Jeongin
Elég komoly átbulizott éjszakán vagytok túl a fiúkkal. Mindenki fogyasztott elegendő alkoholt, ahhoz, hogy leigya magát. Kivéve Chant, aki vezetett, és téged, aki jól bírja az alkoholt, ezért nem is ütött ki annyira, csak picit. Hajnalban már a szobádban feküdtél, és próbáltál aludni, ám a zaj, ami a folyosóról jött, nem hagyott. Motyogás, és ajtó csapkodás volt. Megelégelve mentél ki. Jeongin, Seungmin, és Felix volt kint. Jeonginnak akartak segíteni, hogy kitudjon menni a konyhába enni.
- mit csináltok? Menjetek aludni, mielőtt Minho is felébred rátok!- próbáltad zavarni őket, de csak Jeongin karját, és derekát fogták, nehogy elboruljon a gyerek.
- csak segítünk neki kimenni enni!- mentette magukat Seungmin, ám te csak homlok ráncolva álltál előttük.
- éhes, ne nézz már így!- rivalt rád Felix. - ugye Jeongin, hogy éhes vagy?!- kért megerősítést a legfiatalabbtól. Karba tett kezekkel vártad Jeongin válaszát.
- é-én éhes vagyok...- motyogta, közben köztetek kapkodta tekintetét. Fejedet kezedbe temetted, majd felnéztél rájuk.
- srácok, ez a mosdó!- nyitottál be, és felkapcsoltad a villanyt. - a konyha arra van! - csuktad be az ajtót.
- Jeongin gyere.- fordult meg Seungmin, így Felixre maradt Jeongin testsúlya, viszont nem nagyon bírta el, hiszen egész súlyával rá támaszkodott. Pont a konyha ajtó előtt álltatok, mikor Felix felmondott, és elengedte Jeongin testét. A földön hanyat fekve emelte magasba a kezeit, majd nagyon vékony hangon megszólalt.
- hun' a rizsa?- nézett rád hunyorítva I.N.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro