Jisung-érzelmi/verbális bántalmazás

A négy fal közt ti voltatok Rómeó, és Júlia. Szó szerint istenített téged, csak akkor, ha senkivel nem voltatok. Azonban, mikor barátaival egy légtérben voltatok beoltott, mindenre megjegyzést tett. Ha megkínáltad a barátait valamivel, mindig elkezdte mondani, hogy ne fogadják el, mert egyszerűen rémesen sütsz/főzöl. Ha a szüleivel voltatok, akkor kínos helyzetbe hozott, ciki sztorikat mesélt rólad. Viszont, ha a te oldaladról voltatok valakivel, baráttal, családtaggal, akkor nem volt nagy a szája. Ellenkezőleg, csendben ült melletted, és hagyta, hogy te beszélj. Amikor megismerted nem gondoltad, hogy valójában ilyen ember. Kedvesnek, aranyosnak, segítőkésznek tudtad, teljesen új személyiséget mutatott meg neked, amikor bemutatott a barátainak. Mintha fölényben lett volna veled szemben. Mármint, hatalma lett volna, és ezt gyakorolta, mikor barátaival, vagy családjával együtt voltatok. Szerinted nem is sejti, mennyi álmatlan éjszakát okozott neked ezzel a viselkedéssel, és mennyi könny áztatta zsebkendőt hagytál miatta. Tudtad, hogy lelked gyengül. Mint egy dementor, úgy szívja ki belőled. Az egyetlen kérdésed csak az, miért ilyen ha társaságban vagytok, az ő oldaláról? A mai napot találtad tökéletesnek feltenni neki ezt a kérdést.

- kérdezni szeretnék valamit. - ültél le mellé a kanapéra.

- hallgatlak. - nyomkodta telefonját, közben figyelt rád. Többször végig gondoltad, hogyan fogod feltenni a kérdést. Már előre eltervezted, minden választ számításba vettél. Mégis itt ülni mellette, élesben végig vinni azt, amit fejben már megtettél, más volt.

- miért...viselkedsz velem olyan lekezelően, amikor a te társasági körödben vagyunk? Úgy értem, amikor így ketten vagyunk, semmi baj nincs veled, érezteted azt velem, hogy szeretsz, viszont, ha a barátaid is itt lennének, akkor már beoltottál volna, nem is egyszer. - magyaráztad meg kérdésedet, mielőtt félreértené. Értetlenül emelte rád szemeit.

- nem is viselkedem úgy. - mondta ki, aztán újra telefonozott.

- de, igen. Anyukádnak elmondtad, hogy az első kacsa vágásom milyen borzasztóan sikerült. Azóta anyukád olyan szemrehányóan viselkedik velem, hogy az már fáj. A barátaid előtt folyamatosan beégetsz. Értem én milyen jó barátok vagytok, de azért azt nem kellett volna elmondanod, hogy milyen bénán sikerült az első alkalmunk. - mintha csak a falnak beszéltél volna.

- aha.- felelt pár perc múlva.

- ennyi? Egy "aha"?- kérdezted tőle szomorúan, egyben dühösen. - Jisung, szeretsz egyáltalán?- erre felkapta a fejét.

- miért ne szeretnélek? - kapcsolta ki végre mobilját.

- komolyan nem figyeltél rám??- pattantál fel hirtelen. - annyira dühít, hogy egyszerűen levegőnek nézel néha!

- egyszer nem figyeltem rád, és már ekkora balhét csapsz érte?- sóhajtott hátra vetett fejjel.

- nem erről van szó, Han!- csaptad magad homlokon. - hanem arról, hogy érzelmileg bántasz!

- érzelmileg? - nézett nagyot. - mi a jó istenről beszélsz?

- arról, hogy bántasz, és ezt nem veszed észre! Folyamatosan olyan kínos dolgokat mondasz a barátaidnak, és a családodnak rólam, hogy nem győzöm szégyellni magam! Eddig csak lelkileg fájt, de mostmár fizikailag is. - mindent kiadtál magadból, sírva ültél le a fotelbe. Jisung nem tudott hozzá mit fűzni. Azt belátta, hogy tényleg nem vette észre ezeket. Leguggolt eléd, könnyeidet törölte le arcodról.

- sajnálom, hogy ezt tettem veled. Miért nem szóltál hamarabb? Igazad van, nem vettem észre. - pillantott rád bűnbánóan. - meg tudsz nekem bocsátani? Ígérem odafigyelek, és vigyázok mit mondok. Mielőtt megszólalok gondolkodni fogok. - szipogva vizslattad arcát, gondolkodva.

- igen. - egy ölelésbe húzott fel magához. Aznap este nyugodt szívvel feküdtél le aludni barátod mellé, tudván, nem fog többet a lelkedbe tiporni.

Hetek teltek el azóta a vitátok óta. Úgy tűnt minden rendben, addig a pontig, amíg a srácokkal együtt mentetek a mekibe. A sült krumpli akadt majdnem torkodon, mikor Jisung belekezdett abba a mesébe, amiben neked éppen piros napjaid voltak, és pont az utcán áztál át. Akkor is kínos volt, de így, egy csapat fiúval ülve hallgatni barátod szájából még kínosabb volt. Mérges lettél. Az evést abbahagyva nézted, ahogy nevetgél a haverjaival. Azt ígérte, nem fogja ezt tenni veled mégegyszer. Hiába nézted gyilkos szemeddel, tudomást sem vett rólad. Betelt nálad a pohár. Felálltál a helyedről, táskádat kezedbe vetted, s kisétáltál onnan. A kocsi kulcs Jisungnál maradt, így döntöttél arra, hogy sétálsz. Kiszellőzteted a fejed, lenyugszol egy kicsit, aztán megírod magadban a szöveget, amit előadsz majd otthon a barátodnak. A sarkon fordultál be, amikor őt hallottad a nevedet kiabálni. Utánad futott.

- T/N, most hová mész? - fújta ki magát, amint eléd ért.

- haza. - tetted keresztbe karjaidat, szemforgatva választ adva. - ha kidumáltad magad arról, hogy milyen szerencsétlen barátnőd van, utána gyere haza, és pakold össze a cuccod! Nekem nincs több energiám elviselni ezt a viselkedést, és szeretném megtartani a lelkemet, nem ilyen marhaságokra elpocsékolni! Nekem ennyi elég volt ebből a kapcsolatból!- nyakadból kiakasztottad azt a láncot, amit tőle kaptál születésnapodra, s hozzá vágtad. Csak állt ott, mint f@sz a lakodalomban, a nyakláncot nézve.

- T/N...beszéljük meg!- vette fel az ékszert a földről.

- mit akarsz megbeszélni, Jisung? Egyszer már megbeszéltük, azt mondtad, nem fog előfordulni még egyszer, de mégis megtetted! Szakítani akarok! - fordítottál hátat neki. Amikor hazaértél, akkor tört ki belőled a sírás.

Felix-megcsalás

Az utcán sétáltál azzal a tudattal, hogy barátod a cégnél van, s húzza az igát. Ezért is lepődtél meg, amikor megláttad őt az utcán egy másik lánnyal. Ledermedtél, észbe kapva egy fal mögé rejtőztél, nehogy észre vegyen. Gondolkodtál, mit kéne tenned. Haza menni, mintha semmit sem láttál volna, és ha majd hazaér szembesíteni a tényekkel? Követni őket, kideríteni ki ez a lány? Odamenni, lekeverni neki egy pofont? Egy ismeretlen srácba karolva elmenni előtte?
Végül arra döntöttél odamész hozzájuk. A lány Felixszet akarta megcsókolni, viszont Felix játékosan mindig elhúzta fejét. Fájó szívvel nézted végig, ahogy próbál ráugranni barátodra. Elhatároztad magad, hogy odamész, és segítesz a csajnak megcsókolni a barátodat. Tisztában voltál azzal, hogy ez a kapcsolatotok végét fogja jelenteni, de azt gondoltad, ha most nem vetsz véget ennek, a későbbiekben úgyanúgy meg fog csalni. Magabiztos léptekkel álltál a lány háta mögé, és emelted feljebb őt, így sikeres volt a csókuk. Felix szemei rád irányultak. Elismerően tapsoltál, majd bemutatva neki hagytad őket ott. Az úton hazafelé csak sírtál, és azon gondolkodtál, mit rontottál el, amiért megcsalt. Nem nézted volna ki belőle. Az aranyos srácok közül ő volt a legaranyosabb. Otthon a bőröndjét előkotortad, s beledobáltad a ruháit. Összecipzároztad azt, majd a bejárati ajtó elé vonszoltad. Pont akkor lépett be rajta.

- hova mész?- nézte a bőröndöt majd téged. Reménykedett benne, hogy megtudjátok beszélni, de sejtette, hogy erre kevés az esély.

- én sehova, te fogsz innen szépen eltipegni! - lökted oda neki a bőröndöt. A lélegzeted egyenetlen volt, remegett a kezed, a mellkasodban feszítő érzés terjedt szét.

- beszéljük meg. - lépett közelebb hozzád, de egy egyszerű mozdulattal kikerülted őt. - hibáztam belátom, de beszéljük meg! Kérlek!

- mit? Minek megbeszélni? Ha szeretsz nem csalsz meg, ezen nincs mit megbeszélni! Valamit elrontottam, megbántottalak? Azért csaltál meg? Mióta tart? - tetted kezeidet csípődre. Hangod ideges volt, számon kérő. Bűnbánóan hajtotta le a fejét. Egyet értett veled, miszerint ha tényleg szeretne, nem csalt volna meg. - azért örülök, hogy ilyen hamar hazajöttél. Estére tüntesd el a cuccaidat!- hagytad ott a bejárati ajtóban.

Seungmin-birtokolni akar

Imádtad barátodat. Mindig megvédett, kiállt melletted, támogatott, kimutatta, és éreztette veled azt, hogy szeret, bíztatott, menedéked volt a rossz napokban, viszont egy valamit nem tartottál jónak. A birtoklási vágyát. Először az apró jeleit mutatta, nem lehetett túl sok fiú barátod, csak akkor mehettél szoknyába valahova, ha veled volt. Ha valaki rád nézett képes volt leállni vitatkozni, rosszabbik esetben verekedni az illetővel. A rövidnadrágokkal, mélyebb dekoltázzsal rendelkező felsőkkel is ez volt a helyzet. A nyakad mindig tele volt szívás nyomokkal, ami kellemetlen volt volt, ha az emberek észrevették. Bulizni sem nagyon engedett el a barátnőiddel, akkor mehettél, ha a kedve úgy tartotta. Ami nem nagyon volt abban a hangulatban, hogy bulizzon. Mivel sokat dolgozik, előfordult, hogy magával vitt a munkahelyére. Turnékra is magával vitt téged. Volt mikor szó nélkül lelépett otthonról, számon kérted, de nem mondott semmit. Ha te csináltad volna ezt, nagy vitát rendezne neki. Megpróbáltad ezt lenyelni, de rájöttél, ez már túl sok, és nem normális dolog, hogy ennyire birtokolni akar. A családoddal sem találkozhattál túl sokat. Számtalanszor fontolóra vetted már a szakítást, de sosem volt elég bátorságod hozzá. A mai napig, ami megadta neked a kellő löketet. Seungmin huppant be melléd az ágyba. Arcát nyakhajlatodba vezette, s édes puszikkal terítette be nyakadat. A hideg rázott a jóleső érzéstől. Tudta, hogy ez a gyengéd.

- cukikám...- motyogta, s hirtelen feletted teremt. - aranyom..- nézett mélyen a szemedbe. Kezével gyengéden ért arcodhoz. - az enyém vagy, ugye?- simította végig hüvelykujját arcod vonalán. Mély levegőt vettél, arcod szomorú kifejezést vett fel.

- ne-nem vagyok senkié. - motyogtad halkan. Két kezével fejed mellett támaszkodott meg. Nagyot nyeltél, féltél, hogy talán bántani fog.

- mi? Nem hallottam. - mosolygott kedvesen. Meg akartál szólalni, de hangod berekedt egy pillanatra. - mondjad nyugodtan. - bíztatott mosolyogva.

- nem vagyok senkié..!- hangod már hallható volt, viszont még mindig féltél. Édesen kuncogta el magát, kezével hajadat simogatta.

- de, az enyém vagy. - vizslatta hajadat, majd szemedbe nézett.

- nem vagyok egy tárgy, amit birtokolni tudnál, Seungmin...- megtörten csengettél fülében. Homlok ráncolva mászott le rólad. Azonnal felültél az ágyon.

- tudom azt nagyon jól. - szemei gyilkosan meredtek rád. - mi van veled, T/N?

- csak beleuntam abba, hogy beteges módon birtokolni aka- szavadba vágott.

- mert szeretlek! - hajolt közel hozzád.

- én is szeretlek téged, de attól nem kell úgy védened mindentől, mintha egy törékeny váza lennék, ami meg van repedve. - nem akartál vitát. Csendben, nyugodtan akartad megbeszélni vele a dolgokat. Kezed arcára vezetted.- hagyj érvényesülni, kérlek.

- hagylak érvényesülni, T/N! - állt fel hirtelen. Idegesen kezdett járkálni a szobában. - egy csomó srác úgy van vele, meg tudja védeni magát a barátnőjük, ezért le sem szarják, mi van velük! Én próbálok máshogy tenni! Megvédelek mindentől, ami veszélyt jelenthet rád! És ez a hála??- tárta ki karjait.

- de ez már túlzás, amit te csinálsz, nem érted?- álltál fel te is.

- túlzás, mi? Akkor keress magadnak egy olyat, aki le sem szarja a fejed!- lökött az ágyra, és kiment a szobából. Egyrészről sajnáltad, hogy így lett vége, másrészről örültél neki, hogy vége a korlátozásodnak. Azért hiányozni fog.

Jeongin-se veled, sem nélküled kapcsolat

Az elején jól meg voltatok. Mindent együtt csináltatok. Nagyon nem is volt vitátok, nézeteltéréseitek sem. Mindent meg tudtatok beszélni, meghallgattátok egymást, elfogadtátok a másik döntését, mind a ketten engedtetek az elvárásaitokból. Viszont ez nem pont így volt. Ha valamiben nem értettél egyet, sokszor inkább csendben rábólintottál a dolgokra, nehogy vita legyen belőle. Az volt veled a baj, hogy nagyon féltetted a kapcsolatotokat. Nehezen találtál rá Jeongin-ra, és féltél, hogy egy napon elveszíted. Ezt neki nem mondtad, hiszen mit mond az ilyenre az ember, ha szerelmes? Azt hogy sosem hagy el, mindig veled lesz. Aztán jön valami, ami megtöri ezt az ígéretet. Két évig éltél vele így. Ennyi idő kellett a számodra, hogy megbizonyosodj arról, nem hagyna el. Két év után kezdted megmutatni a valódi énedet, aki addig vitatkozik a másikkal, amíg igaza lesz, még ha nem is neki van igaza. Az első ilyen vitátoknál csúnyán összevesztetek, annyira, hogy szünet lépett be a kapcsolatotokba. Ezt nem bírtad. Napokat töltöttél azzal, hogy sírtál utána. Reggel, délben, este. Így ismétlődött minden napod. Akár hova néztél, mindenhol láttál valamit, ami rá emlékeztetett. Végül nem bírtad ki, hogy ő írjon, és kérjen találkozót, Te írtál neki. A találkozó jól sikerült, kibékültetek. Aztán, pár nap múlva újra összekaptatok. Minden nap volt egy kis vitátok. Így egy csomó szünet is volt beiktatva szerelmetekbe, de egyikőtök sem bírta ki a másik nélkül. Együtt veszélyesek voltatok, de külön még jobban. Barátnőddel próbáltál beszélni arról, mit lehetne tenni az ilyen esetben.

- mit tegyek egy se veled, se nélküled kapcsolatban?- kérdezted tanácsot várva.

- öld meg az illetőt. - vont vállat lazán. - úgyis tudjuk, hogy kell elrejteni egy hullát. - fejedet ráztad. 100%, hogy nem fogod megölni.

- az nem jó.

Pár nap múlva újra összekaptatok, viszont most durvábban az eddigieknél. Ő is, és te is kemény, sértő szavakat dobtatok a másik fejéhez. Jeongin elment otthonról, nyugalmat keresett a barátai társaságában, Te otthon maradtál, és kiírtottál két csomag 100 darabos zsebkendőt. Estig volt távol, már azt hitted nem fog haza menni. A kanapén vártad őt, de mikor megláttad, hogy este kilenc óra is elmúlt felálltál, s mentél a szobába kísérletezni az alvással. Nagy nehezen álomba sírtad magad, de a bejárati ajtó hangjára rögvest felkeltél. A szobából kirohanva, le a lépcsőn Jeongin elé kerültél. Szomorkás tekintettel nézett rád. Egyhelyben álltál meg, nem voltál benne biztos, hogy örülne, ha megölelnéd, ezért vártál, hogy ő tegye meg az első lépést. Az esernyőt eldobta, amit kezébe tartott. Hangos csattanással ért földet, a vizcseppek zuhantak a padlóra. Nagy lépésekkel került eléd, és zárt karjaiba. Erősen szorított magához, hajadat simogatta. Gyengéden ölelted át derekát. Kellett nektek ez a néma csend, amit ölelkezve töltöttetek.

- T/N..- tolt el magától. - vessünk véget ennek!- tekintetében megtaláltad a szomorúságot, bizonytalanságot, bánatot, szerelmet, kétségeket.

- Jeongin...- ajkaid megremegtek. Fogalmad sincs arról, mit kéne mondanod, vagy az érzelmeidről, hogy azok mit mondanak. Eljött az a nap, amitől a legjobban féltél. Elveszíteni őt. Karjaiba kapaszkodva, nehezen tartottad vissza a sírást. - ne..mentsük meg ezt a kapcsolatot! Még nincs késő!- könyörögtél remegő hanggal.

- nem, nincs késő...de nem akarom tönkre tenni a szervezetünket. A sok ideg, amit megeszünk a vitáink miatt..neked nem volt még pánikrohamod?- beláttad, hogy igaza van, de akkor sem szeretted volna a végét elismerni.

- de volt. Viszont annyit vártam rád, nem bírnám ki, ha elhagynál! Túlságosan szeretlek ahhoz, kérlek ne tedd ezt velem!- ingattad fejed könnyezve.

- T/N, szeretlek, én is, de nem bírom már! Nem jó, hogy folyamatosan csak veszekedünk! Rossz nélküled, tényleg, én is nehezen bírtam ki, amíg távol voltam tőled, de együtt rosszabbak vagyunk! - fogta kezei közé arcodat. - te vagy a legjobb barátnő, akit csak el tudnék képzelni, de ezek a viták...az egészségünkre fog rá menni. - sírva préselted össze ajkaidat.

- de eddig mindig kibékültünk, mindig megoldottuk, Jeongin...kérlek..- kapaszkodtál újra karjaiba. Lábaidat gyengének érezted. Lemondóan rázta fejét. Közelebb húzva téged az arcához adott egy utolsó csókot. Nem haragból váltatok el, hanem szerelemből. Kezeidet nyakába akasztottad, ő derekadat ölelte szorosan. Könnyeitek keveredtek csókotokkal. - egy valamit ígérj meg..- váltál el tőle.

- mit?- mosolygott lágyan.

- ha kérdeznek rólam az emberek, csak mondj annyit, más voltam. Ne hazudj rólam, mondd el az igazat. Azt is, mennyire szerettél. - simítottál arcára.

- még mindig szeretlek T/N. Ha egy nap felnövünk, és elhagyjuk ezeket a gyerekes vitákat, újra veled leszek. - csókolt meg végleg.