Hyunjin nem ment messze. A kocsijában várta meg, míg leoltod az összes lámpát, és elalszol. A telefonján ellenőrizte elérhető állapotodat.

Mikor a lámpákat sem látta égni, a telefon sem jelezte neki, hogy elérhető vagy-e, úgy döntött, bemegy.

Az ágyban feküdtél már, próbáltad kényelmes pózba hozni magad, ami a hasad miatt nem nagyon akart sikerülni. Feladtad a próbálkozást, kapcsoltál egy zenét, s elaludtál a hátadon.

Az ajtó halkan kinyílt, halkan is csukódott vissza. Hyunjin a halvány holdfényben látott meg az ágyban. Közelebb sétált ágyadhoz, kezed kezébe vette.

Érezted, de azt hitted álmodod.

- T/N, hallasz...? - kérdezte halkan. Nyöszörögve fordultál másik oldaladra.

- már az álmomban sem hagysz békén ? - mosolyogva nézett végig rajtad. Cipőjét levette, kabátját a földre dobta, és befeküdt melléd.

Óvatosan ölelt át. Az álmodban melegséget éreztél, közelebb bújtál hozzá. Mosolyogva szorított magához.

Túlságosan élethűnek érezted, ezért felkeltél. A karok még mindig öleltek. Úgy fordultál meg, hogy azt higyje alszol. Kezét arcodra tette.

- nem megmondtam, hogy menj el ? - kérdezted miközben simogatta arcodat.

- elmentem...csak visszajöttem. - motyogta halkan.

- akarod, hogy tökön rúgjalak, vagy elmész magadtól ?

- ha tökön rúgsz, nem lesz a kicsinek testvére. - húzta ajkait ravasz mosolyra.

- tőled nem is kell. - rúgtad meg, aminek köszönhetően legurult az ágyról.

- ahh ! Te jó ég...ez fáj ! - kuporodott össze.

- szedd össze magad, és menj el. Nem érted, hogy rossz, ha itt vagy ? Mindjárt felhívom B/N-t ! Addig hívom, míg fel nem veszi. - másztál ki az ágyból.

- hé, hé ! - állt fel, és visszalökött az ágyra.

- basszus ! - kiáltottál fel. - ne lökdöss már, terhes vagyok, ha nem tudnád ! - nem mondott semmit. Feléd mászott, két kezedet lefogta. - m-mit csinálsz...? - szíved nagyot dobbant.

- két tűz közé kerültem, T/N. - csúsztatta kezét torkodra. - ha téged választalak elveszítem őt, ha őt választom elveszítelek téged, és a gyereket.

- kellett kikezdened velem. - szabad kezeddel kezét kaptad el, amelyik egyre jobban szorított. - most meg akarsz ölni..?

- azt sosem tenném. - hajolt közel arcodhoz, s füledbe suttogot. - azt nem élném túl. - érezted, ahogy mosolyog.

- pedig mi-mindjárt...- kezét elvette torkodról. - mit akarsz ? Nincs mit megbeszélnünk. - kezedet újra lefogta.

- a gyereket. Az apja akarok lenni. Én is fel akarom nevelni.

- nem lesz alkalmi apja. Te nem lennél itt neki. - ráztad fejed. Kezét levezette hasadhoz, feltűrte a pizsama felsődet, s fülét hasadra helyezte. - mit csinálsz ? - toltad fel magad egy kicsit, amennyire tudtad.

- hallgatom a gyerekemet. - nézett rád. Kisfiús mosoly jelent meg az arcán, mikor rúgott egyet. Ajkadat haraptad be.

- mostmár elég. - mondtad halkan, de nem mozdult. - Hwang Hyunjin ! - emelted fel a hangod, amire felemelkedett rólad. Nehezen álltál fel. - menj el innen, és vissza se gyere ! - lökdösted ki az ajtón. Két csuklódat elkapta, óvatosan rántott magához. Fejedet mellkasához szorította. Próbáltad eltolni, de szorosan tartott magánál.

- nyugodj már meg !

- engedj el ! - nem engedett. Tovább szorított magánál. Pár percig még küzdöttél, de utána feladtad.

- jól van...- simított fejedre. Egy puszit adott homlokodra. - figyelj. - fogta két keze közé arcod. Ajkai elnyíltak, ahogy meglátta sírástól vörös szemed. - aish...- ölelt magához.

- te figyelj. - toltad el magadtól. Kezeid, ajkaid, lábad remegtek. - azt hiszem....még mindig szeretlek..- nézted a padlót. - vagy maradj, vagy menj el. Inkább menj, már nem tudom mi igaz, és mi nem, azok közül, amit mondasz. Ha őt szereted, csak hagyj el, lépj le. Ne keress, ne gyere ide. Túl fogom élni. - vontál vállat.

- T/N...

- megmondtad, őt szereted, szóval menj. Nincs itt keresni valód. - fordítottad meg, de kitenni, már nem volt erőd. - mozdulj már meg !

- T/N, várj ! - fordult meg, aminek köszönhetően lefejelt.

- basszus ! - fogtad fejed. Ő is így tett. - ahh..ez fájt.

- kongott az ürességtől. - fogta fejét nevetve. Szád tátva maradt, de elnevetted magad.

- a tiéd hangosabb volt. - mutattál rá nevetve.

- persze. - lépett közelebb. - lett egy púpod. - nézte homlokodat. Hangosan nevetett fel.

- azóta van púpom, mióta megismertelek. - bökted oda neki. Túl közel kerültetek egymáshoz.

- szeretlek. - fürkészte szemedet.

- ne hazudj. - suttogtad kettőtök közé.

- nem hazudok. Szeretlek.

Mit tennél ?