Barátoddal sétáltál az utcán, kézen fogva. Egy kávézóba mentetek be, vagyis csak te mentél, ő kint maradt foglalni egy asztalt. Leadtad a rendelést, amit odabent vártál meg, míg elkészítik.

- de azt nem úgy kell ! - kiáltotta az egyik srác, aki melletted ült a pultnál.

- ne dumálj bele, most én játszok ! - mordult rá egy mély hangú. Hangjára nagyot néztél, de nem foglalkoztál vele, vártad tovább a rendelést.

- de így veszíteni fogunk, ha így folytatod ! - nyúlt barátja kezéhez, hogy elvegye a telefont, de barátja elrántotta kezét, így meglökte a mögötte állót, aki italát szürcsölte. A pohár kiesett kezéből, aminek tartalma rajtad landolt.

- barmok ! - rivalt rájuk egy erőteljes hang. A hajad, arcod, válladnál, oldaladnál a ruhád teljesen olyan lett. A nadrágodra is jutott egy kevés. - ne haragudj! - fordult feléd, aki rájuk szólt.

- basszus...- préselte össze ajkait a két másik srác. - sajnáljuk ! - álltak fel egyből, és mélyen hajoltak meg.

- semmi baj...- fogtad össze hajad, és kicsavartad belőle a limonádét. - epres limonádé ? - néztél fel rájuk.

- igen...bocsánat ! - esedezett tovább.

- semmi baj, tényleg. - kuncogtad. - az epres az egyik kedvencem. - mosolyogtál rájuk. - de inni jobban szeretem, mint a ruhámból, és a hajamból mosni. - a két srác, akik játszottak elnevették magukat, míg a harmadik szigorúan nézett rájuk, majd rád mosolygott.

- Minho vagyok. - hajolt meg mosolyogva. - ez a kettő pedig Felix, és Jeongin.

- T/N. - mosolyogtál.

- engedd meg, hogy fizessük a rendelésedet, bocsánatkérés keretében.

- nincs szükség rá. Tényleg nincs semmi baj. - ráztad fejedet mosolyogva. - a barátom a közelben parkol az autóval, ott van ruhám.

- rendben. - engedte el a dolgot. Hitted ezt. - legalább abban segítsünk, hogy kivisszük a rendelésedet.

- ha elfogadom megnyugszik a lelketek ? - kuncogtad el magad.

- az enyém nyugodt. - vont vállat Felix, majd Jeonginra nézett, aki egyetértően bólogatott. Minho egy szúrós pillantást mert rájuk. - most mi az ? - kérdezte értetlenül.

- segítünk, és kész. - zárta le ennyivel Minho. Mikor készen lettek az italok, és a süti, amit barátod rendelt, a három fiú segített kivinni.

- melyik a ti asztalotok ? - fordult feléd Jeongin.

- a négyes. - telefonod csörgésbe kezdett. - oda vinnétek kérlek ? Ezt fel kell vennem. - nézted a képernyőt, amin "anya" feliratt villogott.

- persze. - indult el Felix. Te hátat fordítva nekik, vetted fel a telefont. - bazdki ! - suttogta Felix, s visszafordult barátai felé.

- mi az ? - kérdezte Minho. Felix csak a négyes asztal felé mutatott. - lehet nem ő a barátja...- motyogta.

- pedig az a négyes asztal. - mondta Jeongin.

- vigyük oda ezeket, és kérdezzük meg. - indult el Felix.

- ha ő az, én az arcába nyomom ezt a sütit. - morogta Minho.

- sziasztok ! - köszönt Felix a négyes asztalhoz érve barátodnak, és annak vendégének.

- hello. - biccentett a srác, majd visszahajolt a lányhoz.

- te vagy T/N barátja ? - kérdezte Jeongin.

- T/N ? Aha, miért ? - nézett rájuk barátod.

- egy másik lányt csókolsz, haver ! - mutatott a csajra Minho.

- és ? Ez a mi dolgunk. Egyáltalán, ti kik vagytok ? - Minhonak betelt a pohár. Ahogy ígérte, a srác arcába nyomta a süteményt.

- a kibaszott Cupido ! - nyomta bele még jobban a süteményt az arcába. Felix kivette a szívószálat a turmixból, majd a srác fejére öntötte.

- ez nem véletlen volt. - mosolygott, majd lerakta a poharat az asztalra. - adios ! - indultak el hozzád.

- köszi, hogy oda vittétek. - tetted el telefonodat, miközben feléjük fordultál.

- nincs mit. - vette le Minho nagy fekete kabátját, majd rád terítette, és visszafordított.

- mit csinálsz ? - néztél rá értetlenül.

- sajnálom, T/N. - továbbra is csak bámultál rá, nem értve mi történt. - nem ő volt az igazi. - gondolkodóan pillantottál előre, majd rájöttél mire mondta. Egy könnycsepp csordult le arcodon.