Mit utáltál magadban ?

Azt, hogy könnyen szerelembe tudsz esni. Hamar kötődni kezdesz az emberekhez. Gyorsan megbízol valakiben, olyanban is, akiben talán jobb lenne, ha nem. Irányítani szeretted volna az érzéseidet, parancsolni nekik. Pedig köztudott, azoknak nem lehet. Mégis megpróbáltad.

Így történt az, hogy szerelmes lettél Hyunjin-ba, akit legjobb barátodnak tartottál, és barátnőd párjának.

Mikor volt egy nagyobb vitájuk, Hyunjin hozzád menekült vígaszért. Akkor már volt benned egy kicsi alkohol, amit ő fokozott két üveg borral. Mindketten részegek voltatok. Ő kezdeményezett egy csókot, amit elsőnek nem viszonoztál, viszont másodjára már igen, még magad sem tudod miért.

Részeg voltál aznap, de másnap egy valamit tudtál. Szerelmes lettél belé.

Az aktus után úgy bánt veled, mintha a barátnője lennél, ezzel még jobban magába tudott bolondítani. Sokszor csinált olyan dolgokat, amiket a párok szoktak. Sok ölelés, puszi, csók, otthoni randi.

Pár héttel később a teszt kimutatta, hogy terhes vagy. Egyedül voltál otthon, Hyunjin dolgozni ment. Boldogan vártad őt haza, hogy elmond neki a hírt. Azt gondoltad boldog lesz, felkap az ölébe, megpörget a levegőben, és egy csókot ad.

Ám más történt.

Mikor haza jött, ő is boldogan állt eléd. A hír, amit közölt veled facsarta a szívedet. Sírni tudtál volna ott helyben, de nem tetted. Azt mutattad boldog vagy a hír hallatán.

Kibékültek barátnőddel. Össze voltál zavarodva, hogy azok után, ahogy veled bánt, amiket mondott neked, az a bizonyos 'szeretlek' szó után, miért ment vissza hozzá, ha neked azt mondta csak te vagy neki.

Persze barátnődnek nem mondta el, hogy mit csinált veled, ez is rád maradt. Nehéz volt elmondani, természetesen barátnőd rendesen ki is akadt a dolgon, amit megértettél, mégsem szakította meg veled kapcsolatát, amit már nem értettél.

Örültél neki, hogy megmaradt barátságotok, de furcsálltad. Azt gondoltad, ha ezt kibírta, akkor jöhet a nagy bumm. Elmondtad neki a terhességet, amire iróniával gratulált nektek.

Úgy vélted, támogatás nélkül is fel tudod nevelni a gyereket, de két hónap után kételkedni kezdtél, pedig hiába, hiszen akkor már késő volt.

Próbáltál kiszeretni Hyunjin-ból, azonban rádöbbentél, hogy ez nem lesz olyan könnyű. Mégis próbálkoztál. Sikerült is.

Addig amíg....

Este a Tv-t kapcsolgattad unottan, jó film, vagy sorozat után kutatva. A kanapén feküdtél, nagy hasadon a popcornos tál volt elhelyezve. Hat hónapos a kicsi. A csengő megszólalt, amire rögtön felfigyeltél. A tálat leraktad az asztalra, és mentél ajtót nyitni. Amint megláttad ki az, rá akartad csukni, de ő kitámasztotta a lábával az ajtót.

- mit akarsz ? - kérdezted tőle komoran.

- beszélni. - hajtotta le a fejét.

- ohh hat hónap után eszedbe jutottam ? Milyen figyelmes ! - gúnyolódtál. - miről akarsz beszélni ?

- rólunk. - emelte rád tekintetét, ami megbánást tükrözött, de féltél elhinni.

- Hyunjin, nincs olyan, hogy rólunk, vagy mi. Talán csak volt, de az se biztos. Szia. - csuktad volna rá, de a lába még mindig ott volt. Kezével belökte az ajtót, és belépett rajta. Becsukta maga után, aztán feléd fordult. - nem látlak szívesen. - bökted oda neki szúrósan.

- nem akarsz a gyerekednek apát ? Szüksége lesz neki rá. - lépett feléd egyet.

- van apja, csak lelépett a barátnőjéhez, mikor mondani akartam neki. Nem lenne túl jó, ha B/N megtudná, hogy itt vagy, nem ? - kérdezted. Kikerülted, és kinyitottad neki az ajtót.

- ha nem mondod meg neki, nem fogja megtudni.

- márpedig meg fogom mondani. Mostmár menj, nem az utcát fűtöm. - utaltál a tárva nyitva lévő ajtóra.

- nem terveztem menni. - nagyot sóhajtottál, s becsuktad az ajtót.

- mondd mit akarsz, aztán lépj le. Ahhoz értesz a legjobban. - sétáltál be a nappaliba, ahol folytattad a Tv nézést.

- miért nem tudsz kedvesebb lenni ? - állt meg az ajtóban.

- azok után, amit tettél, még elvárod, hogy kedves legyek veled ? - kérdezted nevetve.

- mi lesz vele ?

- kivel ?

- a gyerekkel.

- felnevelem, mi lenne ?

- az apja akarok lenni. Ne találj mást a helyemre. - állt eléd.

- mégis hogy lennél az apja ? Egy gyereknek állandó törődésre van szüksége, nem alkalmira ! - álltál fel. - B/N tud erről ? Hogy te a gyerekemnek akarsz lenni az apja ?

- ő az én gyerekem is ! - emelte feljebb a hangját.

- azért nem érdeklődtél felőle hónapokig. Mi, ketten, együtt, nem lehetünk szülők. - mutattál rá, majd magadra.

- miért ? Mondj egy okot, miért ne lehetnénk !

- B/N ! Mert ő még szeret téged ! Miatta nem lehetünk együtt.

- te is szeretsz még ! - nem mondtál semmit. Szemeibe néztél, majd el a padlóra.

- ez nem igaz. - pillantottál rá. - már nem szeretlek.

- de én igen ! - fogta meg a kezed.

- ne várd tőlem, hogy ezt el is fogom hinni. - tépted ki kezed az övéiből.- érzelmek nélkül hazudtad a szemembe, hogy szeretsz. Szerinted, majd most el is hiszem ? Hyunjin, ébredj már fel !

- elhiheted, szeretlek. - mondta szemedbe.

- mondj egy olyan dolgot, amit szeretsz bennem.

- a mosolyod, az illatod, a hangod, a szemed, a bőröd, a hajad.

- a bőröm öregedhet, az illatom változhat, ahogy a hangom is. A mosolyom eltűnhet. A hajam megőszülhet, és kihullhat. Amiket felsoroltál, azok közül, ami a legtovább tart, az a szemem. El kéne döntened végre kinek szeretnél hazudni. Neki vagy nekem ! Kíváncsi vagyok, hogy vajon B/N tudja-e, hogy itt vagy, és éppen szerelmet vallasz.

Az ablakhoz sétáltál. A havas tájat nézted.

- a szerelem olyan, mint a hó. Szép, de mulandó. - fordultál felé. - hívd fel B/N-t, és mondd el nekünk az igazat. Ne hitegesd se őt, se engem. Mondd el itt előttem neki, amit nekem mondtál, vagy azt mondd el neki, hogy mennyire szereted, és akkor rájövök, hogy megint hazudtál. - néztél rajta végig fájdalmas tekintettel.

Sóhajtva nyúlt mobiljáért.