Magyar órára készülődsz az osztállyal. Új tanárt kaptatok, így tartotok egy kicsit attól, milyen is lehet. Az ajtó kinyílt, amire mindenki odafigyelt, s felálltak a helyükről.

- jó napot ! - köszönt kórusban az osztály. Fiatal tanárt kaptatok, aki koreai származású. Laptopját tartva kezében nézett végig rajtatok.

- maguk nagyon egyhangúak...túl szürkék ! - csukta be az ajtót. Lepakolt a tanári asztalhoz, majd felétek fordult. - Seo Changbin vagyok, az új magyar szakos tanáruk. Lenne egy kis elintézni valóm a gépen, addig megkérném önöket, hogy foglalják el magukat csendben. - a többiekkel bólogattál.

- tanár úr ! - tetted fel a kezed.

- igen ? - pillanatott rád.

- amíg, ön elintézi a dolgait, addig lehet enni ? - kérdezted, közben letetted a kezed.

- mit ennél ?

- szendvicset...

- nekem hoztál ? - húzta magasra szemöldökét.

- hát..um..nem. - ráztad fejedet.

- akkor egyértelmű, nem ? Ennél itt előttem, tudván, hogy én nem eszek ? - sóhajtotta játékosan.

- legközelebb hozok magának is ! - mentél bele a játékba.

- de nekem ne száraz kiflit a Tesco-ból ! - mutatott rád szigorúan.

- mit szeret, tanár úr ? - kérdezte az egyik szőkés-barna hajú lány.

- a puha kenyeret, tudjátok, ami fel van szeletelve.

- esküszöm, következő órán hozok önnek ! De most akkor ehetek ?- húztad el a szádat.

- neked tényleg lenne szíved előttem enni, úgy, hogy tudod én nem ehetek ? Hol az empátia ? Empátia,  lányok !...és fiúk.

- van empátia, csak miközben együttérzek önnel, eszek. - az egész osztály nevetésben tört ki. Changbin csak mosolygott.

- tanár úr ! Nálam van keksz, kér belőle ? - vett elő az osztálytársad egy csomag kekszet.

- ha adsz...- vont vállat.

- adok ! - állt fel a helyéről, és a tanári asztalhoz sietett. Az új tanárod már nyúlt volna bele a zacskóba mikor osztálytársad megszólalt. - de ne mindet ! Ennyi kajám van ! - az osztály megint felnevetett.

- minek kínálsz meg, ha nem szívesen adod ? - nézett rá komoly tekintettel, de az osztály csak nevetett.

- mert kedves vagyok...? De vegyen ! - tolta felé a kekszet.

- egye fene. - vett ki egy darabot. - lehetnétek kedvesebbek is. Enni akartok, nélkülem ? Ráadásul csak egy KeKsSzEl kínáltok meg ? - kérdezte miközben beleharapott a kekszbe. - és neked csak ennyi kajád van ? - nézett osztálytársadra, aki éppen a helyére készült.

- hát tudja ! Fogyózni kell ! - fogta meg a husiját.

- tanár úr ! Legközelebb svédasztallal várjuk önt ! - csatlakozott a beszélgetéshez egy másik lány.

- jó, de...- nyelte le a falatot. - legyen rajta minden ! - nézett rajtatok végig.

- mit szeretne ?

- hát mondjuk...

- tükörtojás ? - kérdezted, de a fejét rázta.

- nem...ahhoz, hogy azt elkészítsük, le kellene menni a konyhába, de menjen a bánat..! Ilyen száraz reggelire gondoltam. Mint például PuHa KeNyÉr, de jó a puha zsemle is, egy kis vaj, VAGY MONDJUK ZSÍR, felvágottal.

- kávé ? Tej ?

- dehogyis !

- víz, sör ? - kérdezted.

- áhh..sört ilyenkor nem iszok..egyébként, te most AlKohOLiStáNak néztél ?? - nézett rád nagy szemekkel.

- nem ! - nevetted el magad.

- narancslére gondoltam. - fojtatta.

- frissen facsart ! - mutatott rá a szőke osztálytársad.

- hát..az is megfelel, ami száz százalékos. De nekem ne legyen ilyen ötven, meg huszonöt százalékos. Nem vizet akarok inni narancs aromával ! Csak száz százalékos !

- még valami ?

- egyébként, írja valaki a bevásárló listát ? - néztél körbe, amire mindenki nevetett. - töpörtő nem kell ?

- az is jó ! Meg csemege kolbász, de az a jó fajta, ami hosszú és könnyen vágható.

- a vastag jó ? - kérdezte az egyik fiú kacagva.

- tök mindegy, csak finom legyen. Két asztalt összetolunk, az éhenkórász kisasszony, megterít, és kész a svédasztalos reggeli. - nézett rád.

- én ? - mutattál magadra.

- te akartál annyira enni, nem ? - kérdezett vissza.

- de...- bólintottál. A reggeli tervezgetését a csengő szakította félbe.

- na..akkor holnap a reggelinél találkozunk. Majd holnap bemutatkoztok, menjetek szünetre. Rossz nézni a szenvedő arcotokat. - hesegetett ki titeket a teremből.

Másnap a többiekkel a tanteremben tényleg megcsináltátok a svédasztalos reggelit. Mikor Changbin belépett, nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen.

- te csináltad ? - lépett hozzád.

- volt egy kis segítségem. - bólintottál. Végig nézett rajtad, majd elment melletted. Egy papírt csúsztatott a kezedbe. A telefonszáma volt az.

Mit tennél ?