A tánc teremben voltál a fiúkkal, gyakoroltátok az új koreográfiát. Egy rossz lépésnél Jeongin megbotlott, s a kezére esett. Mindannyian megálltatok a mozgásban.

- jól vagy ? - kérdezte a legidősebb.

- nagyon fáj a karom. - fogta karját, közben szemeit szorította össze.

- jobb lesz, ha elvisszük orvoshoz. - tanácsoltad.

- segítek felvenni a kabátod aztán mehetünk. - állította fel Hyunjin. Ahogy azt mondta, segített neki felvenni a kabátját, majd a kocsihoz kísérte.

- megyek veletek ! - kiáltottad utánuk. Kabátodat te is felvetted, aztán szaladtál is. A kocsiban vártak rád. Amint beültél a kocsiba egyből megcsapott valamilyen fura szag. - mi ez a bűz ? - kérdezted, miközben becsatoltad a biztonsági övet.

- Chan bebűzölt ! - nevette el magát Hyunjin.

- hülye ! - kiáltott rá Chan.

- nem, ez nem záptojás szag. - ráztad fejedet.

- de, ez Chan volt ! Ki kell szellőztetni ! - húzta le az ablakot. Az idősebb csak a fejét rázta, ti hárman pedig nevettetek.

Egész úton le volt húzva az ablak. Az orvosnál húztátok fel. Hyunjin segített kiszállni Jeonginnak, aztán mentetek be. A váróteremben Hyunjin kint maradt, mondván, ő ezt nem fogja bírni, így csak Chan, és Te kísértétek be a fiút.

Az orvos alaposan megnézte Jeongin karját, majd csinált róla röntgen felvételt.

- az alkarod eltört. - mutatta meg neki a röntgen felvételt. - be kell gipszelni. - Jeongin arca lesápadt, teljesen fehér lett. Amint meglátta az orvos, elnevette magát. - ne aggódj, nem fog fájni. - kacagot az orvos.

Te és Chan megvártátok odabent a fiút. A végére olyan jóban lett az orvossal Jeongin, hogy elmondta neki a fél életét.

- és képzelje el - kezdett bele Jeongin. - Chan bebűzölt a kocsiba, ezért Hyunjin hyungnak le kellett húznia az ablakot ! - nevetett hangosan. Chan fejét egyből felkapta, te szádat takarva próbáltál nem nevetni. Inkább hátat is fordítottál nekik.

- odakint megvárunk. - fogta meg Chan a kezedet és kihúzott onnan, a folyosóra, ahol viszont kitört belőled a nevetés, ezáltal Hyunjin is felfigyelt.

- mi olyan vicces ? - tette el telefonját.

- az, hogy ma meghalsz ! Amint kijött Jeongin húzunk innen haza ! Én ide többet nem jövök ! - hadarta el egy szuszra, amin még jobban nevettél.

- de mi történt ? - állt fel Hyunjin.

- azt..azt mondta Jeongin....hogy- nem tudtad végig mondani, mert újra elnevetted magad.

- hogy ? - kíváncsiskodott tovább.

- hogy bebűzöltem a kocsiba, és le kellett húznod az ablakot ! - fejezte be idegesen Chan. Már a hasad fájt a nevetéstől. Hyunjin is rá kezdett nevetni. Amint Jeongin kijött begipszelt karral, Chan el is indult a kijárathoz. A kocsiban ülve Hyunjin újra megszólalt.

- nagyon tartósat nyomtál ! - nevette el magát, közben újra lehúzta az ablakot.

A cégnél Chan leparkolt, ti elindultatok be, de ő nem ment veletek.

- nem jössz ? - kérdezted a fiútól, de megrázta a fejét.

- megyek mindjárt. - legyintett. A két fiúval oldaladon sétáltál be a tánc terembe. Mindenki körbe állta a fiút. Jisung hozott filctollakat, mindenkinek adott egyet, aztán tele firkáltátok Jeongin gipszét.

- Hwang Hyunjin ! - rontott be Chan. Mindenki kérdőn nézett Hyunjin-ra.

- mit csináltál ? - kérdezte halkan Felix.

- semmi rosszat. - rázta fejét Hyunjin.

- nem megmondtam neked, hogy nem eszel paprikát a kocsiban ?? - dobta Chan a rothadó paprikát Hyunjin arcába. - ez volt olyan büdös a kocsiban ! Nem a pukim !

Jeongin, és Te csak a hasatokat fogtátok a nevetéstől. A többiek nem értették miről van szó. Hyunjin pedig a paprika darabokat próbálta kiszedni a hajából, közben futott Chan elől.