Napok teltek el anélkül, hogy beszéltél volna valamelyik Bang testvérrel. Voltak pillanatok, mikor annyira megérintett a dolog, hogy sírni kezdtél, de nem volt olyan vészes, mint ahogy azt vártad. Nem hallottál felőlük, még a közösségi médiákban sem néztél utánuk. Annak ellenére, hogy a számodra egyik legfontosabb embert hagytad elmenni, úgy érezted, hogy  nyugodt vagy, mintha megtaláltad volna a belsőbékét. Ezt a tényt nem akartad elfogadni, hiszen a kiegyensúlyozott életedbe Hannah-t is beleképzelted, titkon Chan-t is. Viszont mással nem tudtad megmagyarázni ezt a nyugalmat.  

Hannah-nál más volt a helyzet. Teljesen magába fordult, ő úgy fogta fel csak gondolkodik, de családja látta, hogy ez nem gondolkodás, ez egyre inkább fordult át depresszióba. Chan sem tudott rajta segíteni, senki kérésére nem jött ki a szobájából. Chan elmesélte a szüleiknek mi történt, mi volt az oka Hannah visszavonulásának. Anyukájuk nem egyszer vette fontolóra, hogy felhív téged, és megkér, hogy látogasd meg Hannah-t, hátha te tudnál rá hatni, de nem merte tárcsázni telefonszámodat. Részben nem akarta még jobban felzaklatni lányát, és téged sem akart ugráltatni. 

Viszont egy hét után felemelte a telefont. Meglepődtél, hogy téged hív, be is paráztál, hogy le akar cseszni, amiért akaratlanul ártottál Hannah-nak. Ám kétségbeesett, könyörgő hangja elhesegette ezt a gondolatodat. Időt kértél, míg eldöntöd mi lenne a helyes, bár időből nem volt túl sok nekik, Hannah állapota rosszabb lett minden múló perccel. Féltél a velük való találkozástól, de bűntudatod lett volna, ha magára hagyod Hannah-t. Két óra elteltével hívtad vissza Mrs. Bang-et, hogy ha tudnak fogadni, a leghamarabbi vonattal mész hozzájuk. A nő rettentően hálás volt neked, el is sírta magát a telefonba, ami kicsit kínos volt neked. 

Ez volt az oka annak, hogy vonaton ültél egyedül. Kicsit pánikoltál, hogy rossz vonatra szállsz fel, de szerencséd volt, kifogtál egy utast, aki oda megy, ahova te. Rá támaszkodva élted túl a felszállást, és a leszállást. A célállomáson, a peron végén Chan várt rád, ő kísért el hozzájuk. A fiú szíve nagyot dobbant, mikor meglátott téged leszállni a vonatról. Megijedt, ezt tudta is, de nem tudta megmondani mitől félt. A fiút megpillantva neked is nagyot dobbant a szíved, viszont te meg tudtad mondani miért. A boldogság miatt, hogy láthatod őt. 

- szia.- álltál meg előtte. Arca nem árulkodott semmiről, ezzel ellentétben gondolatai teljesen felfordultak, ahogy kinyitottad szádat. Nem akarta elhinni, hogy pont te szerettél belé, akire még sosem tekintet úgy, mint egy lehetősségre a szerelemtől. Kezdted furcsálni, hogy olyan sokáig csak csendben néz rád semmit mondó arccal, amitől kellemetlen melegség járta át testedet. Észbe kapva ejtett el egy halk sziát, amitől ugyanúgy nem nyugodtál meg, de megkönnyebbültél. 

Azonban, míg Chan kísért téged hozzájuk a nagy fordulópont bekövetkezett: Hannak kinyitotta szobájának ajtajának zárját. Konyhában tevékenykedő anyukájára a frászt hozta rá, mikor csendben belépett a konyhába. Az elmúlt egy hétben csak éjszaka mászkált a lakásban, mikor már mindenki aludt, nem találkozott senkivel. Anyukájának szemei könnyesedni kezdtek, amint megpillantotta lányát. Mindent eldobott kezéből, s rohant karjaiba zárni lányát. Mintha ez lett volna utolsó ölelésük, úgy szorította magához lányát. 

- hol van Chan?- kérdezte rekedtes hangján, miközben anyukáját lassan tolta el magától. Hangja fáradt volt a sírástól, szemei feldagadtak, bőre sápadt volt. Csak azért mozdult ki, hogy testvérétől kérjen egy ölelést. Most érezte azt az erős késztetést, hogy megöleljen valakit. Az ilyen feladatok szoktak Chan-ra hárulni. Anyukája hezitálni kezdett, hogy elmondja az igazat, viszont azzal már elkésett, hogy hazudjon, mivel Hannah meglátta rajta, hogy valami olyan dolog van a háttérben, ami neki nem kedvezne.- anya?- kérdezte rosszalló hangon, szemöldökeit ráncba húzva. 

- annyira aggódtam miattad, hogy megkértem T/N-t, hogy jöjjön el hozzád, és beszéljétek meg ezt az egészet. Rettenetes látni, hogy szenvedsz. - hadarta el, félve lánya reakciójától. 

- nem akarom őt látni.- motyogta Hannah, miközben a szekrényből vett ki egy poharat. - végig gondoltam, és akármennyire szeretem őt, csalódtam benne, nem tudnék újra teljes bizalommal felé fordulni. Meg amúgyis, nem akarok Chan-nal összeveszni miatta, mert lenne köztük valami, de a bátyámat ismerve úgyis elkúrná a kapcsolatukat, és választani sem szeretnék köztük. - bár keze kicsit remegett, de nyugodtnak mondhatta magát. Ebben a pár napban tényleg gondolkodott rólatok, és úgy döntött téged sem kínoz, és magát sem. 

- megértelek kincsem, de nem gondolod, hogy T/N nélkül rossz lesz neked? Csak vedd alapul ezt az egy hetet.- próbált védeni téged Mrs. Bang, de lánya a makacsságáról volt híres. 

- de, tudom, viszont túl fogok lépni. Jó, oké, padlóra küldött, de fel fogok tudni állni.- bizonygatta, érződött belőle az elkötelezettség a felépülés iránt, és döntése iránt.- az emberek jönnek, és mennek. Jönni fog helyette valaki más.- pillantott le a padlóra. Az emlékek el akarták önteni elméjét, de megálljt tudott nekik parancsolni. 

- szerintem T/N-t nem kellene ilyen könnyen eldobnod magad mellől. Hányszor állt már ki érted, még azzal a fiúval is, akivel együtt voltál, velünk is képes volt szembe menni, hogy igazadat fogja. Hol találsz még egy ilyen barátot? Beleszeretett a bátyádba, na és? Majd elmúlik!- hiába próbálta győzködni őt anyukája, Hannah nem úgy látta a dolgot, ahogy ő. Sőt, egyre jobban kezdte azt érezni, hogy még a saját édesanyja sem érti meg őt, és nézőpontját. Keze görcsösebben szorította a poharat, miközben hallgatta anyukája kioktató szövegét. A harag mércéje minden egyes szóval szökött felfelé, próbálta visszafogni dühét, de nem nagyon sikerült neki. - adnod kellene neki még egy esé-

- anya, elég!- szólt rá teljes hangerejéből. - nem akarom látni őt, érted? Elcseszte a barátságunkat, én is gondolkodhatnék máshogy, igen, de nem fogok, tudod miért? Mert ha adnék neki egy esélyt, benne lenne az is, hogy lenne köztük valami. Még ha nem is kapcsolat, ugyanolyan rossz lenne egy társaságban lenni. Feszült lenne a légkör, és mi is, simán kirobbanhat egy vita, és mint mondtam, szeretném elkerülni a választást a bátyám, és a legjobb barátom között!- anyukája nagyot nyelt Hannah dühös, haragos hangjára. - ennek a barátságnak itt van vége.- mondta ki végül. 

Az egyetlen dolog, amit nem vett észre az az, hogy te már a konyha ajtóban álltál, és hallottál mindent, amit kellett. Szíven ütött látni, ahogy ki van akadva, de szavai még jobban fájtak, pedig azt hitted már felkészültél rá. Úgy tűnik mégsem.