami nem ötös, az rossz jegy.

Mint ahogy ez a matek négyes is.

Egy parkban sétáltál zokogva. Utáltad, hogy mindig meg kell felelned. Az iskolában is bántanak e miatt. Te vagy a "stréber lúzer, aki sír, ha nem ötöst kap".

A gondolatra csak még jobban sírni kezdtél. Kezedet arcod elé tetted és futni kezdtél.

Minho éppen a barátaival baromkodott a parkban, mikor neki mentél. Nem tudta megtartani magát, így veled együtt került a földre. Barátai "huuu"-zni és "ooo"-zni kezdtek.

- ennyire helyes nem vagyok, hogy sírj. - intézte feléd cinikusan szavait.

- érzéketlen bunkó...!- csaptad meg az arcát. Felálltál és tovább rohantál. A park kihalt részére értél, ahol senki sem volt. Egy padra ültél le, összehúzva magad.

- sajnálom. - hallottad meg hangját.

- húzz el !- fel sem néztél rá. Minho lemondóan sóhajtott, majd felrántott a padról.

- történt valami ?

- mit érdekel az téged ?? Hirtelen fontos lettem, vagy mi ?? Tudod te milyen érzés, ha valaki játszik veled ?? Minek adsz reményt, ha nincs ?? Soha nem fogod felfogni, hogy mit teszel nap, mint nap több száz lánnyal ?? Hitegeted őket a nagy semmire !! Csúfolsz, mert stréber vagyok, viszont azt nem tudod miért sírok, ha nem ötöst kapok !! Sosem fogsz tudni megérteni !! Ha olyan szüleid lennének, mint amilyennek nekem vannak...nem lennél ilyen pocsék tanuló !!!! Utálom, mikor hozzám szólsz, ha kedvesen, ha bunkón !!! Utálom mikor a közelemben vagy ! Irritáló a jelenléted !! Amikor az anyámnak elmondtam, hogy beléd szerettem felpofozott, mert azt hitte miattad kaptam sorban az egyeseket, ami igaz is !! Miattad érzem magam pocsékul évek óta !! Nem vagy képes felhagyni a rajtam való szórakozásoddal ?? - Minho döbbenten állt előtted. Nem tudta mit csináljon. Még sosem vágtak a fejéhez ilyeneket.

- te most-

- tudod mit ?! Felejtsd el amit mondtam !! - hagytad faképnél.

Másnap az iskolában a padon fekve próbáltad kizárni a külvilágot. Minho barátaival lépett be az osztályodba. Ahogy meglátták őt csend telepedett a teremben tartózkodókra. Minho egyenesen a padod felé tartott. Tenyerével az asztalra csapott, mire ijedten ugrottál egy aprót.

- igazad van, érzéketlen bunkó vagyok ! Mégis...mégis van itt valami, ami...nem is tudom. Mikor meglátlak azt teszem, amit az eszem mond. És hogy az mi ? Az hogy bántsalak. Hogy miért ? Hogy jobban eltávodj tőlem, hogy megutálj. Miért ? Mert nem érdemellek meg. Te túl jó vagy ahhoz, hogy szeresselek. Ezért vagyok veled olyan, amilyen. De ha képes lennél szeretni egy olyan alakot, mint amilyen én vagyok...- az osztály hamarabb reagált, mint te. Mindenki olvadozni kezdett.

- most csak ugratsz ! - nevetted el magad unottan. - hagyj békén. - Minho végig nézett barátain, akik bátorították. Kezed után nyúlva rántott magára és ott mindenki előtt falta fel ajkaidat.

𝐶ℎ𝑎𝑛𝑔𝑏𝑖𝑛

Egy plázában voltatok ajándékot vásárolni testvéred szülinapjára. Már minden meg is volt, mikor a liftnél álltatok egy csapat lány tódult oda hozzátok.

- Changbin Oppa, nem akarod otthagyni ??

- te jobbat érdemelsz !

- egy ugyanolyan csi-

- nem fejeznétek be ?? Menjetek innen mielőtt hívom a rendőröket, és zaklatásért feljelentem mindegyikőtöket !! - tolt be téged a liftbe.

Nos igen... mindennapi az ilyen jelenség. Lányok rohamoznak meg titeket és vagy téged vesznek a szájukra, vagy éppen a pasidat próbálják lenyúlni úgy, hogy te is ott vagy. Ha nincs is olyan nap, mikor nem tudtok nyugodtan sétálni, akkor üzeneteket kapsz, hogy nem vagy Changbin mellé való. Az elején még nem érdekelt, de mikor kaptál egy olyan üzenetet, hogy ne gondold, hogy egy idol melletted marad, aggódni kezdtél bizalma kapcsán.

- Jagi, csak is téged szeretlek, okés ?- fordította állad maga felé. Aprót bólintottál. A liftben a lámpák pislogni kezdtek, és hirtelen meg is állt minden. Pánikolni kezdtél. A levegőt mélyebben vetted, a falnak toltad magad, ami mentén csúsztál le a földre. - hé hé, minden rendben ? Falfehér lettél. - guggolt le eléd.

- ne-nem kapok levegőt ! - kapaszkodtál karjaiba. Teljesen bepánikoltál. Fóbiád van, félsz a zárt helyekről.

- de hisz van levegő. Baba, ne szórakozz ! - nézett rád szigorúan. Szemeid ide oda cikáztak az egyre szűkebbnek tűnő helyiségben. Kezével arcodat fogta meg, így kényszerített, hogy szemeibe nézz. Mikor meglátta könnyes szemeidet rájött, hogy nem szórakozol. - nyugodj meg. - ölelt magához. - Oppa megvéd. Ha kell szájon át keresztül lélegeztetlek.- kuncogta füledbe.

- e-ez bi-bizarr volt..

𝐻𝑦𝑢𝑛𝑗𝑖𝑛

Hyunjin mostanában egyre ingerültebb. Mindenben megtalálja a hibát. Minden kis vacakért hisztizik, ha valami nem úgy sül el, ahogy ő azt eltervezte.

Mint a mai vacsora. Meghívta pár iskolai barátját vacsorára, ám olyasmi történt, amit soha nem tudsz elfelejteni.

Hyunjin egyik barátja utánad ment a konyhába. Te a mosatlant pakoltad el, így neki háttal álltál. A férfi mögéd osont, kezével átkarolta derekadat, míg a másikkal szoknyád alá nyúlt. Azonnal meg akartál fordulni és felpofozni a fickót, ám teljes testével nyomott a mosogatógépnek. Rendesen megijedtél. Szemed a mosatlanokra tévedt. Kezedbe vettél egy poharat, amit lelöktél a padlóra. Apró szilánkokra tört az üvegpohár. A zajra Hyunjin felfigyelt s rögtön a konyhába rohant. Pont akkor ért be, mikor a pasas hozzád ért. Azonnal leszedte rólad és ki is dobta a lakásból, a többivel együtt. Te a konyhában ültél a földön sokkolva.

- nem lett volna egyszerűbb a nevemet kiabálni ??- szedte fel a szilánkokat.

- befogott szájjal nem...- bökted oda szúrósan.

- valami mást nem tudtál volna ledobni, ami nem törik, huh ?? Oda egy pohár. Gratulálok.

- jobban aggódsz egy pohárért, mint értem ?? - pattantál fel a földről.

- nem ezt mondtam !

- de nagyon is úgy hangzott !! Miért vagyok mindig én a hibás ?? Miért hibáztatsz azért is, amit te követtél el ?? Mi lett veled, Hyunjin...?- engedted el könnyeidet.

- dugott volna meg ! - mondta szemeidbe, mire kezed lendült és arcon vágtad. Akkora erővel adtad neki, hogy oldalra bicsaklott a feje. A düh ellepte elméjét. Dühös szemekkel közeledett feléd, ami hátrálásra kényszerített. Kezeivel válladnál fogva lökött neki a falnak erőből, egy fájdalmas nyikkanás hagyta el ajkaidat. Kezét lendítette, mikor összehúztad magad és sírva csúsztál le a földre.

- sajnálom...- motyogtad sírva. - sajnálom... sajnálom...- kezét le engedte maga mellé. Térdre állt és úgy ölelt magához.

- nekem kellene sajnálnom.

𝐽𝑖𝑠𝑢𝑛𝑔

Barátnőd azzal vádolt meg, hogy közted és barátja közt van valami, ami több, mint barátság. Fogalmad sincs, hogy ezt honnan vette, de rögtön tagadtan, ugyanis semmi közöd a barátjához, ráadásul neked is van valakid, mégpedig Jisung. Nem értetted miért találta ki ezt a baromságot. Mindenesetre aggasztott, hogy Jisung elhiheti ezt a pletykát, de tudtad, hogy benned bízik és nem másnak a szavainak. Nincs az az isten, hogy megcsald őt.

Egy nap barátnőddel találkoztál, azt hitted legalább most befejezi ezt a vádaskodást, de tévedtél.

- addig fogod mondani, míg felmérgelsz és tényleg lefekszek vele !- csaptál idegesen az asztalra.

- legalább meg lesz a harmadik. - tapsolt barátnőd.

- milyen harmadik ?? Első sem volt és nem is lesz !!

- aha, persze.

- semmi bizonyítékod nincsen !

- múltkor hozzátok ment, mikor összevesztünk.

- úgy, hogy ott volt Jisung is ! Nem gondolhatod komolyan, hogy akkor csinálnánk, sose tudnék a barátodra úgy tekinteni, mint Jisungra ! Jobb ha felfogod ! - táskádat válladra vetted és mentél is haza. Otthon Jisung várt rád. A frusztráció annyira összegyűlt benned, hogy már a könnyeid kicsordultak. Idegesen vágtad be a bejárati ajtót. Táskádat ledobtad a földre és mentél megvígasztalódni barátodhoz.

- T/N, mi történt ?- kérdezte döbbenten Jisung. Felállt a helyéről, majd oda sétált hozzád.

- te ugye hiszel nekem ? Ugye tudod, hogy sosem csalnálak meg ?? Kérlek mond azt, hogy bízol bennem ! Én ezt már nem bírom !- borultál karjaiba. Hirtelen azt sem tudta, hogy mi bajod van, miről beszélsz, de utána hamar rájött.

- persze, hogy hiszek neked. Te vagy a mindenem, bízok benned, Jagi. - tolt el magától, és letörölte könnyeidet. - szeretlek.

𝐹𝑒𝑙𝑖𝑥

Mostanában Felix jobban figyel a videójátékjaira, mint rád. Természetesen szemet szúrt ez neked. Próbáltál erről beszélni vele, de amint haza érkezik ledobja magáról a felesleges ruhát, cipőjét leveszi és leül játszani.

Hetek óta ez megy. Már kezded feladni a szóra bírását.
A fiúk tanácsára készítettél egy gyertyafényes vacsorát, legszebb ruhádat vetted fel, egy kis sminket tettél fel arcodra, két boros pohárba öntöttél bort, aztán vártad haza barátodat.

A bejárati ajtó nyitódott s egy fáradt, álmos Felix lépett be rajta. Cipőjét komótosan vette le. Amint beért csak a gyertya adott neki fényt. Értetlenül ment a konyhába.
Meglepetten vett észre, téged és a vacsorát.

- ki ment az égő ? - nyúlt a villany kapcsolóhoz.

- nem. - mosolyogtál.

- akkor miért eszel gyertyánál ?

- téged vártalak. - felkapcsolta a villanyt, a hűtőszekrényből kivett egy dobozos üdítőt, lekapcsolta a villanyt, utána ment játszani. Hitetlenkedve néztél utána. Felálltál az asztaltól és mentél utána. - beszélnünk kell. - álltál meg előtte. Alaposan mért végig.

- készülsz valahova ? Csinos vagy. Arrébb mennél ? Nem látok. - majd fel tudtál volna pukkanni az idegtől. Kikaptad a kezéből a konzolt és elhajítottad.

- nem gondolod, hogy rám is figyelned kéne ?? Hetek óta a képernyőt bámulod ! Akárhányszor próbáltam veled beszélni, mindig az lett a vége, hogy a szobában sírtam, mert a barátom akkora tuskó lett, hogy nem képes velem foglalkozni !! A vacsorát is azért készítettem, hogy végre kettesben együnk, de te erre mit csinálsz ??! Leülsz játszani ! Oké, értem fáradt vagy, de akkor legalább fogd meg a kezem, húzz be a szobába és aludjunk együtt ! Úgy csinálod, mintha láthatatlan lennék, mintha nem is veled élnék. A bejárónővel jobban bánsz, mint velem ! Tettem valamit ellened ??- sírtad el magad. - de tudod mit ?? Élj a játékoddal ! Biztos szép gyereket fog majd neked szülni ! - fordítottál neki hátat. A szobába rohantál, magad mögött bevágtad az ajtót és az ágyba zuhantál.

Már meg sem lepődnél, ha felvenné a konzolt és játszana tovább.

Ám Felix belátta, hogy igazad van. Tényleg elhanyagolt téged. Utánad szaladt a szobába, de csak annyit látott, hogy az ágyban fekszel, alszol a takarót ölelve. Halkan sétált feléd, leült az ágyra, kezét hajadba vezette, hogy simogassa.

- sajnálom, hercegnő. - fogta meg arcodat. A takarót óvatosan vette ki kezed közül, és befeküdt a helyére. - szeretlek. - suttogta és megpuszilta a homlokodat.

𝑆𝑒𝑢𝑛𝑔𝑚𝑖𝑛

Lassan öt éve vagytok együtt. Boldog házasságban éltek, viszont van valami, ami elcsúfítja ezt a házasságot. Még pedig a gyerek vállalás. Hiába próbálkoztok vele évek óta, sosem sikerült. Kivizsgáltattátok magatokat, de nem találtak semmi problémát egyikőtöknél sem.

Seungmin már kezdte feladni a reményt, míg te nem. Próbált veled beszélni arról, hogy fogadjatok örökbe egy kisbabát, de te hallani sem akartál erről. Azt gondoltad, ha elég kitartóak vagytok, akkor sikerülhet. Sajnos ez a gondolat nem volt helyes.

Seungmin a bánatát italba fojtotta, így történt az, hogy egy másik lány ágyában ébredt. Persze erről te semmit nem tudsz.
Olyan bűntudat kezdte gyötörni, hogy nem tudta mit csináljon, hogy neked is jó legyen és neki is. Végül elvitt téged a Karib-tengerhez, ahol kettesben töltöttetek egy éjszakát. Aminek gyümölcse is lett.

Mérhetetlen volt a boldogság. Miután visszamentetek Szöulba rohantatok is az orvoshoz. Viszont olyan személlyel találkoztatok ott, akitől Seungmin nagyon tartott.

Az a lány ült a szülészeten, akivel megrontotta a házasságotokat. Míg te bent voltál vizsgálaton ő beszélt a lánnyal. Csak éppen nem vette észre, hogy te már kijöttél.

- te...- haraptad be az ajkadat sírásodat visszatartva.

- sajnálom, tudom nem mentség, de sokat ittam. - fogta meg kezed. Csalódtál benne, de nagyon nagyot. Mégsem tudsz rá teljes szívedből haragudni.

- tegyél meg nekem valamit...- törölted le könnyeidet.

- mit ?

- csókolj meg, de úgy, hogy tudjam sosem hagynál el. - több sem kellett neki, ajkaidat vette célba.

𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑖𝑛

Egy filmet néztetek. Nem volt szomorú film, inkább véres volt. Mégis annyira sírhatnékod lett a sok vért látva, hogy nem bírtad tovább. Nem akartad, hogy Jeongin meglássa könny áztatta arcodat, ezért azt mondtad neki, hogy kimész a mosdóba. Mikor kiértél a tükörrel szembe álltál és elengedted visszafojtott könnycseppeidet. Kezedet szádra tetted, nehogy barátod meghallja sírásodat, és aggódni kezdjen.

Jeongin kezdte furcsálni, hogy ilyen sokáig vagy a mosdóba. Aggódni kezdett. Felpattant és ment utánad. Mikor beakart menni, az ajtónak ment neki, mivel kulcsra zártad.

- T/N, minden rendben ?- tette kezét a falapra. Hangjára sikítva ugrottál össze. Gyorsan törölted le könnyeidet.

- i-igen. - hangod sokkal jobban remegett meg, mint ahogy azt vártad.

- nyisd ki az ajtót ! - hezitáltál. Nem akartad, hisz tiszta piros volt a szemed. - ha nem nyitod ki...berúgom ! - amennyire csak lehetett eltüntetted a sírásod nyomát és ajtót nyitottál. - mi a baj ?- ráncolta homlokát.

- se-semmi..- szipogtad.

- gyerekes vagyok, de nem hülye. Mesélj Oppának, mi a baj ?- húzott derekadnál fogva magához.

- tényleg nincsen semmi baj, csak a film..- fordítottad el a fejed.

- nem tetszik ?

- nem az, hogy nem tetszik, csak...túl véres...- néztél rá. Egy apró kacaj hagyta el ajkait.

- nézzünk valami mást ?- kérdezte mire biccentettél. - mit ?

- százegy kiskutya.