Az udvaron ültetek s beszélgettetek mindenféléről. Changbin ült a földön, nagy beleélésel mesélt valamit, mellette pedig egy doboz sör pihent felbontva. Te mögötte álltál a falnak támaszkodva. Szemed a dobozra vetődött, majd gonoszan vigyorogtál. Halkan elvetted mellőle, utána a konyhába rohantál. Elővettél egy poharat, amibe át öntötted a sört, a dobozba pedig vizet öntöttél. Alaposan át ellenőrízted, nehogy valami hibát véss a kis tréfádban. Miután megbizonyosodtál róla, hogy minden tökéletes visszamentél a társasághoz, a dobozt letetted Changbin mellé s vártad mikor iszik bele. Annyira beleélte magát a mondandójába, hogy nem is vette észre, ahogy elvetted mellőle a sört. Már kezdted megelégelni, hogy nem iszik bele, így rá szóltál.

- igyá' má', ki fogsz száradni. - biccentettél fejeddel felé.

- jó, csak ezt végig mondom ! - fordult félig hátra aztán folytatta a beszédét. Nagyot sóhajtva vártad mikor iszik már bele.

- el fogsz hervadni.- ültél le a földre.

- csak hogy örülj. - emelte szájához a dobozt. Vigyorogva nézted végig ahogy beleiszik a vízbe. Szemei kipattantak a helyéről s kiköpte a szájából a vizet. Felállt s berohant a házba. Az öklendezéseit hallottátok.

- ez gonosz volt. - rázta fejét nevetve Minho.

- TE KIS...!- jött ki Bin a házból feléd mutatva.

- csak egy kis víz volt. - vontál vállat mosolyogva.

- ezért mondta azt, hogy igyál már. - nevetett Chan.