Ha találkoznátok szakítás után

Chan:

Évek teltek el, amióta vége lett a kapcsolatodnak Chan-nal. Azonban hiába múlt az idő, a fájdalmat, és a bizakodást nem tolta el. Benned volt az a kis remény, hogy visszajön érted, hogy ott tudjátok folytatni, ahol abbahagytátok. Amíg rá vártál nem ismerkedtél senkivel, nem volt senkid. Azt már nem tudtad, hogy Chan is így tett-e, vagy már túllépett. A liveokban követted életét, az instagramon, Twitteren, és egyéb közösségi hálózatokon. Nem haragudtál már rá, amiért így döntött, nagyon az elején sem, de már teljes szívedből bocsátottál meg neki. Barátaid szerint ideje lenne tovább menned, hiszen nem fog visszajönni, de a remény ez ellen buzdít. Azt súgja füledbe egyszer visszafog jönni, veled marad, amíg azt szeretnéd, és annál tovább.

Éppen a munkával végeztél mára, munkatársaddal oldaladon. Az épület ajtaját zártad be, miközben kollégád azt hajtogatta mennyire szeretne veled elmenni egy randira. Százszor elmondtad már neki, hogy már van valakid, akit szerethetsz, ő mégsem ért belőle.

- figyelj, nem akarlak megbántani, kedves srác vagy, meg minden, tényleg bírlak, de mint csak barát!- fordultál felé. - már van egy személy az életemben, aki velem van. - tetted hozzá. Nem akartad megbántani, de már a hócipőd tele volt a zagyvaságaival.

- mindig ezt mondod, de sosem látlak senkivel, aki olyan téren közel állna hozzád!- zokon vette visszautasításodat, és ezt tudtodra akarta adni.

- mert neki is van egy állása. Nincs mindig ideje arra, hogy engem peszráljon. Attól, hogy te nem láttál vele, az nem azt jelenti, hogy nincs. Plusz te az egyik végében laksz a városnak, én a másikban, nem szoktunk olyan sokszor összefutni. - nem akartál vitatkozni. Fáradt voltál, haza akartál menni, de feltart a marhaságaival. Chan-t említve marni kezdett a szíved. Tényleg nem volt közöd hozzá évek óta, mégis úgy gondolod, mivel nem mondta ki, hogy felejtsétek el egymást, és azt mondta vissza fog térni úgy gondoltad, ő még hozzád tartozik.

- de még egy szót sem ejtesz róla! Nincs semmi, ami tudatára adná az embernek, hogy neked van valakid! Mindig egyedül lehet látni téged, a médiára sem posztolsz róla, nem említed meg sehol! - bűnbánóan pillantottál le a földre. - ha szerelmi bánatod van, mondd meg nyugodtan, kivárom, míg túl teszed magad, de engedd, hogy veled legyek! Én szeretlek!- szinte könyörgött neked, mégsem érezted azt, hogy ez meghatna téged. Chan-t akartad, hogy ő könyörögjön neked, nem ő.

- nincs szerelmi bánatom, nagyon is boldog szerelmi életem van. Az pedig nem tartozik rád, mert magánügy. Attól, hogy nem teszem ki az internetre, nem írom ki minden percben mit csinálunk, az nem azt jelenti, hogy nincs! Én nem szeretlek, próbáld már megérteni, könyörgöm! Féléve ezt hajtogatom, nem szeretlek! - a szavak csak úgy dőltek belőled, megszeppenve állt előtted a fiú. Felmérgelt, nem bírtad már tovább tartani magadban.

- kérlek, T/N!- fogta meg kezeidet. Reménykedő szemei csillogtak, ahogy a te szomorú tekinteted után kutattak. Miért voltál szomorú? Mert Chan hiánya újra fellépett, hozva magával a lelki, és fizikai fájdalmat.

- ha azt mondta nem, akkor nem!- lépett melléd egy ismerős hang gazdája. Füleid régen hallották már ezt a hangot ilyen közelről, mégis tudtad ki ő.

- te meg ki vagy? - undorral az arcán nézett rá.

- a vőlegénye. - karolta át a derekad. Arcát tudtad nézni, nem változott túl sokat. Hogy bizonyítsa igazát homlokodra csókolt.

- elnézést...- hajolt meg a srác, s elhúzta a csíkot.

- tényleg te vagy az?- szemeid megteltek könnyel, ezért sem lepődnél meg, ha egy tök idegen pasi állna előtted.

- már meg sem ismersz?- ölelt magához, sikeresen sírtad el magad, de nem bánatodban, hanem örömödben.

- hiányoztál!- szorítottad közel testedhez.- azt hittem megfeledkeztél rólam..

- te is nekem. Megígértem, hogy egyszer visszatérek hozzád. - válladnál fogva tolt el magától.- bemutatlak valakinek. - mosolygott rád. Válldnál fogva kísért egy kocsihoz.

Egy hónap múlva már minden a régi volt. Az ügynökség megerősítette, hogy eljegyeztétek egymást. Voltak rajongók, kik hisztit csaptak, de a többi Stay kiállt értetek velük szembe. Boldogan álltatok egymással szemben az oltárnál.

Minho:

Miután Minho kinyögte, hogy alább maradtak érzelmei büszkességed nem engedte, hogy padlóra zuhanj. Sikerült összeszedned magad, tovább lépni. Megpróbáltál szocializálódni, többet lenni barátaiddal, ami sikeres volt. Ez a szakítás volt az, ami inkább felemelt, minhogy eltiport. Három hónap után összejöttél új barátoddal, aki megmutatta neked, hogy ahhoz, hogy valaki szeressen, nem kell semmilyen feltétel. Ő nem várt el tőled nagy dolgokat, csak azt, hogy szeresd, bízz benne, légy hűséges. Kivárta azt a pillanatot, amíg úgy érezted, készen állsz elmélyíteni a kapcsolatotokat. Miután eljött az a pillanat, nem hagyott el, veled maradt.

Otthon a tükörben néztél magadon végig. Mára beszéltetek meg egy randit a környék legjobb cukrászdájába. Öltözékedet nem vitted túlzásba, elegáns volt, mégis hétköznapi. Barátod nem csak a szerelem új oldalát mutatta meg, hanem segített megtalálni azt a stílust, ami igazán hozzád illik. Hajad hullámosan ölelt körbe, nyakadban ott lógott az a nyaklánc, amit születésnapodra kaptál barátodtól.

- kész vagy? - ölelt át hátulról, nyakadba temette fejét, úgy halmozta el nyakadat puszikkal.

- igen, mehetünk.- mosolyogtál rá a tükörből. Kabátodat felvetted, s miután bezártatok kézen fogva jártátok az utcát. Sosem fordult elő veletek, hogy téma nélkül maradtatok vola. Mindig volt valami, amit kitudtatok tárgyalni. Nem vallod magad ítélkező típusnak, de barátoddal előszeretettel tárgyaltad ki a járókelőket.

- az a srác nagyon néz minket. Ha tovább bámul a rendőrségre fogunk menni, nem cukrászdába. - sziszegte barátod úgy, hogy csak ti értsétek. Szemedet forgattad, de tudtad, hogy komolyan gondolja. Nem egyszer volt már olyan, hogy az őrsön ültetek, mert barátod képes volt megverni egy fiút, amiért beszólt neked.

- lehet ismer minket, csak nem tudja kik vagyunk. - legyintettél. - nem szeretnék úgy járni, mint múltkor, szóval kérlek, nyugodj meg. - pillantottál rá. Nemrégiben történt, hogy neki ment egy srácnak, mert már túl hosszú ideje figyelt téged, végül kiderült, hogy a srác szeme önálló életet él. Barátod nem győzött tőle bocsánatot kérni.

- még mindig kínosan érzem magam miatta.- rázta fejét, amit mosolyogva figyeltél. Végül Te is szemügyre vetted azt, aki titeket nézett. Az ütő állt meg benned, mikor tekinteted találkozott az övével. Próbáltál kiolvasni valamit az arcáról, de kifejezéstelen volt. Veletek szemben jött, ahogy közeledett szíved úgy vert hevesebben. Félsz, de nem tudod mitől. Párod kezére szorítottál rá. - minden rendben?- nézett le rád.

- aha...- motyogtad. Azon kezdtél gondolkodni, hogy köszönnöd kéne neki, vagy nem? Ha ő köszön, Te is fogsz köszönni. Szerencsédre köszönt.

- sziasztok.- egy pillanat erejére nézett barátodra, aki szorosabbra fogta kezedet, arca izmai megfeszültek, de visszaköszönt neki, mégsem volt fogalma arról, hogy ki ez a srác. Halkan köszöntél vissza, már-már erőtlenül hangzott hangod.

- ez ki volt?- tette fel egyből a kerdést.

- ő Minho, az exem. Meséltem már róla. - ajkadat beharapva néztél barátodra. Lágyabb volt arckifejezése, mint amikor Minho elsétált melletettek.

- legalább köszönt. - nézett hátra, Minhora, s alaposan felmérte magának.

Changbin:

Changbin volt az a pasi az életedben, aki után nem sírtál túl sokat. Vagyis csak ezt hitted, hogy így lesz. Fél óráig sirattad, aztán már kint voltál a városból a mezőn, napraforgót nézni barátnőddel. Úgy gondoltad nem viselt meg annyira, egy szúnyog halálán tovább bánkódsz, mint ezen a szívtörésen. Azonban nem sejtetted, hogy a fájdalom később fog jelentkezni. Egy hónap után fogtad fel, mit vesztettél az életedből. Üresnek érezted a lelked, mintha Bin magával vitte volna a szíved közepét, ami az életkedvet táplálta a napok túléléséhez. Egyre többet gondoltál rá, az emlékekre, a vele elképzelt jövőre, az ígéretekre. Hiányozni kezdett, az pedig felemésztésedet vitte végbe. Voltak olyan pillanatok, mikor majd' meghaltál azért, hogy mégegyszer láthasd, a következő percben már le sem szartad őt.

Nála nem ez volt a helyzet. Ő hamar túl tette magát rajtad. Újra felkereste azt a lányt, akihez járt, miközben veled volt. A lány barátnődnek mondja magát, a szemed előtt elhordja Changbint mindennek, de mikor nem figyelsz vele van. Tudtad, hogy kétszínű az a lány, arról is tudtál, hogy téged is kibeszél a hátad mögött, de nem akartad megszakítani a barátságot, mert tudni akartad mi van Changbinnel. Ha nem mesélne róla neked, már rég csütörtököt mondtál volna a lánynak. Egyedül azt nem tudtad, miért csinálja ezt veled a csaj? Már nem vagy együtt Binnel, amiért féltékeny lehetne, és neki is van barátja. Rejtély volt, miért akar neked fájdalmat okozni. Éppen egy kávéházban ültél ezzel a lánnyal.

- történtek ám az események. - vigyorgott sejtelmesen.

- na? mi történt?- kérdeztél rá. Remélted, hogy Changbinről fog mesélni, azonban csalódnod kellett.

- tudod ki az a Gu Hyunjun?- fejedet ráztd, miszerint nem. - mindegy, munkatársam volt a táborban. Tegnap találoztam vele az utcán, elkezdtünk beszélgetni, és megfogta a fenekem. - csak egy mosollyal reagáltad le. Érezhető volt a mosolyodon, hogy kételkedsz ebben a mesében. Hál' istennek, volt folytatása.- mondom neki, te mit csinálsz, ő meg azt mondja, csak megfogom azt, ami az enyém. Mondtam neki, hogy van barátom, tudja-e? Erre mit mond?- itt jött a szereped, amikor úgy kell tenned, mintha érdekelne mit mond.

- nem érdekli?- tippelésedet rögtön kijavította.

- azt mondja, neki szóljak először, ha már nem lesz. - mosolyogva ráztad fejed. Ebből max az igaz, hogy összefutott a sráccal az utcán.- most lehet meg fogsz rám haragudni, de...- kezdett bele, ami felkeltette érdeklődésedet.

- de?- eszedbe jutott az, amit tegnap mondott, hogy Changbin ráírt instán. - találkoztál Changbinnel?- kérdésedre bólogatott. - miért?- próbáltad felvenni azt az arcot, ami inkább érdeklődést mutat, mint dühöt, de mérges voltál rá.

- hát igazából visszakérte ugye a fülesét, mert az enyém tönkre ment anno, és kölcsön adta, és eljött hozzám. Oda is adtam neki, kérdezősködött mi újság, elkezdtünk beszélgetni, aztán igazából addig mondogatta, hogy üljek már be mellé a kocsiba, míg beültem, és elmentünk kocsikázni egy körre. Abból az egy körből kettő lett. Megbeszéltük, hogy ma ő jön értem. - árulás, árulás, árulás. Ezt az egyetlen szót mondogatta az agyad.

- Jonghun tud róla?- Jonghun a lány barátja. Fejét rázta.

A találkozó után "barátnőd" arra hivatkozott, hogy fodrászhoz kell mennie, onnan pedig majd Changbin viszi haza. Tudtad, hogy csak mérgelni akar azzal, hogy Changbinről beszél neked, és el is érte az eredményt. Azt is tudtad, hogy hazugság az egész, mégis megerősítésre vágytál.

- T/N!- neved hallatán hátra fordultál. Szemeid kikerekedtek, szíved boldogan dobbant egyet, ahogy nézted őt. Hozzád futott.

- Changbin, minden rendben?- kérdezted, amint eléd ért.

- amit mondott, semmi nem igaz belőle! Esküszöm!- fogta meg két vállad. Az ő tekintete őszinte volt, tartotta a szemkontaktust.- utoljára akkor kerestem fel, miután szakítottunk, azóta nem. Azt is csak azért, mert rá akart mászni az egyik haveromra! Kérlek, tudom, hogy utálsz, de nekem kell hinned.- jól estek szavai, könnyezni kezdtél, ajkadat beharaptad, hogy vissza tud fojtani a sírást.

- tudom. - nyögted ki végül, amire magához ölelt. Újra érezni közelségét többet ért minden létező kincsnél.

- sajnálom, hogy egy ilyen közénk állt.- nézett szemeidbe.

- nem utállak.- cáfoltad meg előző állítását.

- szabad?- hajolt közelebb. Aprót bólintottál, s végre megkaptad azt, amire a szakítás óta vágytál. Changbin csókját.

Hyunjin:

Átlagos szakítás, amit követett a bánat, és az önértékelésed skálája zuhanása. Minden nap, minden éjjel azon rágódtál, mit rontottál el. Hiába mondták a körülötted lévők, hogy jobbat érdemelsz, nem hozzád való volt, Te mégis őt akartad magad mellé. Nehezen, de eljutottál arra a pontra, hogy már nem éreztél iránta semmit. Ha meg is láttad őt az utcán elfordítottad a fejed, nem néztél rá, úgy tettél, mintha nem ismernéd. Hozzád hasonlóan tett Hyunjin is. Férfi köszön először a nőnek, ezt az illemszabályt betartva nem köszöntél neki előre. Égő lett volna, ha köszönsz neki, de ő nem köszön vissza. És milyen jól tetted, ugyanis nem köszönt neked, akárhányszor látott téged sosem mormolt el egy sziát sem.

Az elválást követően pár nappal később felbukkant a környéken egy motoros. Először nem figyeltél rá, hiszen hány motoros van a városban? Ezer felett vannak, így nem is tulajdonítottál neki túl nagy figyelmet. Viszont akkor már igen, mikor egy nap láttad, azt a jellegzetes sötét zöld-fehér-fekete Suzuki márkájú motort, elmenni az utcádban többször, mint ötször. Nagy hangú motor, általában korán reggel, vagy késő este járkált ablakod alatt. Azt gondoltad Hyunjin baszakszik veled, azonban barátaid rögvest nyomozásba kezdtek a motoros után. Minden áron védeni akartak Hyunjintól, ezért vetettek be mindent, hogy megtalálják a zöld motorost.

Középiskolából megmaradt barátnőddel ültél a szobádban, s egyeztettetek a megtudtakról. Te csak a motor rendszámát, és az útvonalat, amerre motorozni szokott, tudtad meg, de ő ennél sokkal többet tudott.

- szóval, mit tudsz? - ült török ülésbe. Kezében egy borítékot szorongatott. Oldaladat már rendesen furdalta a kíváncsiság, így gyorsan hadartad el.

- a régi sulink körül szokott motorozni, a város körül, és valemerre erre. Még a rendszámát tudom. - húztad el szádat. Barátnőd ravasz mosollyal arcán nyújtotta át neked a borítékot. - mi ez?- kérezted, s egyből nyitottad ki. Négy kinyomttott fénykép volt a motorosodról. -ezek honnan vannak?- pillantottál fel. Barátnőd ujjait ropogtatta meg, s bele kezdett.

- Seok Changwoonak hívják, húsz éves, ugyanabba a suliba járt, mint mi. Van egy kutyája, szüleivel, és a bátyjával él együtt. Június harmincadikán született, rák a horoszkópja. Két barátnője volt eddig, informatikát tanult, és szereti a gyerekeket.- a végén nagy levegőt vett, mivel egy szuszra tárta ki információit.

- ezeket honnan...?- tágra nyílt szemekkel néztél rá.

- vannak kapcsolataim. A következő lehetőségeink vannak. Megismered, vagy hagyod elmenni. Melyik?

Abban a pillanatban nem tudtad melyiket válaszd. Kalandként tekintettél a megismerés lehetőségére, ami színt vitt a napjaidba, ami fényességet hozott magával. Barátnőd kapcsolatai segítségével jóba lett Changwooval, s addig mélyítette a barátságukat, amíg téged be tudott mutatni. Találkozót szervezett nektek hármótoknak, azonban ő nem ment el, így kicsit kínos volt, mikor közölte veletek, hogy nem tud jönni. Changnwoo tette meg az első lépést feléd, Te a másodikat, s olyan jól sikerült ez a randi féleség, hogy magától hívott el egy igazi randira, amit nem barátnőd szervezett.

A randizást követően egy héttel később jöttetek össze. Miután egy párt alkottatok a randik népszerűsége nem csökkent. Ugyanúgy elvitt bárhova. Hyunjinnal ellentétben ő bemutatott a barátainak, a családjának, a nagyszüleinek, de még az unoka tesóinak is bemutatott. A mai napotok is egy randinap volt. Éppen a benzinkúton voltatok, barátod tankolt, te pedig a mosdóban ügyködtél. A szél kicsit összeborzolta a hajad. Changwoo fizetés után kiment a motorhoz, s arrébb tolta, mivel Te még nem jöttél ki.

- Changwoo? Rég láttalak!- a hangra barátod hátra fordult. Régi brátja állt előtte.

- én is téged!- teljesen megörültek egymásnak. - minden oké? Kocsival vagy?- nézett a srác háta mögé.

- aha. Kire vársz?- az ablakon nézett be, hátha lát valakit, aki közös ismerősük, de senki nem volt bent, csak a dolgozók.

- a barátnőmre. Mosdóban van. Kicsit nagy volt neki a szél. - paskolta meg szeretett motorját.

- nem is tudtam, hogy van barátnőd. - vágott meglepődött arcot.

- nem rég vagyunk együtt. Két hete, azt hiszem.- vont vállat.

- egy hét, és kilenc nap. - javítottad ki, amint mellé értél. - fel is írtad a telefonodba. - mosolyogtál fel rá.

- ohh tényleg! Emlékszem. T/N, ő itt az egyik legrégebbi barátom, Hyunjin. - a név hallatán szíved akkorát dobbant, hogy gyomrod beleremegett. Szemedet négy hónap után most először vezetted rá. Mind a ketten döbbenten néztétek egymást. Szerénységed akart színre lépni, de büszkességed gyorsabb volt.

- hát szius.- mosolyodból érződött a gonoszság, ahogy ránéztek. Gonosz, mégis csábító. Barátod meglepődött, Hyunjin vérben forgó szemekkel nézett rád. Nem rád volt mérges, leginkább a sorsra.