Másnap reggel korán kellett kelned, ahogy Han-nak is, hiszen reggel nyolckor kezdődött az előadásotok, azután három óra múlva a következő. Pilláidat nyitogatva abban a pozícióban találtad magatokat, hogy te háttal feküdtél neki, ő pedig derekadat magához ölelve bújt nyakadba. Nem akartál felkelni, túlságosan tetszett az összkép, amit alkottatok. Azonban késni sem akartál, ezért inkább hagytad megtörni a varázst, kimásztál Han mellől, aki észrevéve hiányodat mocorogni kezdett.

- gyere vissza...- ölelte magához a takaródat, azzal akart helyettesíteni, de nem volt neki elég jó. Megszánva őt visszacsoszogtál az ágyhoz, de nem ültél le, vagy feküdtél vissza mellé. Csak megálltál ott, előtte, nézted nyugodt arcát. Érzékelte, hogy ott állsz, kinyitotta szemeit, tekinteted után kutatott, amit meg is talált. Felült az ágyon, lábait nagy terpeszre nyitotta, így közéjük tudtál állni. Két karjával átkarolta derekadat, hasadra fektette fejét, szemeit behunyta. Sokkot kaptál, amiből felébredve aranyosnak vélted őt.

- készülődni kéne. - túrtál bele dús hajába, azzal játszadoztál. Fejét rázta, miszerint ő nem akar menni, egyre jobban szorított magához.

- úgy sem lesz semmi olyan előadás, amin ott kéne lenni. - dünnyögte utalva arra, hogy maradjatok otthon. - legalább elvinnélek randira. - emelte fel fejét, hogy szemeidbe tudjon nézni. Meggyőzése mellé még próbált villantani egy csábos mosolyt.

- nem fogsz tudni rávenni, hogy ne menjek be. Még sose hiányoztam direkt. - lomboztad le képzeleteit, amiket rólad, és magáról alkotott.

- akkor itt az ideje. Ne legyél már ennyire jó kislány. - kezei lecsúsztak derekadról, combjaidban kapaszkodtak meg.

- ezt az egy napot kibírom, és te is. - váltál el tőle, nem engedve álláspontodból. A ruhás szekrényedből dobáltál ki egy farmert, és egy rózsaszín habos-babos pulcsit. Mire visszafordultál Jisung az ágyon terült el keresztben, két kezét fejéhez szorította. - na, Han. - másztál felé, s ráültél csípőjére. Erre rögvest kinyíltak szemei, meglepetten pislogott rád. - gyere velem az egyetemre. - súgtad fülébe, amint közel hajoltál hozzá. A fiú le volt döbbenve tetteden, teljesen sokk alá került.

- m-megyek.- nézett rád nagy szemekkel. Még sosem fordult elő, hogy egy lány miatt dadogjon, de annyira megilletődött, hogy még az arca is pírba borult. Győzelmes mosollyal vigyorogtál rá, utána gyorsan le is szálltál róla. Ruháidat kézbe kaptad, a fürdőbe rohantál öltözni. - anyám, ez a csaj. - felsőtestét felemelve nézte, ahogy kilépsz a szobából, az ajtó becsukódása után visszadőlt az ágyba. Öltözködés után a konyhában készítetted a reggeli kávédat, Jisung még az ágyadban pihent, Kangmin pont akkor lépett be a konyhába felöltözve, kicsit mogorva arccal, mikor a tejet tetted vissza a hűtőbe.

- jó reggelt. - mosolyogtál rá, ő azonban nem viszonozta a kedvességedet. Mormogott egy hellót, elhaladva melletted vett ki egy bögrét a szekrényből.

- minden oké?- ráncoltad homlokodat, ahogy figyelted mozdulatait.

- aha. - felelt szűkszavúan. A hűtőbe visszatett tejet vette ki, töltött belőle a bögrébe, azután nagy erővel csapta vissza a hűtő ajtaját.

- látom. - húztad el szádat. Kicsit összerezzentél a nagy csapkodásra. - Han a baj?- fordultál kávéd felé, a cukrot kavartad össze benne.

- nem tetszik, ahogy közeledik feléd. Több csajt siratott már meg, mint azt hiszed!- kelt ki belőle, visszafolytott hanggal próbált meg lebeszélni arról, hogy hagyd Han-t, és inkább keress valaki mást.

- megmondtam, hogy nem fogsz összetörve látni. Nem hagyom, hogy bántson. - vontál vállat, mintha nem lenne olyan fontos. Belül viszont reménykedtél, hogy Jisung mégis képes megváltozni, bármennyire utálod, el tudod magatokat képzelni hogy együtt vagytok.

- de az nem olyan egyszerű, T/N!- emelte égnek szemeit. - tudom, hogy érzékeny vagy, és hogy ha megbánt, az be fog találni. Nem akarlak miatta elveszíteni. - aggódott, hogy ha te és Han összevesztek, őt is meg fogod utálni. Szerette volna elkerülni, hogy rokonja miatt hagyd el őt. Itt esett le neked, mi miatt aggódik.

- várj. - tetted le a bögrét a konyhaszekrényre. - te azt hiszed, hogyha Han megbánt, téged is ellöklek magamtól?- aprókat biccentett beharapott ajkakkal. - Kangmin!- sóhajtottál fel, és magadhoz ölelted a fiút, aki egyből viszonozta az ölelést. - sosem haragudnék rád másnak a hibája miatt. - simogattad a hátát.

- még ha Han is teszi?- dörmögte hajadba.

- dehogy! Nem te vétettél ellenem, hanem Jisung. - bizonygattad őt mosolyogva.

- hát ti?- kérdezte Jisung az ajtóból, mikor meglátott benneteket ölelkezni. Kangmin elengedett téged, még párszor megpaskolta fejedet, azután bögréjét megfogta. A szobájába indult vissza, de mielőtt kilépett volna a konyhából megállt Jisung mellett.

- meg foglak verni, ha csak egyetlen könnycsepp csordul le az arcán miattad!- suttogta Han fülébe. A fiú csak a szemét forgatta a fenyegetésre, egyáltalán nem vette komolyan. Nem is tudta elképzelni Kangmin-t verekedni. Miután Kangmin kiment, újra kezedbe vetted a bögrét.

- elkészültél?- néztél végig a kicsit kócos hajú fiún. Ruhái kicsi igazítást igényeltek haja mellé, de egyébként minden rendben volt vele.

- idegileg teljesen. - ült le az asztalhoz. - idd meg aztán menjünk. - támasztotta fejét öklével az asztalon. Szemei időnként becsukódtak, akárhogy próbálta nyitva tartani őket.

- ahogy látom neked nagyobb szükséged van rá. - kezedben a bögrével sétáltál az asztalhoz. Megálltál mellette, a bögrét elé tetted. - ha túl édes így jártál. - borzoltad össze amúgy is kócos haját. Jisung-ot az sem érdekelte, ha egy kiló cukrot tettél bele, megitta.

- na menjünk. - állt fel az asztaltól. Kérdőn pislogtál rá. - most mi van?- bámult vissza értetlenül.

- nem akarod rendbe tenni magad?- mutattál rá, utalva kinézetére.

- a csajok így is buknak rám. - vont vállat, és kikerült nagy ívben. Ajkaid elnyíltak a szavakra, amiket kiejtett. Azt hitted bizonyítani akarja, hogy bejössz neki, illetve meg tud maradni egy lány mellett, nem hajt egyszerre többet. Nem szóltál neki erről a bizonyítási dologról. Rájöttél, hogy ő Han Jisung, nem fogja elszánni rá magát, az ígéretek betartására.

Az utcán, a ház előtt Jisung kocsija ugyanúgy parkolt, ahogy tegnap este septében leparkolt. Mikor megláttad az autót, eszedbe jutott az a nap, amikor lefröcskölt egy kocsis, miközben hazafelé tartottál az egyetemről. Azon a napon futott beléd Jisung, és azon a napon mutatta be neked Kangmin, mint rokonját. Felismerted az autót, a rendszámát is, sejtelmes pillantással nézted a fiút, mégsem szóltál semmit.

Az egyetemen páran megbámultak, mikor Han kocsijából másztál ki. Olyan érzés volt, mint azokban a tipikus rosszfiú-jólány sztorikban, amikor a lány kiszáll a menő srác autójából, és mindenki alaposan végig méri őket, majd megindulnak a pletykák. Nem húztad ki magad büszkén, de félénk sem maradtál. Úgy tettél, mintha nem bámulnának.

A teremben mindenki ott volt, kivéve a professzort. Te Minhee-t kerested, amint megláttad leültél mellé. Szokatlanul tapasztaltad, hogy valaki szintén leült. Han a szokásos helye helyett mellétek, pontosabban melléd ült le. Érdeklődve fordultál felé, amire csak vállat vont.

- innen jobban hallom a bajszost. - legyintett. Szemeidet forgatva fordultál vissza barátnőd felé. Valójában nem akart Hyorin mellé ülni, hiszen nem ment el hozzá este tízre, mivel nálad volt, téged fontosabbnak tartott. Ezzel Hyorin tudtára is akarta adni, hogy hagyja őt békén. Hyorin-t persze elöntötte a féltékenység, amint megpillantott titeket együtt. Keresztbe akarta húzni Jisung tervét, ezért gonosz mosollyal állt fel helyéről egyenesen hozzátok indulva.

- sziasztok. - ült le Minhee mellé. Te és Minhee meglepetten pislogtatok a lányra, aki kedves mosolyát vetette be ellenetek. Szándékai cseppet sem voltak ilyen kedvesek. Han már tudta, mit szeretne, legalábbis csak sejtette.

- szia. - köszöntél egyszerre barátnőddel. Jisung még morgásra sem méltatta őt.

- T/N, igaz?- támasztotta meg fejét öklével. Aprót bólintottál. Ismerted őt, viszont sosem beszéltetek még, hiába jártok egy kurzusra. Nem is értetted miért ült oda hozzátok. - tegnap este nálad volt Han, ugye?- szemeidet fájdalmasan forgattad meg, már rájöttél mit szeretne.

- igen. - sóhajtottál, s unott arccal figyelted Hyorin mosolygós arcát. Minhee kezdte kellemetlenül érezni magát, mivel ő pont köztetek ült, és fogalma sem volt arról, miről tárgyaltok éppen. Hyorin kérdésére is, de a te válaszodra még nagyobbat nézett.

- ti most randiztok?- meglepetten fordultál Jisung felé, ugyanis nem tudtad erre a kérdésre a választ. A fiú nem erőltette meg a gondolkodást, egyszerűen vállat vont, miszerint azt mondasz, amit akarsz.

- talán. - fordultál vissza Hyorin felé.

- be kell vallanom valamit. - váltott komoly arcra. Rápillantott Jisung-ra, tudatni akarta vele, hogy most vége lesz.