A társalgóban ültettek, Jeonginra vártatok.

- nem fogják elfoglalni a termet ? - kérdezte a semmiből Seungmin.

- ez meglehet...de semmi kedvem lesétálni és őrködni. - válaszolt Felix.

- akkor marad az enyém ez a meló. - álltál fel. - oda lent várlak titeket. - indultál le. Zene szó hallatszott az alagsorból. Mikor benyitottál a terembe az alacsony fiú bandáját láttad meg táncolni. Állad a padlóra esett, mikor megláttad a lépéseiket. A tiétek sem volt könnyű, de az a tánc, amit ők táncoltak a nehéz szó legerősebb értelmébe tartozott. Tekinteted kapkodtad a táncoló fiúkon. A legalacsonyabb észre vett téged a tükörből, ám egy szót sem szólt, csak egy féloldalas mosolyt festett magára és tovább táncolt. Az ajtót becsuktad s elképedve sétáltál vissza a fiúkhoz.

- mi a baj, T/N ? - kérdezte Seungmin.

- a kis törpének olyan csapata van, hogy mi messze le vagyunk tőlük maradva. - ültél le közéjük.

- ezt meg hogy kéne értelmeznünk ? - kérdezte Felix is.

- úgy, hogy az edzőteremben gyakorolnak, de amit ott láttam...hídba le tudtam volna menni. - ráztad fejedet.

- na mit láttál ? - karolt át Seungmin.

- egyszóval, profik. Minden lépésük hibátlan. Nem zavarodnak össze, nem mennek egymásnak, tudják hova kell lépni...srácok nekünk végünk.

- azért mi sem vagyunk olyan rosszak. - tette hozzá Felix.

- nem azt mondom, hogy rosszak vagyunk, csak azt, hogy ezek a fiúk jobbak nálunk. Többet kell gyakorolnunk. Jeongin mikor jön ?

- nem tudjuk, de minek kellene többet gyakorolnunk ? Vagyunk olyan jók, mint ők. - értetlenkedett Seungmin.

- hiszitek azt ti !- horkantottál fel.

- sziasztok ! - lépett be Jeongin a kollégium ajtaján.

- ideje volt már ! - pattantál fel. - megyünk a sportcsarnokba. - indultál ki.

- most mi baja ? - kérdezte Jeongin a fiúktól.

- beparázott, mert látta a kerti törpét táncolni. - forgatta szemét Felix.

- jaj T/N ! - sóhajtott fel Jeongin.

A kimenő este nyolcig szólt nektek. 19.30-kor indultatok vissza. Általában mindig ilyenkor mentek vissza. A szobába benyitottál, sötétség fogadott. Gondoltad az újdonsült szobatársad nincs a szobában. Kabátodat levetted, cipőd is arra a sorsa jutott, mint a kabátod. Vacsorádat kivetted a hűtőből, üdítődet feldobtad az emeletes ágyra és felmásztál az ágyra.

- és a villanyt ki kapcsolja le ? - kérdezte szobatársad. Sikítva dobtad el az evőeszközt a földre.

- te mióta ülsz ott ? - tetted szívedre kezedet.

- elég régóta...szóval ki fogja lekapcsolni a villanyt ?

- miért kapcsolnánk le ?

- mert szeretek sötétben ülni. - nem mondtál semmit, csak bólintottál.

- még a nevedet sem tudom.

- Changbin. Hogy tetszett a tánc ? - kérdezte, mire te félre nyelted a vacsorádat.

- én ne- mielőtt végig mondhattad volna közbe szólt.

- láttalak a tükörből, nem tudod tagadni..de azért legközelebb csukd be a szád, nehogy valami olyasmi kerüljön bele ami nem oda való..

- csak azt szerettem volna megnézni, hogy üres-e a terem...- néztél el másik irányba.

- de tetszett ? - fordult feléd egész lényével.

- ügyesek vagytok, annyi biztos. - mosolyogtál.