Éles tekintettel nézted végig, ahogy telefonját előhúzza zsebéből. Karba tett kezekkel várdtad, míg beírja a számot, és felhívja.

Tízszer próbálta, de egyszer sem vette fel.

Nagy szerelem.... Gondoltad magadban, közben tudtad, csak alszik, és azért nem veszi fel.

- nem veszi fel. - kapcsolta ki mobilját.

- hagyj neki hangüzenetet. - egy ideig szemedbe nézett, majd bekapcsolta. Telefonja oldalát ütögette mutató ujjával. - na, mire vársz ? Nem mered elmondani az igazat ? - felnézett rád. Mintha erőre kapott volna.

- hey, umm lehet, hogy alszol, de mondani szeretnék valamit. - nézett szemedbe. Szíved hevesen dobogott. Tudod a választ, mégis valamiért bizakodsz. - csak annyit, hogy nagyon, nagyon...szeretlek. - összeszorított állkapocssal néztél szemébe. Tudtad, de nem sejtetted. - hülye voltam, hogy megcsaltalak. Sajnálom. Megbántam, amit tettem, szeretlek...- már nem volt mit mondania, ezért elküldte.

- és akkor, még én bántam meg a gyereket...- haraptad be ajkaidat, nehogy elsírd magad.

Nem értetted a reakciódat. Tudtad, hogy nem szereted, mégis a sírás határán állsz.

- takarodj innen ! - kiáltottál rá. Már nem is érdekelt. A szobába rohantál. Hangosan vágtad be az ajtót. Kezedet szádra szorítottad, hangodat visszafogtad, de könnyeidet nem tudtad.

Az ágyra ültél le. Lehet, mégis szereted, csak nem szeretnéd magadnak bevallani ? Nem tudod, de szomorú vagy, amiért azt mondta ki, hogy őt szereti. Egy kicsit, talán, boldog is, hogy még ezek után is szereti barátnődet, "hűséges korai érzelmeihez".

Az ajtó túloldaláról kopogtak.

- nem azt mondtad, hogy nem szeretsz ? - hallatszott rekedtes hangja.

- azt mondtam takarodj ! - kiáltottad vissza neki válaszképpen.

- félek, valami kárt teszel magadban, vagy a gyerekemben.

- menj vissza a barátnődhöz, mielőtt felkel. A végén meggyanúsít minket, hogy megint összebújtunk. - fordítottál hátat az ajtónak.

- beteg, sokáig fog aludni, van időm. - hallottad, ahogy az ajtó kinyílt.

- miért hazudsz nekem ? Mi olyan jó benne ? - bámultál ki az ablakon. Hyunjin becsukta a szoba ajtaját, és az ágyad mellé állt, mögéd.

- nem lehetek egyszerre két nővel. - válaszán nem kicsit lepődtél meg.

- tessék ? - kérdezted, mintha nem hallottad volna jól.

- hozzá is vonzódom, de hozzád is. - halkan nevettél fel. Kinevetted. Felálltál az ágyról, s szembe fordultál vele.

- akkor ideje döntened, kit választasz. Őt, vagy engem ? Mert így mind a kettőnket tönkre teszel !

- mind a ketten fontosak vagytok nekem ! - szelte át a távolságot köztetek. - egyikőtöket sem akarom elveszíteni. - fogta meg a vállad. Kezeit eltoltad, nagy ívben kerülted ki.

- már pedig engem el fogsz. - nyitottad ki a szoba ajtót. - és most menj. Nem akarlak látni. - kezei ökölbe szorultak.

- nem. Meg kell beszélnünk. - ült le az ágyadra.

- szeress ki belőlem, ha egyáltalán szerettél ! Én is ezt teszem ! Próbálom elfelejteni milyen jó volt veled, tedd te is ezt, és minden rendben lesz ! - kiabáltad sírva. - szeresd őt ! Ti jobban összeilletek, mint mi. - álltál elé. - menj hozzá, ő jobban a gondodat tudja viselni, mint én ! Ő sokka- nem tudtad befejezni. Hyunjin hirtelen állt fel, s húzott magához kezednél fogva.

Csókkal fojtotta beléd a szót. Döbbenten álltál. Szemeid nagyra nőttek tettére. Undorodva toltad el magadtól. Szádat törölted, közben hátra léptél.

- akkora egy tapló vagy ! - kiáltottad. - utoljára mondom - vettél vissza egy kicsit a hangodból. - húzz innen el, mielőtt hívom a rendőröket zaklatásért ! - léptél fenyegetően felé.

- még beszélünk. - nézett le rád, s kiment a szobából, aztán a házból is. Ágyad mellé rogytál le.

- utálom, de...mintha szeretném..- nézted sírva a plafont.

Sírva aludtál el aznap éjjel.